Risztovová?
A nő dönt?
Társadalmi vitát kezdeményeznek cseh politikusok arról, hogy a jövőben a női neveknél ne legyen kötelező az eddig szinte elhagyhatatlan „-ová” végződés.
A „néhány más szláv nyelv” a szlovák.
(A szerk.)
A cseh, illetve néhány más szláv nyelvben az -ová végződéssel különböztetik meg a nőket a férfiaktól. Václav Klaus államfő felesége például mindig Lívia Klausová, nem pedig Klaus.
A „hatályos cseh nyelvtan” kifejezéssel nem tudunk mit kezdeni – a nyelvek nyelvtanát nem szokás törvénybe foglalni. A cikkíró talán valamelyik közigazgatási törvényre gondol.
(A szerk.)
Az anyakönyvekről szóló törvény szerint a női neveket a hatályos cseh nyelvtan szabályai szerint kell kialakítani, írni. Az -ová nélküli hím nemű változat csak akkor engedélyezett, ha idegen állampolgárságú vagy a csehtől eltérő nemzetiségű nőkről van szó. Ugyancsak -ová nélkül használhatják a vezetéknevüket azok a cseh nők, akik idegen állampolgárhoz mentek férjhez, illetve tartósan idegenben kívánnak letelepedni. A cseh állampolgárságú, de magyar nemzetiségű nők például -ová nélkül szabadon használhatják vezetéknevüket.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A témát a közbeszédbe most Přemysl Sobotka, a szenátus alelnöke és a Polgári Demokratikus Párt (ODS) államfőjelöltje hozta újra vissza, amikor élesen bírálta a közszolgálati cseh televíziót, hogy a londoni olimpia alatta következetesen -ová végződéssel használta az idegen sportolók neveit. Risztov Éva magyar olimpia bajnok úszót például a cseh kommentátorok mindig Risztovovának nevezték.
Sobotka kijelentette: a tévéközvetítések figyelése közben jött rá, hogy mennyire zavaró az idegen női nevek -ovás változatának használata. „Csehországban sokszor megtörténik: ha kihirdetik egy verseny női győztesét, az észre sem veszi, hogy róla beszélnek” – jelentette ki Sobotka, aki választási kampánytémává kívánja tenni ezt a problémát.
Egyébként nem Sobotka az egyetlen cseh politikus, aki foglalkozni kíván ezzel a problémával. Szenátusi kollégája, Richard Svoboda (ODS) olyan módosítást tervez az anyakönyvekről szóló törvényben, amely a nőkre bízná az -ová végződés használatát.
„Nem a cseh nyelvtani szabályokat kívánom átírni. A hatályos anyakönyvi törvény meghatározza, milyen esetekben használhatják a nők a nevüket -ová végződés nélkül. Én azt javaslom, hogy a jövőben ezt teljes egészében bízzuk a nőkre” – magyarázta álláspontját a Právo című lapban Svoboda. Hozzátette: a név mindenkinek magánügye, nem szabadna, hogy erről hivatalnokok döntsenek.
Karolína Peake, a cseh kormány alelnöke, a LIDEM párt elnöke – akinek a férje idegen állampolgár, s ezért -ová végződés nélkül használhatja vezetéknevét – kijelentette, hogy a javaslattal nincs problémája. „Támogatom a választás lehetőségének kiterjesztését” – nyilatkozta Peake. Kifejtette: külföldön olykor problémát okoz, hogy a férj és a feleség neve eltér egymástól.
A cseh nyelvészek többsége a témáról folytatott vitában a hagyományos -ová végződés megtartása mellett van. Legfőbb érvük szerint az -ová végződés szervesen illeszkedik a cseh nyelv szerkezetébe, hagyomány, és használatával minden esetben egyértelműen megkülönböztethető a női név a férfi névtől.
Risztovová: politikai vagy nyelvtani kérdés?
(Forrás: MTI / Illyés Tibor)
Az MTI híre sok tekintetben pontatlanul fogalmaz. Az -ová végződés nem „szervesen illeszkedik a cseh nyelv szerkezetébe”, és fő funkciója nem is az, hogy megkülönböztesse a női neveket a férfiak neveitől. Egyszerűen arról van szó, hogy a nőket jelölő nevek csak nőneműek lehetnek, viszont a csehben (és a szlovákban) csak bizonyos végződésű szavak ragozhatóak nőnemben (mássalhangzóra végződőek – néhány itt érdektelen kivételtől eltekintve – nem). Éppen ezért például a ’Risztov legyőzte Andersont’ mondat, ha az -ová végződést nem használnák, és a neveket ragozatlanul használnánk, így hangzana:
Risztov porazila Anderson.
Ebben az esetben nem lehetne tudni, ki kit győzött le, hiszen nem derülne ki, melyik név milyen esetben van (mintha magyarul azt mondanánk: Risztov legyőzte Anderson). Ha a mondatban férfiakról lenne szó, más lenne a helyzet:
Risztov porazil Andersona.
Itt az Anderson név tárgyesetbe kerül, tehát világos, hogy ki kit győzött le. Sajnos ez a helyzet akkor is, ha a hasonló nevek élettelenek, például csapatok nevei:
Manchester porazil Arsenal.
Mivel tipikus esetben az alany áll elöl és a tárgy az ige mögött, az ilyen mondatokat általában – például egy hír címeként – úgy értelmezik, hogy ’a Manchester legyőzte az Arsenalt’. Más esetekben viszont a jelentése lehet az is, hogy ’a Manchestert az Arsenal győzte le’. A különbség írott szövegben a szövegkörnyezetből derülhet ki (például ha már volt arról szó, hogy a Manchester valakitől kikapott), az élő beszédben az intonáció is egyértelműsíti a jelentést. Bizonyos esetekben olyan szavakat is ragozhatnak élőként, melyek élettelen dolgokat jelölnek, ilyenek például az autómárkák:
Trabanta předjel Moskvič. ’A Trabantot egy Moszkvics előzte le.’
Belátható, hogy a női nevek esetében is az a célszerű, ha olyan végződéssel látjuk el őket, amelyek egyértelművé teszik a szerepeket a mondatban. Az -ová végződés, mely a vezetéknevekhez járul, pontosan ezért fejlődött ki.
Risztovová porazila Andersonovou.
Mint a példából látszik, az -ová nem is egy toldalék, hanem kettő. Az -ov- egy képző, az -á pedig egy nőnemű, egyes szám első személyű végződés. Utóbbi cserélődik, ha a szó más számba vagy esetbe kerül.
Amikor a szlovákok ilyen végződéssel látnak el családneveket, a magyarok gyakran úgy vélik, hogy „szlovákosítják” a neveket, viselőik magyar származását próbálják eltagadni. Erről szó sincs, nemzetközileg ismert művészek, sztárok, politikusok neveit is ilyen formában olvashatjuk: J. K. Rowlingová, Britney Spearsová, Angela Merkelová. Ráadásul a jelenség nem korlátozódik a csehre és a szlovákra, a nőkre, és a vezetéknevekre sem. David Cameron angol miniszterelnök neve litvánul Deividas Kameronas, lettül Deivids Kamerons – a végződéseket itt pontosan az indokolja, ami a csehben és a szlovákban az -ová képzőt. (Persze magyar szemmel az is furcsa, hogy a litván és a lett helyesírás szerint az idegen tulajdonneveket is kiejtés szerint kell írni.) De ha hozzánk közelebb álló példát szeretnénk: gondoljunk bele, hogy bárki (férfi) nevének úgy adhatunk „latinos” formát, hogy a végére biggyestjük az -us végződést. A cseh és szlovák, illetve a litván, lett és latin megoldás között csak az a különbség, hogy az előbbieknek egy képzőre (-ov-) is szükségük van ahhoz, hogy az esetet és számot jelölő végződést a tőhöz illesszék.
Az persze megfontolandó, hogy ha cseh és szlovák nyelvű szövegben az idegen nevek is megkapják az -ová végződést, akkor ezt a cseh és szlovák nevekből is el lehetne hagyni, amikor idegen nyelvű szövegről, vagy nemzetközi használatra szánt dokumentumokról van szó.
(A szerk.)
Hozzászólások (40):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
40
Pesta
2012. szeptember 9. 08:53
Természetesen Csehohov helyett Csehovov. Mégis belezavarodtam... :)
39
Pesta
2012. szeptember 9. 08:50
Össze kéne foglalni, mert már én is kezdek belezavarodni. :)
Vegyünk egy stílusos példát: tehát ha egy Csehov nevű orosznak születik egy cseh lánya, akkor ő nem "Csehová" lesz csehül (mivel nem "Cseh lánya"), hanem Csehovová (mert Csehov lánya)? De az orosz rokonoknak Csehova lenne (mivel Csehov lánya), nem "Csehovova" (mert nem "Csehohov lánya").
Hasonlóképp: tehát Risztov Éva oroszul (oroszosítva) Éva Risztova lehetne (ha egész pontosak akarunk lenni: Éva [atyai név] Risztova), csehül (csehesítve) viszont Éva Risztovová (ahogy a cikk írja).
38
Fejes László (nyest.hu)
2012. szeptember 8. 11:30
@Eino81: Ez a mesterkélt példa ott bukik meg, hogy ha visszaoroszosít, akkor megint Kuznyecova lesz. A cseh Kuznyecovovát ugyan még Kuznyecovovaként tartják számon, de ha mondjuk fia születik, az nem Kuznyecovov lesz, hanem csak Kuznyecov.
@tenegri: Fontos, hogy Kuznyecov lánya/felesége Kuznyecovová legyen, hogy egyértelmű legyen: Nem Kuznyec az apja/férje. Linné felesége is Linnéné...
@tenegri: Magyarul is Kuznyecovné, nem Kuznyecováné... Az orosz -a és a cseh -ová csak annyit jelöl, hogy nő, és egyértelműen vagy az egyik, vagy a másik kerül rá.
37
tenegri
2012. szeptember 7. 23:35
@Eino81: Értem, ez valóban elég furának tűnik. Mintha a orosz női nevet előbb férfiasították volna és utána azt nőiesítenék újra csehül (másként Kuzněcovaova-t várnék).
36
Eino81
2012. szeptember 7. 23:24
35
tenegri
2012. szeptember 7. 19:46
@Eino81: Mármint hogy a Kuzněcovova alakból az következne, hogy a név eredetije Kuznyecov volt és az nem női név az oroszban.
34
tenegri
2012. szeptember 7. 19:41
@Eino81: Ezt nem egészen értem. Úgy érted, hogy az orosz Kuznyecova névhez raknak még egy -ova végződést? Csak mert a Kuznyecov az oroszban is férfinév, s egy nőnek Kuznyecova lesz a neve. Ha Kuznyecov nevű nővel találkoztál, akkor az már nem orosz módra használt név volt (legfeljebb eredetében).
33
Eino81
2012. szeptember 7. 16:36
Én azon jobban "kiakadok" (=meglepődök), hogy az eredetileg is -ova végződésű orosz családnevek még egy extra -ovát kapnak, pl. Kuzněcovová...
Érdekes kis humoros elgondolás lenne, ha egy orosz (nevezzük Kuznyecovának és most tekintsünk el attól, hogy házasodik vagy sem) a csehekhez települ és lesz belőle Kuzněcovova (eddig logikus és valós...) Fel is veszi az állampolgárságot, azaz lemond az oroszról, mert itt nincs kettős állampolgárság, majd idővel meggondolja magát és visszatelepül Oroszországba (jelzem, ez humoros feltevés, a valóságban nem történne meg a következő pár sor, eddig volt a valóság, most jön a fikció...). Eredeti hazájában már az új cseh írású nevét használja, de nem tetszenek neki a hazai történések és megint kitelepül Csehországba, ahol jó pár év elteltével ismét cseh állampolgárságért folyamodik, és lesz belőle, immár, Kuzněcovovová. És a történet tetszés szerint folytatható....
32
Eino81
2012. szeptember 7. 16:27
@LvT: Csak hallottam, vagy hallani véltem, kiírva a képernyőre nem volt. De most megnéztem, egy szlovák portálon így van: Hosszúová (sport.sme.sk/c/6390091/madarsko-opat-so-zlatom-hosszuova-vyhrala-pol . De esküszöm, hallva leginkább Hosszúvának hangzott, de az a felfokozott olimpiai versenyen lehetett akármi is... Más közegben a cseh diftongusok tisztá(bba)n hangzanak számomra, mint a "doufám" vagy a "sebou"...
31
Fejes László (nyest.hu)
2012. szeptember 3. 22:47
@LvT: Nos, kétségtelen találkozhatott velük, de akkor ezt kb. úgy tanulta, ahogy egy idegen nyelvet. Felteszem, hogy egy kevésbé művelt ember, aki ritkán találkozik ilyenekkel, eléggé elbizonytalanodik velük kapcsolatban. Talán az -ovákkal még nem is annyira, de mondjuk szerintem a „Narodil se jako druhý syn Isaaca Rousseaua” nem egészen „természetes” – tanulni kell, hogy ez az irodalmi nyelvben így van. Persze ezt nehéz igazolni, mert aki helyesen le tudja írni Rousseau nevét, az feltehetően beleszocializálódott már az irodalmi nyelvbe... :)
Azt viszont elég könnyű igazolni, hogy az -ová használata ilyen esetekben egyáltalán nem az egyedüli lehetőség:
www.google.hu/search?q=%E2%80%9ESophie+Marceau%E2%80%9D+site:cz
www.google.hu/search?q=%E2%80%9EMarilyn+Monroe%E2%80%9D+site:cz
Érdemes erre is figyelni: „s francouzskými hvězdami Gérardem Depardieu a Catherine Deneuveovou” (cs.wikipedia.org/wiki/Sophie_Marceauov%C3%A1) – direkt megkérdeztem egy anyanyelvűt, aki azt mondta, fogalma sincs, hogyan helyes, ő megpróbálná kikerülni, ill. ha ott a keresztnév, mely egyértelműen mutatja az esetet, akkor nem ragozná a vezetéknevet, ha viszont nincs ott, akkor inkább igen...
Továbbá ugyan kevés az előfordulás, de: www.google.hu/search?q=%E2%80%9ESzab%C3%B3ho%E2%80%9D+site%3Ask
Szóval az egyszerű nyelvhasználónál közel sem olyan egyértelmű a helyzet, mint a szabályozott irodalmi normánál.
30
LvT
2012. szeptember 3. 22:10
@Fejes László (nyest.hu): > de lám, van rá példa, hogy az ú kiesik
.
Nincs példa rá. Eino81 szemtanúi beszámolója éppen az ellentétét mutatja: az [úo]-ból az [o] esett volna ki. De ez, ha így is volt, s nem csak hallani vélte, akkor is allegroformról van szó.
.
> A csehben az olyan alakok, mint a Szabóa, teljesen mesterkéltek, szerintem egy egyszerű nyelvhasználó, aki ilyesmi tövekkel találkozik, nem is tudja, mit kezdjen vele
.
A „mesterkélt” itt eléggé mesterkélt megfogalmazás: Ez bízvást idegen hangalakú (nem pedig mesterkélt), de minden, nem teljesen izolált nyelv kapcsolatba kerül idegen hangalakú szavakkal. Úgyhogy az átlagos nyelvhasználó tudja, mit kezdjen vele. Ha járt az általános iskola felső tagozatába, akkor találkozott <Rousseau>-val, akivel kapcsolatban használatos [óo] klaszteres birtokos alak: cs.wikipedia.org/wiki/Rousseauovo_pojetí_demokracie . Ha iskolába nem járt, akkor moziba csak járt, ahol találkozott <Sophie Marceauová>-val, vagy <Marilyn Monroeová>-val, ahol szintén [óo]-t ejtenek: cs.wikipedia.org/wiki/Seznam_hereček
29
Fejes László (nyest.hu)
2012. szeptember 3. 20:11
@siposdr: @LvT: Persze, de ezek idegen példák, ritkák. A szótárakban, útmutatókban Hosszúovát találnánk, de lám, van rá példa, hogy az ú kiesik – a Szabóová esetében még inkább. Arról van szó, h a nyelvérzék ingadozik, a norma szabályozói pedig valamelyik változat mellett döntenek – de a mindennapi nyelvhasználatban előfordulhatnak más alakok is. (ahogy pl. az oroszban a metro „hivatalosan” nem ragozódik, de a nyelvhasználók ragozzák).
A csehben az olyan alakok, mint a Szabóa, teljesen mesterkéltek, szerintem egy egyszerű nyelvhasználó, aki ilyesmi tövekkel találkozik, nem is tudja, mit kezdjen vele.
A Bardot annyira nem meglepő, a csehben az a hagyomány, hogy ilyenkor az íráskép alapján ejtik a szavakat: [pezsot], [renault]. (Olyasmi ez, mint ahogy nálunk is „németesen” ejtik a skandináv neveket: [gőteborg], és nem [jőteborj], [oszló], és nem [uslu].)
A kínai nevekkel kapcsolatban persze érdekes ez a szokás, de azzal is összefügghet, hogy ott sosem sikerül azonosítani a kereszt- (?) és vezetékneveket, míg mondjuk a magyarban azért van egy halom név, amiből egy német, angol vagy spanyol is kitalálhatja, melyik a vezeték, melyik a kereszt. (Persze nem a Balázs Béla és a Benedek Elek-féléknél.)
28
LvT
2012. szeptember 3. 19:25
@siposdr: @Fejes László (nyest.hu): @Fejes László (nyest.hu): > Bardoová..
.
Kissé familiárisabb példa ugyanerre a magánhangzócsoportra: <Szabóová>, vö. slovniky.korpus.sk/?w=Szab%C3%B3ov%C3%A1&s=exact&c=jab4&d=priezviska
A csehben és a szlovákban azt, hogy az <-ová>, illetve egyáltalán az esetragok és a képzők előtt kiesik-e a tőhangzó, az idegen / saját szembenállás határozza meg. Ha név (szó) idegen, akkor nem esik ki, ha saját (nem idegen), akkor igen. A saját szavak végén ugyanis a magánhangzó nem a tő része, hanem az egyes szám alanyeset ragja: ez pedig kiesik a képzők és más ragok elől, ugyanis azok a tőhöz járulnak.
Más kérdés persze a beszéd artikuláltsága: laza beszédben eltűnhet a hiátus, és a két magánhangzó ejtése összeolvadhat: ez állhat inkább Eino81 észlelése mögött. Artikulált ejtésben <Hosszúová> hallik.
.
Ami a kínai neveket illeti. Az megfigyelhető, hogy nekik sikerült elérniük azt, hogy a családnév–egyénnév sorrendet náluk nem fordítják meg nemzetközi használatban sem. Pl. Angol szövegekben is <Mao Tse-tung> van, nem <Tse-tung Mao>. Emiatt ebben a kínai sorrendben a kínai nevek oszthatatlan, elemezhetetlen egységet képeznek, tehát az elemeik nem is toldalékolódnak. Ez a gyakorlat. A kodifikált megoldás viszont az, hogy a szlovákban (a cseh módit nem tudom) a kínai nevekben is megfordul a sorrend, és ekkor már megjelenik az <-ová>, pl.: sk.wikipedia.org/wiki/Sin-jun_Chanová
27
siposdr
2012. szeptember 3. 14:59
@Fejes László (nyest.hu): Nem vagyok biztos benne, hogy a csehben nem állhat -ová a magánhangzóra végződő név végén, ld: Magda Vášáryová (aki ugyan szlovák, viszont a nevét a csehek is így használják, írják, említik). Vagy ld. B. Mussolini anyját: Maltoni Mussoliniová.
Az idegen eredetű/külföldi női vezetéknevek cseh nyelvtan szerinti képzésében nekem a csúcs a Brigitte Bardotová, amely vezetéknévben a "t" eredetileg ugyebár néma (azaz ejtése: bardó), amihez járul mág az -ová. Bardoová...
26
Fejes László (nyest.hu)
2012. szeptember 3. 13:15
@Eino81: A válogatásnak valószínűleg nagyon jó okai vannak. Méghozzá egyszerűen az, hogy az új alakokat a régiek mintájára hozzák létre. A normatív valóban a Hosszúová lenne, de mivel [úo] hangkapcsolat nem fordul elő a csehben (sőt, az -ová egyáltalán nem szokott magánhangzó után állni), ezért előfordulhat, hogy inkább a magánhangzó-kivetést választják. Ugyanez igaz a kínai neveknél, melyek tipikusan mássalhangzó+magánhangzó szerkezetűek – ha a fenti stratégiát választanák, akkor a Liovából Lová, Huovából Hová lenne. Ilyenkor előfordulhat, hogy mégis azt találják optimális megoldásnak, hogy nem teszik ki az -ová-t.
Az összes hozzászólás megjelenítése
