Matthew Jockers, a lincolni University of Nebraska 3500 19. századi angol regényt kategorizált annak alapján, hogy bizonyos szavak miylen gyakorisággal bukkannak fel bennük, illetve hogy ezek a szavak hogyan csoportosulnak. Ezek alapján minden regénynek kialakult egy „ujjlenyomata”, mely összesen 600 adatból állt – számol be róla a New Scientist weboldala.Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ezen ujjlenyomatok hasonlóság alapján hálózatba rendezte a regényeket, majd a Google PageRanking algoritmusának átalakított változatát futtatta az adatokon. A PageRanking úgy határozza meg, hogy melyek a legfontosabb weboldalak, hogy megnézi, mely oldalakra hivatkoznak a legtöbben – ráadásul ha egy oldalra többen hivatkoznak, akkor az adott oldal hivatkozásai többet érnek. Jockers módszere alapján azok a művek bizonyultak a legfontosabbnak, amelyekre a legtöbb később megjelent mű és a leginkább hasonlított.

Az eredmény szerint a 19. század legbefolyásosabb angol regényei Jane Austen Büszkeség és balítélet, illetve Walter Scott Ivanhoe című regényei voltak. Ezek olyanok, mint egy stilisztikai-tematikus családfa gyökerei, Ádám és Éva irodalmi megfelelői.

Büszkeség és balítélet. Illusztráció egy 1894-es kiadásból
(Forrás: Wikimedia Commons / Hugh Thomson)

Maga Jockers is elismeri azonban, hogy eredménye több szempontból is vitatható. Először is, ez a két mű a vizsgált időszak elején keletkezett (Austené 1813-ban, Scotté 1820-ban jelent meg), a vizsgálat tehát nem tárja fel, hogy ezekre mely művek hatottak. Másfelől a Google által is alkalmazott eljárásokon kívül vannak más eljárások is, melyek azt próbálják meghatározni, hogy egy hálózatban melyek a legfontosabb csomópontok, és ezekkel esetleg más regényeket találhatunk a legbefolyásosabbnak.

A hibái ellen a módszert a kutatók örömmel fogadták. Az ilyen felmérések sokkal objektívebbek, mint a kevés kanonizált (az irodalomtörténészek által eleve jelentősnek tartott) szövegre összpontosító vizsgálat. Jockers módszere arra készteti a kutatókat, hogy újragondolják, valóban azok-e a legfontosabb művek, melyeket ők eddig azoknak gondoltak.

Ivanhoe. Illusztráció egy 1886-os kiadásból
(Forrás: Wikimedia Commons / J. Cooper, Sr.)

Jockers módszerét Franco Morettivel közösen dolgozta ki. Moretti a kvantitaív (mennyiségi alapú) irodalomtudomány képviselője, az nagy mennyiségű szöveg automatikus  elemzésének úttörője. Módszerét ő maga távolságtartó olvasásnak (distant reading) hívja. A terminus a szoros olvasás (close reading) módszerével áll szemben: ez az egyes szövegeket részleteiben vizsgálja. A két módszer valójában inkább kiegészíti egymást: Laura Caroll, a melbourne-i La Trobe egyetem munkatársa ezt úgy fogalmazza meg, hogy míg az előbbi az irodalom rendszerének megértését segíti, az utóbbi azt segít megérteni, hogy miért is fontos az irodalom.

Matthew Jockers előadása megtekinthető.