Nem lenne könnyű összeszámolni, Dani hányadik beküldése ez, mert szerencsére gyakran kapunk tőle szép dolgokat. Most (jó, pár hete – ez nálunk még frissnek számít) egy cikket ajánlott a figyelmünkbe: Bob Dylan hosszú hallgatás után beszélt a Nobel-díjáról egy interjúban, a 444 pedig írt erről. Azért nem azt írtam, hogy lefordították, mert tényleg nem erről van szó, hanem egy amúgy szokásos módszerről: kvázi ismertetik az eredeti írást, összefoglalják, néhol rövidítik, néhány részt pedig teljes egészében átemelnek. Nem is mindig egyértelmű ezért az ilyen jellegű cikkeknél, hogy érvényes célpontnak tekinthetők-e – ha eleve nem fordítás, akkor nehéz félrefordításnak minősíteni.

Itt most ezért ne is a címkézésre koncentráljunk, mert szerintem fontosabb, hogy egy jelenséget lehet nagyon szépen megfigyelni. Kicsit eltérünk a szokásos módszerünktől, mert egy hosszabb idézet következik, és nem is fogjuk egy az egyben összevetni az eredeti cikkel, mert itt most nem ez a lényeg.

Bal oldalon természetesen Joan Baez

Akkor nézzük, miről is van szó – ne úgy olvassátok, hogy keresitek benne a félrefordításokat, hanem csak simán, magyar szövegként:

Az Akadémia titkára, Sara Danius ugyanis végre tudott beszélni vele. Ekkor Dylan elmondta, hogy szóhoz sem tudott jutni a hír hallatán, és elképesztően sokra értékeli ezt a megtiszteltetést.

Nemsokkal ezután Dylan interjút is adott a Telegraphnak, amiben elmondta, hogy mindenképp ott lesz az átadási ceremónián, ha lehetséges, és hogy még mindig el se hiszi a hírt, csodálatosnak és elképesztőnek nevezve azt.

A hír bejelentésekor Danius Homérosz és Szapphó költészetéhez hasonlította Dylan alkotásait, hiszen azokat is előadásra szánták szerzőik, mégis irodalmi értékeket tulajdonítunk nekik. Dylan az interjúban elmondta, hogy vannak dalai, például a Blind Willie, a Ballad of Hollis Brown, a Joey, a Hard Rain, vagy a Hurricane, melyek esetében bizonyos értelemben igaz lehet ez az összehasonlítás.

Ugyanakkor Dlyan nem akarja ezt eldönteni, ezt rábízná más emberekre. Az akadémikusoknak illene ezt tudni, ő maga nem elég képzett ehhez, nincs véleménye a kérdésről.

Dylan emellett a dalszerzést a festészet és a szobrászat iránti érdeklődésével kötötte össze, igaz, azt is tudja, hogy nem minden érdeklődési területén lehet annyira sikeres, mint a zenében.

„Szeretnék versenyautót vezetni az indianapolis-i pályán, mezőnygólt rúgni egy NFL-meccsen. Száz mérföld/órásat ütni baseballban. Te tudnod kell, hol a helyed. Vannak dolgok, amik a tehetségeden túl vannak.”

- mondta, majd azzal folytatta, hogy minden olyan cseledeket, amit megéri csinálni, időt visz el.

„Előbb írnod kell száz rossz számot, hogy utána írhass egy jót. És rengeteg olyan dolgot is fel kell áldoznod, amire nem is voltál felkészülve. Tetszik vagy nem, egyedül vagy benne ebben és követned kell a saját csillagod”.

Milyen volt? A kommentekből is kiderül, hogy nem csak én (meg persze először a beküldő) éreztem nagyon furcsa szövegnek helyenként. Valahogy az egész döcög, és ráadásul időnként egy jó nagyot zökken, mint például a címben is kiemelt ő maga nem elég képzett ehhez. Eredetileg ez I’m not really qualified volt, ami több változatban is lehetett volna jó, de így nagyon nem. Ehhez én nem értek, ez nem az én dolgom, nem az én asztalom, nem az én szakmám – ilyen javaslatok jöttek annak idején FB-oldalunkra.

Ugyanezt a mondatot a vs.hu például így szúrta el:

Az akadémikusoknak tudniuk kellene, hogy nem vagyok igazán képzett.

Még jól ki is emelték. Ez akkor is az ő hibájuk, ha lényegileg az mno.hu cikkét vették át – ez egyébként számomra már követhetetlen logika és módszer: szemlézek egy olyan magyar nyelvű cikket, ami már önmagában is egy angol nyelvű cikk ismertetője? Akkor miért nem az eredetiről írok?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De mint korábban is írtam, itt nem is igazán ez az egy kisiklás a rossz, hanem az egész szöveg megfogalmazása furcsa, úgy, ahogy van. Mivel egy egyébként teljesen jól író újságíró szövegéről van szó, szerintem itt is ugyanaz figyelhető meg, mint ami annyi más hasonló esetben: olyan képzettséget igénylő feladatot próbált valaki elvégezni, amivel nem rendelkezik. Tessék végre belátni, hogy a fordítás egy szakma. Értem én, hogy mivel nyelvórán a kezdő nyelvtanulók is végeznek fordítási feladatokat (sajnos), mire kicsit haladóbbak lesznek, úgy érezhetik, hogy oké, akkor megy is ez a fordítás-téma. Egy adott szinten és szintig így is van – de nem ez az első ilyen cikk, ami pont az ellenkezőjét bizonyítja. Ha itt csak simán az lett volna az újságíró feladata, hogy a kapott információk alapján írja meg a cikket a saját szavaival, szerintem teljesen jó eredményt kaptunk volna. De mivel fordítási feladatnak tekintette, más gondolkodásmóddal állt neki – látjuk, mi lett belőle. Nem tragikusan rossz és nem olvashatatlan szöveg, de tele szerencsétlen fordulatokkal.

Egy utolsó észrevétel: „mindenképp ott lesz az átadási ceremónián, ha lehetséges” (444.hu); „A december 10-i díjátadón pedig »abszolút« ott lesz, ha csak lehetséges neki” (mno.hu); „A december 10-i díjátadón pedig »abszolút« ott lesz, ha csak lehetséges” (vs.hu); „... az átadóján »abszolút« részt kíván venni – »ha ez egyáltalán lehetséges«.” (origo.hu). Így sikerült a „Yes, he is planning to turn up to the awards ceremony in Stockholm. »Absolutely« he says. »If it’s at all possible.«” fordítása. Ez tényleg ennyire nehéz volt? Vagy túl hétköznapinak tűnt volna a „Ha csak tehetem, mindenképpen ott leszek”? Az más kérdés, hogy azóta ennek az ellenkezője derült ki – bár messze még a ceremónia napja, addig még sok minden változhat.

Lájkoljatok és kövessetek minket a Facebookon (lásd lent), a talált félrefordításokat pedig a felrefordit@gmail.com címünkre küldjétek.