Két olvasónktól is kaptunk -barát utótagú összetett szavakra vonatkozó kérdést. László két hasonló jelentésű szó között szeretne rangsort hirdettetni:

Ugyanarra a dologra egyszer „környezetkímélő”, másszor (manapság egyre többször) a „környezetbarát” szó használatát lehet hallani.

Melyik a helyes (jó), illetve a jobb szó a kérdéses dologra vonatkozóan?

Óhatatlanul is az az érzésünk, hogy László szerint nem előnyös, hogy hasonló célokra két szavunk is van, illetve úgy gondolja, hogy a kettő közül kiválasztható az egyik, mely minden helyzetben jobb, hasznosabb vagy pontosabb, mint a másik. Márpedig a közfelfogás abban általában azért egyetért, hogy az csak jó, ha a nyelv gazdag.

Koppenhága – környezetkímélő vagy környezetbarát?
(Forrás: Wikimedia Commons / Grey Geezer / CC BY-SA 3.0)

A két szóról annyit tudunk elmondani, hogy a környezetkímélő szabályos szóalkotás, olyan összetétel, melynek utótagja igenév, előtagja pedig az ige tárgyi vonzatának felel meg, jelentése tehát kb. ’ami kíméli a környezetet’ jelentésű melléknév. Ezzel szemben a barát inkább olyan csoportba tartozik, mely kizárólag a -barát végű összetételekre jellemző: ezek olyan melléknevek, melyek azt fejezik ki, hogy az előtagban jelzett dologra nézve kedvező, de legalábbis nem káros. A magyar nyelv szóvégmutató szótára a következő példákat tartalmazza: gyermekbarát, emberbarát, természetbarát. Ezek közös jellemzője, hogy melléknevek, míg a barát főnév. (A természetbarát persze főnévként is használható, amennyiben nem a környezetbarátéhoz hasonló jelentésben, hanem ’természetjáró’ jelentésben használatos.) Ugyanakkor vannak olyan -barát végű melléknevek, melyek ’valakivel vagy valamivel barátságos, valamit kedvel’ jelentésűek: francia-, magyar-, német-, szovjetbarát; népbarát, emberbarát, könyvbarát (ezek általában főnévként is használhatóak). Az első csoportban megfigyelhető jelentés valószínűleg az utóbbi csoport néhány tagjának köszönhetően fejlődött ki, pl. a népbarát vagy az emberbarát már az első csoporthoz hasonló használatot is mutat, a két csoport között éles határt nem is lehet húzni. Manapság az első csoport tagjai az angol hatására is gyarapodhatnak a környezetbarát előképe lehet az environmentally friendly (szó szerint kb. ’környezetileg barátságos’), a felhasználóbaráté a user friendly stb.

Nehezen találhatunk olyan kritériumot, amely alapján valamelyik szerkezet jobbnak mondható a másiknál. Talán egyedül a fokozás az, ahol különbség érezhető: a ^?környezetkímélőbb talán kevésbé hangzik rosszul, mint a ^?környezetbarátabb – sőt, bár az előbbinél jobban hangzik az inkább környezetkímélő, az utóbbinál ez sem annyira segít ^?inkább környezetbarát. Ez a megítélés azonban inkább ízlésbeli, és lehet, hogy más nyelvhasználók másképp értékelnék őket.

Másfelől viszont jobbnak tűnik a környezetbarát akkor, amikor a jelzett dolog alapesetben nem egyértelműen káros a környezetre. A környezetkímélő vegyszer jól hangzik, de a környezetkímélő épület helyett talán jobban hangzik a környezetbarát épület.

Környezetkímélő épület?
(Forrás: Wikimedia Commons / Infrogmation / GNU-FDL 1.2)

Krisztián nevű olvasónk is egy -barát utótagú összetétellel kapcsolatban ír:

Szembesültem viszont egy helyesírási kérdéssel, amelyet  a Balaton-felvidéken tapasztaltam. Bizonyos település előtt volt kiírva: „Nordic walking barát település”. Az, hogy mitől lesz egy település ilyen, most nem is lényeges (bár érdekes kérdés), viszont hogy ez így ebben a formában nem helyes az AkH szerint, az majdnem biztos. Viszont akkor hogy kellene „elvileg” helyesen írni?

Skandináv séta
(Forrás: Wikimedia Commons / Annelis, Steven Fruitsmaak / GNU-FDL 1.2)

A kérdés igencsak jogos. Nézzük, mi lenne a helyzet akkor, ha a nordic walking magyarítva lenne, és mondjuk skandináv sétának neveznénk. Ebben az esetben az úgynevezett második mozgószabály (AkH. 139. b)) lépne életbe, és skandinávséta-barát települést kellene írni. Bár a szabályzat sehol nem szól arról, hogy a szabály idegen szókapcsolatokra ne vonatkozna (a szabályzat idegen szavakkal foglalkozik, de idegen szókapcsolatokkal nem!), a nordicwalking-barát település valóban furcsa lenne. Alternatívaként felmerül a nordic walkingbarát, illetve a nordic walking-barát, de egyik írásmódot sem támasztja alá semmilyen szabály, ráadásul ebben az esetben az a benyomásunk alakulhat ki, hogy a walking és a barát szorosabb kapcsolatot alkot, mint a nordic és a walking.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az Osiris-féle Helyesírás (OH.) is azt írja, hogy „az idegen írásmódú többszavas kifejezések mint szóköztartalmú morfémák [!] esetén nem érvényesítjük a mozgószabályt, helyette különírást alkalmazunk [...]” (137.). A „szóköztartalmú morféma” meglehetősen vitatható megfogalmazás (már csak azért is, mert a morféma nyelvi jel, míg a szóköz az írás része), de nyilván arra utal, hogy a szóközt tartalmazó betűsor a magyar nyelv ismeretében nem osztható részekre. Igaz, a kötet példái tükrében azért azzal sem tudnánk maradéktalanul egyetérteni, hogy az elemek határa nem világos akár az egynyelvű magyarul beszélők számára: ham and eggs rendelés, heavy metal őrület, music center vásárlás (137., illetve 277.). Igaz, az OH. sehol nem hivatkozik a szabályzat egyik pontjára sem, így álláspontja vitatható. Ha azonban elfogadjuk – a Balaton-felvidéki önkormányzat munkatársai aligha hibáztathatóak azért, ha a tekintélyes szakkönyv álláspontját elfogadják –, akkor a nordic walking barát írásmódot helyesnek kell tartanunk. Még akkor is, ha ez nagyobb őrület, mint a heavy metal.

A kérdésre a válasz tehát az, hogy ezt a kérdést az akadémiai helyesírás nem szabályozza, mégis kialakult egyféle szokás. Akinek tetszik, követi, akinek nem, nem. Ha létrejön egy közmegegyezés, akkor jó, ha nem, akkor sincs különösebb baj. Ez pedig a helyesírás egészére is érvényes lehetne.