Ross McPherson új-zélandi anyakönyvihivatal-vezető közlése szerint az országban nincs konkrét törvényi tiltás a neveket illetően, nem csoda hát, hogy az utóbbi évtizedben akadtak olyan szülők, akik még csak nem is szavakat, hanem számokat (89), betűket (J, I, T) vagy írásjeleket (*) adtak volna keresztnévnek a gyermeküknek.

Kevés olyan személyes döntés van az életben, mint a gyermek nevének a kiválasztása, mégis világszerte bevett gyakorlatnak számít a családi- és az utónevek törvényi szabályozása. Dániában az ifjú szülők utónévjegyzékből válogathatnak, Portugáliában külön listákon tüntetik fel a tiltott és az engedélyezett neveket. Izlandon egy nyelvszakértőkből álló testület mond ítéletet minden szokatlan választás felett. A német anyakönyvvezetők tiltják a legtöbb főnév és helységnév használatát, és nem nézik jó szemmel az olyan semleges nemű megoldásokat sem, mint például a Kim. Egy szakértőkből álló német társaság konkrét segélyvonalat üzemeltet a névadás terén megszorult szülők számára, mindezt persze jó pénzért.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

– Magyarországon, ha egy szülő nem talál az MTA Nyelvtudományi Intézetének honlapján elérhető utónévjegyzékből számára megfelelő keresztnevet a gyermekének, akkor kérvényt kell benyújtania a helyi anyakönyvvezetőhöz vagy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Anyakönyvi Osztályára – mondta el az MTI-Pressnek Raátz Judit, az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa. – Ez az eljárás illetékköteles, jelenleg háromezer forint.

A mai, az újonnan elfogadott nevekkel havonta bővülő névlista alapja a Ladó János által jegyzett 1971-es Magyar utónévkönyv, amelyet később kibővítettek a Ladó János és Bíró Ágnes által összeállított 1998-as Magyar utónévkönyvvel. Jelenleg 3400 név található a listán: 1484 férfi- és 1916 női név. A minisztérium a Nyelvtudományi Intézet Utónévbizottságától kér hivatalos szakvéleményt minden új név bejegyezhetőségéről, ezt nagyjából egy hét vagy még rövidebb idő alatt készítik el a szakemberek.

Az elsődleges cél a gyermek védelme

A kormányok szerint ezek a szabályozások elsősorban a gyerekek érdekeit szolgálják: megvédik őket az olyan abszurd nevektől, amelyek problémákat okozhatnak számukra a későbbiekben, mint például a Sinbin, amely a jéghokiban és a rögbiben is a büntetőpad egyik angol nyelvű szinonimája. Emellett a korlátozás másik célja az olyan nevek kiszűrése, amelyek sértőek lehetnek másokra nézve: ilyen például a ’sírni’ és a ’Jézus’ szavakból alkotott Jesuswept (Jézus sírt).

Vannak országok, ahol az anyakönyvvezetőknek nincs lehetőségük arra, hogy a törvény eszközével lépjenek fel a szülői „kreativitással” szemben. Ilyenkor a bíróság és a gyermekvédelmi hatóságok léphetnek akcióba. 2009-ben egy New Jerseyben élő pártól megvonták a gyermekük felügyeleti jogát, miután a kisfiút Adolf Hitlerre keresztelték. A The Economist brit hetilap riportja szerint persze jóval enyhébb szempontok is közre játszanak az utónévválasztási szabályozásban.

A magyar utónévbizottság által eddig elfogadott és népszerű nevek közé tartoznak a lányok esetében a becéző formák (Lüszi) és a kettős női nevek (Annadóra). A magyar szülők gyakran választanak kevésbé ismert bibliai (Sifra), vagy görög eredetű neveket (Damjána), egzotikus hangzásúakat (Zahira) és felújított régi neveket (Ankissza). Előfordulnak a férfi vagy női alakváltozattal nem rendelkező nevek, például Damjána (a férfi Damjánból) vagy Tamina (a német Taminóból) –, és ugyanígy népszerűek a növénynevek (Gyömbér, Szamóca), valamint az írói névalkotásból keletkezett nevek (Bóbita) is.

– Elutasításra kerülnek ugyanakkor azok a nevek, amelyek idegen helyesírásúak (Fanny), más kultúrkörben férfi és női nevek is lehetnek (Zoel, Éden), idegen eredetű családnevek (Barrera, Zidane), túl köznévi jelentésűek (Szivárvány, Masni), mesefigurákat jelölők (Vackor, Bogyó), vagy túlságosan becéző névalakok (Babszi) – sorolta a példákat a magyar szakember.

Új-Zélandon továbbra is a főnemesi címekre hajazó keresztnevek – például King ’király’, Prince ’herceg’ és Baron ’báró’ – vezetik a leggyakrabban visszautasított nevek listáját. Staffan Nyström, az Uppsalai Egyetem munkatársa szerint a Svédországban hatályban lévő szigorú szabályok célja egykor az volt, hogy megakadályozzák a már létező családnevekhez hasonló kreációk megszületését, a névváltoztatási kérelmeket éppen ezért még ma is jóvá kell hagynia a helyi szabadalmi hivatalnak.

A patriarchális hagyományokat őrző Olaszországban nem engedélyezik, hogy a gyerekek az édesanyjuk leánykori nevét viseljék, még kettős – kötőjeles – vezetéknév formájában sem.

Zöld Dió és Erdei Szamóca

Vannak azonban országok, ahol idővel enyhültek a szabályok.
Franciaország 1993-ban intett búcsút az anyakönyvezhető neveket felsorakoztató „szent” listának. Két évvel később Izland is úgy döntött, hogy többé nem teszi kötelezővé a bevándorlók számára a helyi nevek felvételét.

Raátz Judit biztosra veszi, hogy a kérvényezők szerint a magyarországi szabályozás szigorú, hiszen vannak korlátok. Ő úgy véli, hogy a kettős állampolgároknak valóban nagyobb szabadságot kellene adni, illetve az olyan kérelmezők esetében is, ahol a nagyszülők még nem voltak magyar állampolgárok, és az irántuk való tiszteletből szeretnének egy számunkra idegen hangzású, helyesírású nevet választani a szülők a gyereknek.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a gyermekek védelme nem megoldott: továbbra is sokszor ki vannak téve a szülők játékos kedvének, senki sem korlátozza ugyanis azt, hogy ma Magyarországon valakit Zöld Diónak, Földi Epernek, Erdei Szamócának, Száraz Virágnak, Bátor Hősnek vagy Egri Vitéznek hívjanak.

Mindenek fölött légy... egyedi nevű

Az új szabályozások gyakran egyszerű műszaki, gyakorlati okokra vezethetőek vissza: a kormányok adatbázisainak például meggyűlhet a bajuk a túlságosan hosszú nevekkel.

Új-Zélandon éppen ezért legfeljebb száz karakterből állhat a keresztnév, Massachusetts amerikai szövetségi államban pedig negyven karakterre kell korlátozódnia a szülői fantáziának. Kína sajátos nehézséggel küzd ezen a téren: bár a több tízezer karakterből álló nyelv számtalan névlehetőséget rejt magában, mégis az archaikus vagy ritka jelek problémát jelenthetnek a számítógépek számára. Ugyanezzel a kihívással kell számolniuk a misztikus hangzású neveken gondolkodó japán szülőknek is.

A legtöbb országban tiltják az idegen nyelvű ábécéből gazdálkodó neveket, és sok helyen a külföldi mellékjelek használatát sem engedélyezik. A Kaliforniai Egyetemen dolgozó Carlton Larson szerint az állam anyakönyvvezetői – szokatlan módon – tiltják az összes pont és egyéb A betűék szót nem ismerjük, feltehetően ékezetre gondol a szerző. (A szerk.) betűék használatát, ami azt jelenti, hogy az ország legnagyobb arányban spanyol ajkú államában nem lehet a gyerekeket Josénak keresztelni.

Ettől függetlenül továbbra is az Egyesült Államok és Nagy-Britannia rendelkezik a legtoleránsabb szabályokkal: az a név, amely lebetűzhető az ország ábécé készletével – bármennyire furcsa legyen is – szabad utat kap. Elsősorban a hírességek igyekeznek kihozni a legtöbbet ebből a névválasztási szabadságból. Frank Zappa (1940-1993) amerikai zeneszerző, gitáros és filmrendező a Moon Unit (Holdegység), Gwyneth Paltrow amerikai színésznő az Apple (Alma), míg honfitársa, a szintén színész Jason Lee a Pilot Inspektor (Pilóta Felügyelő) nevet adta gyermekének. Emellett a legvaskalaposabb amerikaiak sem találnak semmi kivetnivalót a családnevek keresztnévként való „újrahasznosításában”.

A közgazdászként tevékenykedő Roland Fryer és Steven Levitt által végzett felmérés szerint a fekete szülők a legtalálékonyabb névadók közé tartoznak. Az 1990-es években Kaliforniában született afroamerikai lánygyermekek mintegy 30 százaléka kapott olyan keresztnevet, amelyet az adott évben senki más nem választott a gyermekének.

Ami az egyedi neveket illeti: egy 1954-ben született babának például a Condoleezza keresztnevet adták a szülei, akiket a „bájosan játszva” zenei utasításra emlékeztetett a név. Viselője később külügyminiszter lett...

Mondd meg a neved, megmondom, ki vagy

Az, hogy a névnek milyen és mekkora jelentősége van az ember életében, már más kérdés.  Egy 2002-es tanulmány szerint az egyénekre tudtukon kívül hatással lehet a keresztnevük. Georgia amerikai szövetségi államban például aránytalanul nagy számban élnek Georgia nevű lányok. A Dennisre keresztelt fiúk nagyobb valószínűséggel lesznek fogorvosok, mint a Walterek – angolul a dentist ’fogorvos’-t jelent –, míg a George-ok erős hajlandóságot mutatnak a földtan, vagyis a geológia iránt.

Azok az akadémikusok, akiknek a neve az ábécé elején szereplő betűkkel kezdődik, nagyobb eséllyel jutnak jó egyetemi álláshoz – ez valószínűleg összefügg azzal, hogy a tanulmányok szerzőit szintén betűrendben tüntetik fel –, és ugyanez a helyzet a politikusok neveit felsorakoztató szavazócédulákkal is.

A nevek kapcsán sokan nincsenek megelégedve szüleik döntésével, és inkább a saját kezükbe szeretnék venni a sorsukat. George Osborne brit pénzügyminiszter például a Gideon nevet kapta születésekor, és 13 évesen döntött a névváltoztatás mellett. A brit Deed Poll Service ügyvédi iroda a szigetország 60 ezer lakójának segített nevet változtatni 2011-ben, míg egy évtizeddel korábban mindössze ötezren vágtak bele a 33 fontnál (11 600 forintnyi összegnél) kezdődő eljárásba.

Az Egyesült Államokban működő bíróságok hasonló tendenciáról számolnak be. A névváltoztatók közül sokan csupán a szüleiktől kapott keserű örökségtől szeretnének megszabadulni, míg mások éppen azt sajnálják, hogy annak idején nem kaptak fantáziadúsabb nevet – megkülönböztető jelet – gondviselőiktől.

Név, jog és tudomány

Az MTI-Press híre nem tér ki arra, hogy miért kritizálják sokan a jelenlegi magyar szabályozást. A jelenlegi eljárás azonban több kérdést is felvet.

Először is nem világos, mennyire lehetséges a gyermekek védelmére hivatkozni. Ha el is fogadjuk, hogy a szülő már a névadással veszélyezteti a gyereket, akkor miért csak a névadást akadályozzuk meg? Ha valaki valóban veszélyezteti a gyerekét, akkor nem elég a pillanatnyi cselekedetében megakadályozni. Ha látnánk, hogy a szülő az utcán veri a gyereket, és ebben megakadályoznánk, nem hagynánk, hogy utána bezárkózzon a gyerekkel a lakásba. Ha a névadással a szülő valóban veszélyezteti a gyereket – már ha ez egyáltalán lehetséges –, akkor messze nem lenne elegendő a névadás jogában korlátozni. A gyermek érdekeinek védelmére hivatkozni álságos fogás, csupán koholt ürügy annak érdekében, hogy a szülőt akadályozzák a szabad névválasztásban. A gyermekek védelmére hivatkozni pedig óriási csúsztatás azért is, mert a felnőttkori névváltoztatásokra ugyanezek a korlátok vonatkoznak.

Igaz, hogy bizonyos nevek megkeseríthetik a gyerek életét, de ez igaz az olyan, látszólag teljesen szabályos és megszokott nevekre is, mint a Végh Béla vagy a Nagy Ivó. Feltételezhető, hogy az ovistársak a Szörény nevet is a szörny szóval fogják azonosítani, nem kevés kellemetlen pillanatot okozva a név tulajdonosának. Amíg A Pál utcai fiúk kötelező olvasmány lesz, az sem tesz jót a gyerekének, aki az engedélyezett Geréb nevet adja neki. Feltehetően a Tasziló név sem fog mindenkit boldoggá tenni. Az ilyen névadás megakadályozására nincs mód. A szövegből kiderül, hogy Raátz Judit szívesen betiltaná az olyan neveket is, mint az Erdei Szamóca, Száraz Virág vagy Egri Vitéz – ezek a nevek azonban egyáltalán nem sértik a gyerek érdekeit, sőt, kifejezetten hangulatosnak mondhatók –  a névadás pedig pontosan ilyen „beszélő nevek”-kel indul, egyes kultúrákban megmarad, másokban viszont a hagyományozódó, jelentésüket vesztett nevek élnek tovább. Az, hogy valakinek az ilyen nevek tetszenek-e, ízlés kérdése – az viszont meglehetősen furcsa, hogy egy tudományos intézmény állami megbízásból ízléscenzúrával foglalkozik.

Annak, hogy mi „jó” és mi „nem jó” név, nincsenek tudományos kritériumai. Jellemzőek az olyan megfogalmazások, mint a „túl köznévi jelentésű”: a nyelvtanban van, ami köznév, és valami nem, de semmi sem lehet „túl köznév”. Ráadásul a hivatalos névlistában szerepelnek olyan nevek, mint az Acél, az Ánizs, a Barack, a Béke, a Csikó, a Délibáb, a Füzér, a Göncöl a Kos vagy a Melódia, hogy csak a lista elejéből szemezzünk. Miben jobbak vagy „kevésbé köznéviek” ezek, vagy akár az említett Dió, Eper, Hős és Vitéz, mint a Szivárvány vagy a Masni? (Az olyan, régebbi nevekről, mint az Alma, az Ivó, a Kürt vagy a Román, melyeknek eredetileg nincs közük a hasonló hangzású köznevekhez, nem is szólva.) A köznévi jelentésű nevek között megtaláljuk az Ajándék és az Ajándok neveket: az előbbit kizárólag nők, az utóbbit kizárólag férfiak viselhetik – az sajnos nem világos, hogy ez miből következik.

Hasonlóképpen feltehetjük a kérdést: miért túl becéző a Babszi, ha nem az a Fürtike, a Szendike vagy a Vivika (!). Ráadásul rengeteg keresztnév más keresztnevek becéző alakjaiból önállósul.

Raátz Judit nyilatkozata szerint a Bóbita – mint „írói névadásból keletkezett név” – adható, de a Vackor vagy a Bogyó nem, mert az mesealak neve. Ennek ellenére az adható nevek között megtaláljuk a Gandalfot, és a Hófehérkét – arról nem is szólva, hogy a Bogyó tökéletesen beillik a növényi nevek sorába.

Elvben tilos olyan nevet adni, melyek „más kultúrkörben” (!) női és férfinevek is lehetnek. Nem világos, miért hivatkoznak más kultúrákra – lányunkat például nyugodtan nevezhetjük Andreának, holott a nevet az olaszok körében csak férfiak viselhetik. (Egyáltalán nem világos, miért kell ahhoz ragaszkodni, hogy egy-egy nevet csak férfi vagy csak nő viselhessen. Az angolban is vannak nevek, melyeket nők és férfiak is viselnek, és sok engedélyezett magyar névről amúgy sem lehet kitalálni, hogy női vagy férfinév-e.) A „más kultúrkörök”-et viszont teljesen figyelmen kívül hagyják akkor, amikor engedélyezik az idegen neveket, de kizárólag magyaros formában: A név írásmódjára vonatkozó korlátozás egyébként könnyen kijátszható: az elfogadott nevek között is van olyan, melyet a tulajdonosa nem abban a hangalakban használ, melyre az írásmódból következtetnénk. Az engedélykérés során vagy sikerült megvezetni a bizottságot, vagy a bizottságban fel sem merült, hogy a névalak ejtése másmilyen is lehet. így születnek meg a Dzsasztin, Dzsenifer, Dzsesszika, Dzsínó, Dzsúlió, Eleni, Kersztin, Prímusz, Ulisszesz, Zsülien, Zsüsztin írásmódú nevek. Az ilyesfajta purizmus talán indokolt volt azokban az időkben, amikor a nemzetállam határai közé zárva éltünk – ma azonban, amikor az Európai Unió állampolgárai vagyunk, és mindenki életében előfordulhat, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön akar élni (és a most születő gyermekek életében ez feltehetően még inkább jellemző lesz), az ilyesfajta korlátozásnak semmi értelme nincs. Ráadásul Magyarországon is egyre inkább hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a leírt névalakból nem tudjuk meg a név ejtését, hiszen egyre több külföldivel is érintkezésbe kerülünk. (A vezetékneveknél pedig eddig is éppen elég zavarba ejtő esettel találkozhattunk.) A döntést tehát nyugodtan rá lehet bízni a szülőkre, döntsék el ők, milyen írásmódú nevet szánnak a gyereknek. Lehet, hogy nem a legjobb döntést hozzák, de feltehetően ez nem utoljára történik meg a gyermeknevelés során. Ha a kettős állampolgároknak, nemzetiségieknek lehetővé tesszük a döntést, nem világos, magyar nemzetiségű magyar állampolgároknál miért kell korlátokat állítani.

Mi a megoldás?

Abszurd dolog, hogy egy nem tudományos kérdés eldöntése egy tudományos intézményre van bízva. Még furcsább, hogy a tudományos intézmény nem igyekszik minden fórumon jelezni, hogy az állam nem tudományos, sőt, kifejezetten áltudományos feladatot tukmált rá, hanem igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy komoly tudományos tevékenységet végez: az intézet munkatársa pedig saját ízlését látszólag tudományos érvekkel igyekszik igazolni. (A jó ízlés nevében pedig akár a Szépművészeti Múzeumra is rábízhatnák annak megszabását, hogy milyen ruhákban jelenhet meg közterületen  – semmivel sem lenne kevésbé racionális döntés, mint a Nyelvtudományi Intézetre bízni, hogy ki milyen nevet viselhet.)

Valójában elkerülhetetlen, hogy a gyerek olyan nevet kapjon, amely nem mindenki ízlését elégíti ki. A jogi korlátozás sem lehet túl szigorú, hiszen a kettős állampolgárok, illetve a nemzetiségiek nyelvi jogait sem korlátozhatjuk – amilyen korlátokat pedig nem alkalmazunk az esetükben, olyanokat aligha alkalmazhatjuk a másokkal szemben. A leghelyesebb persze az lenne, ha  a névválasztást semmi nem korlátozná.

Természetesen akadhatnak olyan pontok, ahol jobbnak kell tartanunk az állam beavatkozását. Ilyen eset, amikor valaki Kiss Pöcsnek vagy Nagy Kurvának kívánja nevezni a gyerekét. Ebben az esetben az állam beavatkozása azonban nem a név miatt szükséges, hanem mert megkérdőjelezhető, hogy a szülők érzelmi viszonya a gyerekhez megfelelő-e ahhoz, hogy felneveljék. Tiltani lehetne tehát például az obszcén megnevezéseket, a káromkodásokat. Ahhoz azonban, hogy mi minősül ilyennek, általában nem szükséges nyelvész szakértőt megkérdezni. Olyan kérdésekben, hogy például lehet-e a gyereket Francnak nevezni, egy nyelvész is csak azt tudná elmondani, hogy igen, létezik Franz [franc] név, és igen, létezik magyar franc káromkodás. Arról azonban, hogy mindez inkább a Franc név engedélyezése vagy tiltása mellett szól, nem neki, hanem jogásznak, jogszabály alapján kellene döntenie.

Hova vezetne mindez? Nagy hatása valószínűleg nem lenne. Az emberek többsége továbbra is hagyományos neveket adna gyermekének, ha pedig elszaporodnának a ma még szokatlan nevek, csak azt eredményezné, hogy kevésbé ütköznénk meg egy-egy sosem hallott név hallatán. Az MTI-Press cikke nem tér ki rá, de a világ számos országában semmi, vagy szinte semmi nem korlátozza a névadást, ott is elenyésző a cikkben idézetthez hasonló, furcsa nevek száma.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése