Miért halt bele a világ egyik leggazdagabb embere, Steve Jobs néhány évvel ezelőtt egy olyan betegségbe, amit a felfedezése pillanatában meg lehetett volna gyógyítani? – Többek közt ezt a kérdést teszi fel TED-előadásában Dr. Pilling János orvos, pszichiáter, aki orvosi kommunikációt is tanít a Semmelweis Egyetemen. A válasz talán elsőre furcsán hangzik: a dolognak kommunikációs és pszichológiai okai vannak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Pilling János onnan indul ki, hogy az orvoslás hivatás: aki orvosnak megy, mindenképpen valami nagyon magasztosat akar cselekedni az embertársaiért. Hogy ez a munka nem eredménytelen, nagyon jól mutatja például a növekedő átlagéletkor, illetve azoknak az újabb és újabb beavatkozásoknak a sikere, amelyek korábban teljesen elképzelhetetlenek voltak. Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy nincs is csodálatosabb az orvoslásnál. De amikor belépünk az orvosi rendelőbe, azzal szembesülünk, hogy ez nincs így...

Pilling nem az egészségügy financiális oldaláról közelíti meg a problémákat, hanem az orvosok és betegek kapcsolata felől. Azt mondja, paradox helyzet alakult ki a gyógyításban: miközben soha nem volt még ennyire fejlett az orvostudomány, és soha nem tudott meggyógyítani ennyi embert, még soha nem övezte ezt a szakmát ilyen nagy mértékű elutasítás a betegek részéről. Miben nyilvánul ez meg? – Az emberek elfordulnak az általuk sokszor „hivatalos”-nak vagy „hagyományos”-nak nevezett orvoslástól, és egyre inkább az „alternatívák” felé fordulnak: természetgyógyászat, különböző gyanús gyógyítók, oltásellenesség stb. Akkor is ezt teszik, ha az az életükbe kerül – ez történt szegény Steve Jobszal.

Méhen belüli gerincműtét – Pilling János erről is beszél az előadásban
(Forrás: Wikipédia)

De a hivatalos adatok is döbbenetesek. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO adatai szerint a krónikus betegek 20 százaléka ki sem váltja az orvos által felírt receptet. A betegek átlagosan 10 százaléka ugyan kiváltja az orvos által felírt gyógyszert, de soha egyetlen darabot sem vesz be belőle. Tehát a betegeknek körülbelül az egyharmada egyáltalán nem veszi be az orvos által javasolt szert. Emellett, a felmérés adatai szerint a betegek 50–60 százaléka nem az előírás szerint szedi a gyógyszert, az életmódbeli előírásokat pedig a betegek 80–90 százaléka nem tartja be.

A problémákat Pilling János szerint – paradox módon – éppen az orvostudomány fejlődése okozza. Nagyon specializálódnak az orvosok, emiatt a betegek azt látják, hogy az orvos nem velük foglalkozik, hanem csak egy apró részükkel, aminek az illető orvos a specialistája. A fő gond pedig az – idézi Platónt! –, hogy az orvoslás különválasztja a testet és a lelket. E szerint a probléma mégsem új: 2500 éve ugyanaz volt az orvostudomány problémája, mint ma. Az előadó szerint holisztikus hozzáállásra van szükség, amely egyszerre foglalkozik a beteg testével és lelkével. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az orvos, aki ma már rendszerint specialista, a pszichológiában és a kommunikációban is otthon legyen. Személyre szabott, a pácienst nem győzködő, hanem bevonó orvoslásra van tehát szükség.

Két újabb módszert említ, amelyekben érvényesül ez az el. Az egyik a motivációs interjú módszere. Ennek az a lényege, hogy az orvos – győzködés helyett – igyekszik megtalálni a beteg saját, belső motivációját, és ehhez igazítja a gyógyítási folyamatot. A másik bemutatott módszer a viselkedésváltozás szakaszainak a modellje. E szerint az orvosnak figyelembe kell vennie, hogy a krónikus betegségben szenvedő páciense éppen hol tart a betegség elfogadásának útján: ez ugyanis minden krónikus betegség esetében hosszú folyamat, több szakasza van. Ehhez kell az orvosnak alkalmazkodnia, ha eredményesen akar gyógyítani.