Íme pár cím: Fekete bárány, Az utolsó ember Európában, Kék aratás. Nem ismerik? Biztosan? Úgy sem, hogy Elfújta a szél, 1984 vagy Csillagok háborúja VI. – A jedi visszatér? El tudják képzelni, hogy ilyen címekkel ekkora sikerre tehettek volna szert?

A címről beszélni nem egyszerű kérdés. Hiszen a jó cím pénzben és hírnévben is sokat, nagyon sokat érhet, gyakran idézik, kiforgatják (a Tudom, mit tettél tavaly nyáron tinihorror-széria pl. egészen bizonyosan nem a műfajban, hanem a címével alkotott maradandót: beépült ugyanis a köznyelvbe). Ha lefordítják – akár találóan, mint a Micimackót, akár rosszul, mint a Cseresznyéskertet (amelynek eredeti címe Meggyeskert; Oroszországban ugyanis nemigen terem cseresznye) –, az az adott nyelven, kultúrában rögzül, és voltaképpen érinthetetlenné válik. Cím és tartalom oszthatatlan egészet alkot.

No de térjünk vissza a munkacímekre. Miért van rájuk szükség? Több okból is. Például, hogy egy mű nem csak úgy, cím nélkül legyen a papíron, a CD-n vagy a vásznon. Bár több mű is viseli a Cím nélkül címet, de ezt a közönség azért annyira nem szereti, mivel olyan, mintha nem is lenne. Vagyis a címadás hagyomány, sőt: kötelező.

A munkacímek rendszerének másik oka, hogy a kitalált cím nem elég találó, nem elég blikkfangos. Így járt pl. F. Scott Fitzgerald, aki ügynökének válogatottan szörnyű címeket – pl. Trimalchio West Eggen – ajánlott az egyik leghíresebb regénye, A nagy Gatsby címeiül.

Újabb ok, ha már van ilyen – vagy hasonló – címen mű a piacon, elérhető közelségben. Ilyenkor az egyediség, a jól elkülöníthetőség a címváltás oka. Így lett az eredetileg A 18-as csapdája címre hallgató Joseph Heller-regényből a halhatatlan A 22-es csapdája: a piacon épp megjelent egy másik, a 18-as számot a címében tartalmazó kötet.

Jön az újabb kék aratás? Darth Vader nagyúr vezeti a birodalmi rohamosztagosok seregét a „Csillagok háborúja III. – A Sith-ek bosszúja” című film nagy-britanniai bemutatója előtt Londonban, 2005. május 16-án.
(Forrás: MTI/EPA/Richard Lewis)

Frissebb keletű, de hasznos funkciója a munkacímeknek a megtévesztés. Erre az angol szakirodalom a fake working title, azaz „hamis munkacím” kifejezést használja. Ezeknek a címeknek voltaképpen szándékukban sem áll egységet alkotni a tartalommal, „csak” védik a terméket. Ilyen volt pl. Madonna új lemezének, a Hard Candynek ('keménycukor') a munkacíme, a Licorice ('édesgyökér'). A megtévesztő cím célja, hogy biztosítsa a piaci előnyt a kiadó vagy a filmstúdió számára, azaz, hogy a produkció címét felhasználva pl. senki se tudjon promóciós termékeket készíteni vagy domainnevet vásárolni.

Persze nem ritkaság az sem, hogy a munkacím tökéletesen beválik, és végleges marad. De hogy mi a sikeres címadás receptje? Nos... ezt senki sem tudja.