@istentudja: A khmer <Bokor> földrajzi név etimológiájáról nem találtam semmit, de a kapcsolatban nem hiszek. <Bokor>-nak hívják a vudu varázslók, papok egy fajtáját is [1]. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy ez a (ill. hasonló) hangsor egymástóll függetlenül sok nyelvben kialakult.

.

[1] en.wikipedia.org/wiki/Bokor

@LvT:

Köszönöm,nagyon érdekes.A sok kérdés közt van kettö,amire szintén jó lenne valamilyen magyarázat.Lehet-e összefüggés a magyar,a román,a kaukázusi Bokor ill. ázsiai Bukur között?

például:

www.bokor-mountain-cambodia.com/

@istentudja: > Aki ért hozzá,magyarázza meg.

.

Nem értek különösebben hozzá, de átolvasgattam a rendelkezésemre álló irodalmat a román <Bucureşti> településnek nevet adó <Bucur> személynév kapcsán, mert az <-eşti> ’tkp. -ék, … leszármazottai, … emberei’ képző miatt csak ilyen személynévi áttéten keresztül vezethet az etimológiai. Ennek kapcsán az alábbi homonimák merültek fel.

– magyar <bokor> közszó és magyar <Bokor> személynév, erről l. később.

– albán <bukur> ’szép’ melléknév: Kiss Lajos ezt említi.

– román <bucura> ’megörvendeztet, örömet szerez’ ige: ennek van a legkisebb valószínűsége a személynév etimológiájánál; maga az ige eredete is vitatott: egyesek (pl. a korábban említett Schütz) az albán <bukur> ’szép’ szóval vetik össze, de ez szemantikailag problémás. Mások (már Miklosich is) a szemantikai problémát közös trák alapszó feltételezésével próbálják áthidalni. Megint mások (pl. Ciorănescu) egy vulgáris latin <*voculare> ’kiált(ozik)’ igét feltételeznek, amely a <vox> ’hang’ szó kicsinyített <vocula> alakjából képződött volna.

– Ciorănescu említ egy török <bukur> ’illat(szer)’ szót, talán ez áll az oszmán-török szótárom <buhur> ’tömjén’ címszava mögött.

– A legfrissebb irodalom (így Ciorănescu is) azonban a román <Bucur> személynevet egy feltételezett <*bucur> pásztorkifejezésből vezeti le, amely ugyanúgy a latin <buculus> ’fiatal marha, tinó’ szóból vezeti le, mint a régi francia <bugle> szót, amelyből az angol <bugle> ’kürt, harsona’ főnév és a mai francia <beugler> ’bőg (marha)’ ige.

Az általam olvasott konzervatív nyomtatott irodalmat viszonylag jól ismerteti a Wiktionary [1], ill. [2].

.

Látható, hogy több, össze nem függőnek látszó etimon esik egybe a /bukur/ hangsorban. Ehhez még hozzájön az, hogy Hajdú szerint a régi magyar <Bokor> személy- (utóbb család-) név sem feltétlenül minden esetben a <bokor> ’cserje’ köznévből származik, hanem a <Buk> ~ <Bok> ~ <Boka> régi személynevek <-r> kicsinyítő képzős változata is lehet. Ez pedig bekapcsolja a mai <bak> ’kecske hímje’, <bika> ’marha hímje, illetve a szláv <bukъ> szavakat.

Ugyanakkor az oszmán-török szótáram <buğu> ’gőz, pára’ és <buhar> ’ua.’ szavai felvetik egy <*buqar> ’gőzölgő, párálló’ előzményállapot lehetőségét: ez magyarázhatja a török /bukur/ helyneveket.

.

Megemlítendő, hogy <Bucureşti>-nek van egy közelebbi „névrokona”: <Bukuresd> ([3], románul: <Bucuresci>). Első említésekor, 1439-ben még <Bokorfalwa>, de negyed évszázad múlva, már a párhuzamos román <*Bucureşti> név behatolt a magyar alakba: 1464: <Bukoresthefalva>. A párhuzamos névadás miatt szerintem nem dönthető el, hogy a névadó magyar <Bokor> vagy román <Bucur> volt-e. Vélhetően az együtt élő népességek kölcsönösen átértelmezték – mintegy népetimológiásan – a másik népességhez tartozó személy nevét a saját névkincsük alapján.

.

A fenti XV. sz.-i <Bukoresthefalva> alak párba állítható a Mártonfi Attila által beidézett 1614-es <Bukoresten> formával. Ennek alapján felvethető, hogy a (későbbi) román főváros nevében a második szótag nyíltabbá válása esetleg a magyarban indulhatott meg a magyarországi helynévben, amely analógiásan került átvitelre a havasalföldi helynévre. Ezt vagy a magyar források, vagy az erdélyi szász források közvetíthették nyugatra. Bukarestről az egyik első metszetet a XVII. sz. végén készítette egy németalföldi grafikus, és ez másolatban 1717-ben egy lipcsei kiadványban is megjelent: itt is /o/-s alak van: <Buchorest> [4]. Ez aztán a XVII. sz-ban váltakozott az /e/-vel: <Bucherest> [5], majd úgy tűnik, a század végén stabilizálódott az /a/-ban <Bukareſt> [6], <Bukarest> [7].

De az is lehet, hogy nem (csak) a magyart kell a háttérben keresnünk, mivel a város oszmán-török neve csak két szótagú: <Bükreş>. Így vélhetően a második szótag magánhangzója gyengült pozícióban volt, amely magyarázza a változékonyságát.

.

Engem a magánhangzó minőségénél jobban izgat az, hogy miért van a korai német adatokban <k> helyett <ch>: és a német ezt közvetítette az angolba is, vö. <Bucharest> és az oroszba is, vö. <Бухарест> (Buhareszt). Erre magyarázatot nem találtam. Egy ideig az ószláv nyelv közvetítésére gyanakodtam (hiszen ez volt a korban a román fejedelemségek hivatalos nyelve), de a legkorábbi forrásokban is csak a <Букурещ(ь)> (Bukurest[y]) formával találkoztam; már ha a régi dokumentumok utóközlése betűhív, vö. pl. [8].

[1] en.wiktionary.org/wiki/bucura

[2] en.wiktionary.org/wiki/Bucure%C8%99ti

[3] hu.wikipedia.org/wiki/Bukuresd

[4] upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e0/Bucharest%2C_woodcut%2C_

[5] upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/41/Bucharest%2C_early_18th_

[6] upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/76/Welcoming_the_prince_of_

[7] upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6b/Bucharest%2C_1789%2C_woo

[8] books.google.hu/books?id=1p4ZAAAAYAAJ&dq=%D0%94%D0%B0%D0%BA%D0%BE-%D

– Ciorănescu, Alexandru: Dicţionarul Etimologic al Limbii Române

– Hajdú Mihály: Családnevek Enciklopédiája

– Kiss Lajos: Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára

@nemtulnehez: A románban és a balkáni újlatin nyelvekben eléggé furcsán fejlődtek a magánhangzók. A dalmátban pl. a latin [a]-ból nazális előtt [u] lett: panem > pun, quotidianum > cotidiun.

@istentudja:

Még egy Bukur Turkesztánban:

s155239215.onlinehome.us/turkic/40_Language/Toponymy/KamoliddinPart2

To this number belong the names of the city Bundur in the Garchistan, city Kalar in the Khurasan, Yamar valley, river Samur, fortress Bukur and district Shushtar in the Turkestan, city Djamgar in the Halluh country, and also the cities Bandjar and Astur in the Kimak country. In the Merv province is mentioned a settlement Djiyasar.

books.google.se/books?id=DFkxAQAAMAAJ&pg=PA1200&lpg=PA1200&dq=fortre

Igaz,van egy Bokor nevü hegy Grúziában (Gora Bokor):

www.geographic.org/geographic_names/name.php?uni=142936&fid=1950&c=g

Aki ért hozzá,magyarázza meg.

@nemtulnehez:

Ezt egyszer már végigzongoráztuk.Lehet magyar is,de Bukur formában, a középkorban magyarul is így használták.Lehet,hogy a magyarban is török eredetü?

www.bokor.hu/wp/?page_id=6

@nemtulnehez:

Itt van ez is

ro.wikipedia.org/wiki/Uroi,_Hunedoara

A nev adatoltan a magyar "arany"-bol ered. A romanok eleg regen atvettek ahoz hogy az a->o->u hangvaltozas vegbemenjen.

@istentudja:

Szemelynevi eredet valoszinu, de miert lenne turk eredetu?

A romanban a magyarbol atvett o-zos szavak egy resze valamikor a kozepkorban u-zossa valtak, pl. magyar Maros->kozepkori roman- Moras->modern Mures. Vagy kolozs->cluj, olyv->uliu.. A bucur az magyarul bokor lenne, a helynev pedig a szemelynev roman kepzos valtozata. Mas kerdes hogy a magyar Bokor szemelynev honnan ered..

Van ennél cifrább is:Lady Gaga azt hitte,hogy Budapest egy ország.

(Csak mellesleg,Bukarest neve nem származhat a bucuriából.Valószínübb a türk személynévi eredet.) (Schütz István:Fehér foltok a Balkánon)

trove.nla.gov.au/work/28792764?versionId=35052872

Van rosszabb is. Szlovénia és Szlovákia rendszeres összekeverése.

De amikor Havannában jártam egyetemre az egyik guayanai évfolyamtárstól is rendszeresen érdeklődtek, hogy "milyen az élet Afrikában?", az afrikai Guineára utalva. Az elején még megsértődött, aztán már ő is viccelődött, hogy "na és nálatok Kongóban mi a helyzet" majd a csodálozásra meg is magyarázta "nem Kongóban vagyunk, jajj bocs, igen, ez Kuba, de folyton keverem Kongóval":

@Mártonfi Attila: A Wikipédiák szerint elég sokféle eredete van a Bucureşti névnek (a töröktől kezdve egy pásztor nevéig, sőt, valaki szerint a román bucurie 'vidámság' szóból származik, így 'A vidámság városa' lenne). Ami egyértelmű az egészből, az az, hogy az -eşti az -escu melléknévképző többese a latin -escus ~ -iscus végződésből.

Kiss Lajos szerint a Bucureşti [bukurešt] személynévi eredetű, etimologikus jelentése: Bucur nemzetsége’, az [a] magánhangzó német hatás lehet (ennek magyarázatát bővebben nem fejti ki), 1614-ből már ilyen, magyar nyelvű adatot hoz: Bukoresten.

Hogy mi hatott mire, abban teljességgel egyértelmű, hogy nem Budapest nyomán lett Bukarest, hanem fordítva. Hosszabban idézek egy régebbi folyóiratcikket:

De a következő évben Széchenyi már öntudatosan írja így: Budapest. „Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni, melly kevés év, sőt hónap múlva olly megszokottan 's könnyen hangzanék, mint Bukarest; s így két város egyesülne, melly most nem legjobb szemmel nézi egymást." (Világ, 331., 1831. Gróf Sz. I. munkái, II. sorozat, I. köt.) Pár lappal odább pedig ezt írja: „Észrevehetéd: én Budapest szóval éltem Buda helyett; okom ez vala: Magyarországban lévén nem kis féltékenységet (jealousy) vettem észre Buda és Pest között; egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy, és nem megoszlott ellenmodó szívnek ... A' két név egybeolvadása Buda és Pest érdekeit 's érzéseit egyesítné, 's így erősítné" (335). A 225. lapon még így írja: Buda-Pesten.

Putnoky Imre: Budapest. Magyar Nyelv 8 [1912]: 173

Erre én is kíváncsi lennék. Szerintem az biztos, hogy a két névnek etimológiailag semmi köze egymáshoz, már csak azért sem, mert Budapest eleve két különböző névből áll össze. Én arra gondolok, hogy a magyarból terjedhetett el a Budapest név analógiájára a Bukarest alak, és ezt vehették át a nyugat-európai nyelvek (talán a németen keresztül), de ez csak tipp.

A magyar és a többi nép által használt Bukarest,Bucarest alak melyik nyelvből terjedhetett el ( mivel maguk a románok București-nek hívják a várost ) ?