A pletykálkodás – bár ezt nem mindenki helyesli – a mindennapi éltünk része. Evolúciós pszichológusok pedig azt mondják, nagyon is fontos része: a pletykálkodás segíthet minket a túlélésben is – számolt be az új kutatási eredményekről a The Telegraph.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Valakit a háta mögött kibeszélni nem túl megbecsült foglalatosság, de majdnem mindnyájan űzzük, ugyanis ez az egyik dolog, ami igazán emberré tesz minket – állítják a tudósok, többek között Robin Dunbar, az Oxford University evolúciós pszichológusa. A fontos információkat ilyen pletykákon keresztül tudjuk meg, így azt is, hogy kiben lehet megbízni: alakítja a családi és a baráti kötelékeinket is. Ezek pedig kulcsfontosságúaknak bizonyulnak a túlélésben.

A pletykálkodást a társadalom megbélyegzi, és ha pletykálkodunk, gyakran bűntudatot érzünk. Pedig az újabb kutatások azt mutatják, hogy a legjobban tesszük, ha elfogadjuk az életünk természetes részeként, ami azért alakult ki, hogy tovább élhessünk. „Az egyik legfontosabb dolog, ami a túlélésünk esélyét meghatározza, a szociális hálózatunk nagysága” – mondja Dunbar professzor. „Mindennél nagyobb hatása van, kivéve talán azt, ha abbahagyjuk a dohányzást...” A társas kapcsolataink ugyanis meghatározzák azt, hogy mennyire vagyunk boldogok, és hogy mennyire érezzük jól magunkat. A társas kapcsolatokat azonban állandóan karban kell tartani, és erre a legjobb eszköz, ami kifejlődött az evolúció során, a nyelv. A nyelv azért alakulhatott ki, hogy a társas kapcsolati hálózatunkkal kapcsolatban mindig naprakész információkkal rendelkezzünk. Ezek az információk pedig a leggyorsabban és a legnagyobb hatékonysággal a pletykákon keresztül áramlanak. A pletyka ugyanis nem más, mint olyan csevegés, amely naprakészen tartja a társas kapcsolatainkról szóló információkat. „Ez tesz minket emberré” – mondja Dunbar.

Pletykálkodás – Eugene de Blaas (1843–1932) festménye
(Forrás: Wikimedia Commons)

Dr. Jennifer Cole, a  Manchester University pszichológia tanszékének munkatársa azzal kapcsolatban végzett kísérleteket, hogy az emberek mit gondolnak a pletykálkodásról. Ezekből a felmérésekből az derült ki, hogy mind azok, akik túl sokat, mind pedig azok, akik túl keveset pletykálkodnak, gyanúsak, velük óvatosabban bánunk. „A társas kapcsolatok rendkívül fontosak, ezért fontos a pletyka is. Tudjuk, hogy nem szép dolog valakiről a háta mögött beszélni, és hogy ezt a viselkedést a társadalom megbélyegzi. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy információkat szereznünk ahhoz, hogy megbízhassunk az emberekben, Ha valaki egyáltalán nem pletykálkodik, az gyanússá válik” – teszi hozzá.

Az evolúciós pszichológiában „pletykaelméletnek” hívják azt az irányzatot, amely szerint a nyelv azért fejlődött ki az ember evolúciója során mintegy 70 millió évvel ezelőtt, hogy a megbízható információk a lehető leggyorsabban áramolhassanak. Ez tette lehetővé azt is, hogy egyre növekvő létszámú csoportokba szerveződve éljenek őseink. Ma is nagyrészt ugyanerre, azaz pletykálkodásra használjuk a legtöbbször a nyelvet; és ez teljesen természetes.

Forrás

Gossiping is what makes us human, says Oxford professor