„Sokan vannak, mint a kínaiak." Az embernek könnyen az az érzése támadhat a világ különböző részeit járva, hogy kínai éttermet – és így kínaiakat – szinte mindenhol lehet találni. Kína ma napról-napra egyre nagyobb világhatalommá válik, de már korábban is „divatos” volt rettegni a kínaiak jelenlététől és terjeszkedésétől. Persze itt erősen leegyszerűsített értelemben használjuk a „kínai” megnevezést, mert ahogy már korábban írásokban részletesen tárgyaltuk, Kína lakosságának nagyjából 10 százaléka valamilyen helyi kisebbséghez tartozik, és a maradék han kínaiak se egyetlen nyelvet beszélnek, így a különböző kínai közösségek is gyakran eltérő kínai nyelveket használnak. A kínai diaszpóra kifejezés mindezen népeket egy kalap alá veszi. Ebben az értelemben a kínai diaszpórát 40 milliósra becsülik. Összehasonlításul az indiai diaszpóra úgy 30 milliós, míg a fekete afrikai származásúak közül 140 millióan élnek Afrikán kívül.

Az Európa és Amerika nagyvárosaiban sok helyen megtalálható kínai negyedek ellenére a szórvány kínaiak többsége, a 40 millióból 30 millió Ázsiában él. Indonéziában, Thaiföldön és Malajziában is hat milliónál több A hakka és a kantoni dél-kínai nyelvjárások, hagyományosan innen volt a legnagyobb az elvándorlás. A hokkien egy másik dél-kínai nyelvjárás – a Tajvanon és a vele szemben található Fucsien tartományban beszélt min kínai – egyik legfontosabb dialektusa. Sanghaj környékén és attól délre a vu kínai a helyi nyelv.a kínai származásúak száma. Indonéziában főleg a kínai hokkien, hakka, mandarin és kantoni dialektusai a leggyakoribbak, de Jáván sokan már erősen asszimilálódtak a 10 generációnyi jelenlét miatt.

Fontosabb dél-kínai nyelvjárások: kék - min, narancs - hakka, lila - kantoni, barna - mandarin, szürke - vu (3 - Sanghaj, 7 - Tajpej, 8 - Hongkong)
(Forrás: wikimedia commons / Wu Yue (original); Gohu1er (SVG) (CC BY-SA 3)

Thaiföld nagyvárosaiban többnyire egy hokkiennel rokon (teocsiu) nyelvjárást beszélnek, míg északon inkább a szomszédos Jünnan tartomány nyelvei a gyakoriak. Egyébként Kínán kívül Bangkoknak legnagyobb a kínai közössége, 2,9 milliós, alig megelőzve Szingapúrt (2,8m), míg Kuala Lumpur, Penang és Dzsakarta is legalább félmilliós kínai kisebbséget tudhat magáénak. Malajzia kínai közösségei szintén a hokkien, hakka, és kantoni nyelveket beszélik, de hokkien többségű Szingapúrhoz hasonlóan a mandarin itt is egyre elterjedtebb a fiatalabb generáció körében, mert csak azt tanítják az iskolákban. 

Az eddig említett négy országon kívül még Vietnámban, Kambodzsában, a Fülöp-szigeteken és Mianmarban is milliós nagyságrendű a kínai származásúak száma, Japánban és Koreában pedig egyformán nagyjából 700 ezer kínai élhet, az utóbbiban azonban többségük Kínának a koreai lakta részeiről származik.

Érdekes módon Indiában egyedül Kolkatának van kínai negyede, a kínai diaszpóra szinte teljesen elhanyagolható az országban, ami fordítva is igaz.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ázsia után Amerikában legjelentősebb a kínaiak jelenléte. Az USA-ban majdnem 4 millió kínai származású él, Kanadában és Peruban pedig egyformán nagyjából 1,3 millió. A kanadai Vancouver egyébként az egyik „legkínaibb” nyugati nagyváros. A legutolsó népszámláláson itt a lakosság 18 százaléka jelölte meg magát kínai származásúnak, de New York, San Francisco és Toronto kínai közösségei is legalább félmilliósak.

Észak-Amerikában hagyományosan a kantoni nyelvjárás volt a leggyakoribb, mert 1980-ig főleg Kantonból lehetett könnyen elvándorolni, de a mandarin használata itt is fokozatosan nő. New York kínai származású lakosainak ugyan csak tíz százaléka mandarin anyanyelvű, de a mandarin itt is lassan átveszi a közvetítő nyelv szerepét a kantonitól. Peruban a kantoni és a mandarin mellett még a hakka és a hokkien is gyakori.

New York kínai negyede...
(Forrás: wikimedia commons)

Európán belül Franciaországban él a legtöbb kínai származású, számuk 700 ezer lehet. A bevándorlási hullám a 70-es években indult meg a Vietnamból kiüldözött kínai kisebbség áttelepedésével. Az újabb kínai bevándorlók gyakran a Sanghajtól délre található Vencsou városából és környékéről érkeznek Párizsba, és a Sanghajban is beszélt vu kínai az anyanyelvük.

Nagy-Britanniában a kínaiak száma úgy félmillió lehet. Mivel Hongkong 99 évig brit felügyelet alatt volt, ezért nem meglepő, hogy Anglia kínai közösségének többnyire a kantoni az anyanyelve. Nyugat-Európában ezen kívül csak Olaszországban és Spanyolországban haladja még meg a 100 ezret a kínai származásúak száma.

Oroszországban is jelentős a kínai bevándorlók jelenléte. Más nagy kínai közösségekkel ellentétben az oroszországi (Moszkva kivételével) nem számít letelepedettnek. Az illegálisokkal együtt 0,5-1 millióra becsülik őket, bár a hivatalos orosz statisztikák mindössze 35 ezer kínait jegyeznek. Moszkván kívül főleg az ország távol-keleti részén (Vlagyivosztok, Habarovszk) sok a migráns kínai. Ide a szomszédos Hejlungcsiang tartományból érkeznek a mandarin anyanyelvű munkások.

Ausztráliában 700 ezerre tehető a kínaiak száma. Más angolszász területekhez hasonlóan a régebbi nemzedékek esetében a kantoni a gyakori nyelv, az újabb bevándorlóknál azonban már a mandarin. Az ausztráliai kínaiak fele Sydneyben él. Afrikában Dél-Afrikának a legjelentősebb a kínai lakossága 350 ezer fővel.

A kínai nyelvet tanuló diákok szinte a világ minden táján a mandarin kínait tanulják, ezen kívül csak a kantonihoz lehet még viszonylag könnyen nyelvkönyveket beszerezni. Viszont ahogy láttuk, a mandarin ugyan mindenhol előretörőben van, de sok helyen a helyi kínai közösségeknek még nem ez a fő kommunikációs nyelve. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kantonit és a tajvani kínai nyelveket gyakran a régi, és nem az egyszerűsített írásmóddal írják. Tehát még a legjobb mandarin tanuló is könnyen kerülhet olyan szituációba, hogy jó „kínai” tudása ellenére, szinte semmit se ért meg egy kínai negyedben...