Az 1860-as években még több ezer olyan ember élt Man szigetén, aki egyáltalán nem beszélt angolul. Száz évvel később azonban már annyira elmaradottnak számított a sziget eredeti nyelve, a kelta nyelvek közé tartozó manx, hogy a városokban akár meg is dobálták a manxul beszélőket, a kocsmákban pedig a manx nyelv használatát provokációnak és verekedés indítékának tekintették. A nyelv utolsó anyanyelvi beszélője1974-ben halt meg, az ENSZ a nyelvet az 1990-es években kihaltnak nyilvánította.  Ma azonban a nyelv reneszánszát éli: útjelzőtáblák, rádióadások, regények és okostelefon-alkalmazások jelennek meg manx nyelven – számol be róla a BBC hírportálja.

Man szigete az Egyesült Királyságon belül
(Forrás: Wikimedia Commons / FinBjo)

Jelenleg csaknem kétezren nyilatkoztak úgy, hogy tudnak manxul beszélni, ám nehéz felmérni, hogy ez valójában milyen tudásszintet jelent. A nyelv feltámadása elsősorban a kormány és az önkéntes aktivisták erőfeszítéseinek köszönhető. Brian Stowell, egy most 76 éves aktivista az ötvenes években az egyik utolsó anyanyelvi beszélőtől tanulta meg a nyelvet, ma pedig minden vasárnap manx nyelvű műsort vezet a helyi rádióban. Sőt, egy manx nyelvű regényt is írt Dunveryssyn yn Tooder-Folley (A vámpírgyilkosságok) címen, és manxra fordította Lewis Caroll Alice Csodaországban című művét.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A sziget kormánya évi százezer fontot fordít a manx nyelv revitalizációjára (felélesztésére).Vannak persze, akiknek nem tetszik, hogy erre a célra ennyi pént fordítanak: ám Stowell szerint ezek leginkább idősebbek, akik megőrizték az előző század mentalitását, és a helyi nyelvet az elmaradottsággal azonosítják. Az ellenzők azonban inkább arra hivatkoznak, hogy a pénzre máshol lenne szükség: óvodákat és könyvtárakat zárnak be, pedagógusokat bocsátanak el.

Jellegzetes táj Man szigetén
(Forrás: Wikimedia Commons / Eirik Newth / CC BY 2.0)

Működik viszont az anyagi támogatásnak köszönhetően egy manx nyelvű általános iskola, melybe jelenleg hatvan kétnyelvű gyerek jár. Ezen kívül, ha kevésbé intenzíven is, szerte a szigeten más iskolában is tanítják a nyelvet. A gyerekeiket manx nyelvű iskolába küldő szülők azzal indokolják döntésüket, hogy a gyerekkori kétnyelvűség jó alap a további nyelvek megtanulásához. Úgy vélik, hogy ha a gyerek elhagyja a szigetet, sok előnye nem származik a manx ismeretéből, ám ha marad, semmiképpen sem válhat hátrányára.

Kétnyelvű utcatábla
(Forrás: Wikimedia Commons / Malost / GNU-FDL 1.2)

A helyi nyelv iránti lelkesedés azért is meglepő, mert a sziget jelenlegi lakóinak több mint a fele máshol született: a bevándorlók azonban nem kevésbé lelkesek, mint az őslakosok – sőt, egyesek szerint még érdeklődőbbek is: ők aktívan keresik azt a mani identitást, ami a helyben születetteknek eleve megvan. Egy nyilatkozó szerint már sosem lesz olyan, hogy egy telt házas kocsmában csak manxul beszélnének, de a nyelv egyre inkább jelen van. Azt azonban az aktivisták sem hiszik, hogy mozgalmuk valamiféle nemzeti ébredéshez vezetne. Stowell szerint egyáltalán nem nacionalista színezetű dologról van szó, csupán jó érzés, ha a kocsmában anélkül lehet beszélgetni manx nyelven, hogy a megruházástól kellene félni.