„Majd megtanulja később!” – halljuk gyakran olyan szülőktől, akiknek csemetéje még abban a korban is csupán gügyög, amikor más kisdedek már javában egész mondatokat fabrikálnak. Ezeknek a szülőknek igazuk van abban, hogy nem kell túlzott aggodalommal kémlelni a gyermek beszédfejlődését – elvégre Einstein is csak 4 évesen kezdett beszélni –, az óvatos odafigyelés azonban nem árt.

A kommunikációs nehézségekkel küzdő gyerekeknek ugyanis körülbelül egyharmada szenved felnőttkorban mentális problémáktól, és a fiatalkorú bűnözőknek 60 százaléka rendelkezik szegényes nyelvi készségekkel – hívja fel a figyelmet a Times online egyik cikke. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy aki kisiskolás korban például írás- és olvasási nehézségekkel küzd, abból feltétlenül bűnöző lesz, ám ha a problémát nem kezelik időben, a rossz iskolaeredmények olyan mennyiségű frusztrációt és komplexust halmozhatnak fel, hogy később a gyerek nagyobb valószínűséggel fordulhat szélsőséges csoportokhoz.

És ha nem is megyünk ilyen messzire: a fejletlen kommunikációs képességű gyerekek gyakran még azelőtt hagyják ott az iskolát, hogy képesítést szereznének, a munkaadók pedig általában kulcsfontosságú feltételként jelölik meg a jó kommunikációs készséget.

Fontos tehát a gond korai felismerése és kezelése. Ennek hiánya sokszor nem is a szülők gondatlanságára vezethető vissza, hanem egyszerűen arra, hogy a szakemberek munkájáért meglehetősen borsos árat kell fizetni. Számos országban iskolai beszédterapeuták és speciális fejlesztő tanárok alkalmazásával oldják meg a problémát.

Mivel nálunk azonban ez a folyamat még gyerekcipőben jár, marad a körültekintés és szükség esetén a pénztárcanyitás.