Ha Észak-Írországról hallunk, óhatatlanul eszünkbe jut a terület Írországhoz csatolásáért küzdő katolikusok és a Nagy-Britanniához hűséges protestánsok közötti konfliktus. A két közösség időnként véres viszálya meghatározta a tartomány 20. századi történelmét, és csak a 21. század elejére jött el a viszonylagos megbékélés időszaka. Gondolhatnánk, hogy az ír nyelvhez való hozzáállást is az határozza meg, hogy ki melyik közösségbe tartozik: a katolikusok bizonyára lelkesednek a nyelv visszatanulása iránt, míg a protestánsok elzárkóznak, és az angol nyelv kizárólagosságát hirdetik. Némileg meglepő módon azonban a helyzet nem ennyire egyszerű – számol be a The Irish Times.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A valóság az, hogy az ír nyelv iránti érdeklődés az unionisták (azaz a Nagy-Britanniával való unió megőrzését támogatók) körében is jelentős. David Ervine egykori unionista vezető sógornője, Linda Ervine az első kelet-belfasti ír nyelvet népszerűsítő hivatal vezetője (Kelet-Belfast lakosainak többsége protestáns).

Belfast vallási térképe (a zöld katolikus, a narancs protestáns többséget jelez)
(Forrás: Wikimedia Commons / DrKiernan / CC BY-SA 3.0)

Ervine két évvel ezelőtt kezdett írül tanulni egy katolikus nőtől egy olyan projekt keretében, mely a közösségek közötti szembenállást igyekszik oldani. Most heti öt írórát szervez három szaktanár segítségével, munkájukat az ír nyelv oktatását támogató szervezet, a Foras na Gaeilge támogatja. Márciusban megünnepelték az ír nyelv hetét: megtartották Kelet-Belfast első ír nyelvvizsgáját, és bemutattak egy kétnyelvű darabot Robert Shipboy McAdam 19. századi protestáns gyáriparosról, aki sokat tett az ír nyelv megőrzéséért.

Unionista falfestmény Belfastban
(Forrás: Wikimedia Commons / Lasse1974)

Ervine úgy véli, hogy az ír nyelv a saját közösségének is elveszett öröksége. Szerinte korábban is sok protestáns tanult írül, csak korábban ezt nem hangoztatták. A férje szerint Ervine egyfajta gyógyszerként tekint az ír nyelvre, mely kigyógyíthatja a társadalmat a megosztottság betegségéből. Úgy vélte, az unionisták sosem voltak az ír nyelv ellen azelőtt, hogy az „erőszakos nacionalizmus” el nem rabolta tőlük. Azt azonban ő is csak nemrég fedezte fel, hogy családjuk 20. század eleji ősei, akik belfasti hajóépítők voltak (ők építették többek között a Titanicot is), az 1911-es népszámlálás szerint otthon még írül beszéltek. Linda Ervint érdekli a protestánsoknak az ír nyelvhez való hozzáállásának története is. Mint rámutatott, a királyságpárti félkatonai szervezet, a Vörös Kéz Kommandó jelszava is ír nyelvű: Lámh Dearg Abú, azaz ’Győzelem a Vörös Kéznek’.

Falfestmény a Vörös Kéz Kommandó tiszteletére. Jobbra lent a jelmondat is látszik
(Forrás: Wikimedia Commons / Dean Molyneaux / CC BY-SA 2.0)

Az írül tanuló észak-írek közül többen elutaznak Írország Észak-Írországgal szomszédos ír nyelvű tartományába, Donegal megyébe, hogy nyelvtudásukat fejlesszék. Visszatérve már kevésbé félnek írnek lenni. Miközben britnek tartják magukat, úgy érzik, hogy többek, mint egyszerű britek. Sokan lojalitásuk ellenére úgy érzik, hogy angol anyanyelvüket az angolok kényszerítették rájuk – ha írül tanulnak, térdükről a talpukra állnak.