A fővárosi kerületnevekről szóló sorozatunk első részéből megtudhattuk, mely kerületek esetében volt könnyű a névadás. Az nyilvánvaló, hogy ha van egy 21 városrészből álló kerületünk, mint például a XI. kerület, nem sorolhatjuk fel minden rész nevét a közigazgatási egység nevében. Milyen megoldásokat látunk ilyen esetekben?

Véráldozat

Egyik lehetőség, hogy valamilyen módszer alapján kiválasztunk egy-két városrésznevet, és ezt tesszük meg a kerület nevévé – mintegy feláldozva a többi városrész nevét az egyszerűség és megjegyezhetőség oltárán. No de mit áldozzunk fel?

A főváros északi részén, a Duna két partján elterülő két meglehetősen hasonló felépítésű kerület (a III. és a IV.) más-más módszert alkalmazott a névadás során. A Duna bal partján a kerületet egyszerűen Újpestnek nevezik, s kihagyják belőle a kisebb városrészeket, valamint a nagy északi lakótelepet, Káposztásmegyert is. A döntés tulajdonképpen érthető – a kerület nagy része Újpest megyei városhoz tartozott a fővárosba tagozódás előtt. Legfeljebb a káposztásmegyeriek háboroghatnának – ugyanis a kerület lakosainak közel negyede itt él, és a terület az 1950-es városbővítést megelőzően nem Újpesthez, hanem a váci vasútvonal túloldalán elterülő Rákospalotához tartozott.

Nyoma sincs a lakótelepnek – Káposztásmegyer, lóversenypálya 1938-ban
(Forrás: Fortepan / Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár, Petanovics fényképek)

Ha a névalkotók nem tételeznek fel valamitől valameddig viszonyt a név két tagja között, akkor a név kötőjellel írandó: Óbuda-Békásmegyer (FNH. 3 18., AkH. 177. b). Amennyiben azonban azt akarják sugallni, hogy a kerület Budafoktól Tétényig, Óbudától Békásmegyerig tart, akkor nagykötőjelet kellene tenni a két tag közé (AkH. 263. c). A névadók szándékát nem ismerjük; mindenesetre a hivatalos önkormányzati dokumentumokban kötőjelet találunk a tagok között.

Ha átmegyünk a Megyeri hídon Budára, a III. kerületbe érünk. Itt másként jártak el. A két legjelentősebb városrész nevét kapcsolták össze kerületnévvé. Elöl áll a történelmi Óbuda név: ez a kerület belső, déli részének a neve. Ez a területrész az 1873-as városegyesítés óta a főváros része. A kerület nevének második tagja az 1700-as években létesült Krottendorf ’Békafalu’ helyén ma álló, a lakótelepeknek köszönhetően igen nagy lakosságszámú északi városrésznek a neve: Békásmegyer. Így a III. kerületet ma Óbuda-Békásmegyernek hívják, és a többi, közbülső, kisebb városrész nem szerepel a névben. Hasonlóképpen kapta a nevét a dél-budai XXII. kerület is, melyet az északi Budafokról és a déli Tétényről Budafok-Téténynek neveznek, kihagyva a névből a kettő között található Budatétényt és a valamikori közlekedési miniszterről elnevezett Baross Gábor-telepet.

Újító szellem

Néhány helyen nem az ottani városrészek nevét használták fel a névadáskor, hanem a kerület egészére jellemző nevet kerestek. Az öt kisebb városrészből álló I. kerület a Budavár nevet használja, hiszen a kerület lényegében a Budai Várból és annak közvetlen környezetéből áll.

Az ezzel szomszédos XII. kerület neve is találó. Az 1930-ban az I. kerület külső részeiből létrehozott, a Budai-hegység keleti nyúlványain elterülő, 18 városrészből álló kerületet összefoglalóan Hegyvidék névvel illetik.

Hegyvidék – síugró-szemszögből 1958-ban
(Forrás: Fortepan / Lencse Zoltán)

A Rákos-patak nevét onnan kapta, hogy valamikor hemzsegtek benne a rákok. A patak partján sorakozó települések és helyek szintén gyakran kapták a Rákos- nevet. A XVII. kerület városrészein kívül ilyen Felsőrákos (X.), Rákosszentmihály és Rákosfalva (XVI.), valamint Rákospalota (XV.).

A XVII. kerület a főváros legnagyobb kerülete – Budapest területének 10 százalékát foglalja el. A kerületet 1950-ben Rákoscsaba és Rákoskeresztúr településekből alakították ki. Mivel a kerület a Gödöllői-dombságban eredő, mintegy 44 km hosszú Rákos-patak két partján terül el, nem csoda, hogy a kilenc itteni városrészből hat neve a Rákos- előtaggal kezdődik. 2011. októbere óta a Rákosmente nevet viseli. Bár a Rákos mente nevet külön kellene írni, hiszen birtokviszonyt kifejező szókapcsolatról van szó (AkH. 184., FNH. 3 19.), ezt a szabályt felülírja az az elv, hogy a településrészek neve egy szóba írandó (AkH. 174. b., FNH. 3 6.) – így alakult ki a Rákosmente írásmód.

A főváros XI. kerületének kalandos a névadása. A 1930. évi XVIII. törvénycikk nyomán a valamikori I. kerületből kiszakított új közigazgatási egység 1934-ben kezdte meg működését. Ekkortól Szentimrevárosnak nevezték. Honnan jött a Szent Imre név? A ciszterci szerzetesek 1912-ben vásárolták meg az éppen fejlődésnek induló városrészben a Villányi út 3–7. szám alatti telket, iskola-, rendház- és templomépítés céljából. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium a történelmi fordulatok miatt csak 1929-ben, a Szent Imre-templom pedig végül csak 1938-ban készült el – a rendház pedig fel sem épült. De Szent Imre neve már a kezdetektől jelen volt, és megjelent a városrész nevében is, 1950-ig.

Ezután a némileg unalmas XI. kerület néven futott. Az Újbuda név a későbbiekben először egy újság címlapján bukkant fel: 1991-ben a kerületi lapot átkeresztelték Kelenföldi Híradóról Újbudára. Honnan jött az ötlet? Maga az Újbuda név már az 1300-as évek óta előfordult a területtel kapcsolatban. Például 1884-es megnyitásakor a mai Kelenföldi pályaudvart is Újbuda állomásnak nevezték – így esett erre a névre választás. Mivel a régi-új név egyre népszerűbb lett, 2005 óta Újbuda a kerület hivatalos neve is. 2007-ben a Szentimreváros név is újra gazdára talált: így nevezik Újbudának a Gellért-hegy lankáink elterülő részét.

Újbuda 1963-ban: Feneketlen-tó, Szent Imre-templom, József Attila Gimnázium (ma ismét Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium)
(Forrás: Fortepan / Beyer Norbert)

Végigértünk Budapest kerületeinek névsorán – láttunk egyszerű és összetett, hagyományos és új neveket is. Cikksorozatunk utolsó részében azt vizsgáljuk majd meg, hogy mi a hivatalos elnevezése az egyes kerületeket vezető testületeknek, azaz az önkormányzatoknak. Mit olvashatunk az egyes önkormányzati iratok fejlécén, a rendeletek szövegében? Ne számítsunk frappáns nevekre...

Források

Ráday Mihály (szerk.) Budapesti utcanevek A–Z

A magyar helyesírás szabályai (AkH.)

A földrajzi nevek helyesírása (FNH.)

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára

A Budai Ciszterci szent Imre Gimnázium története