Az anyaország lakosságához képest az örmény diaszpóra az egyik legnagyobb a világon, ami Örményország hányatott történelmére vezethető vissza. Az évszázadok óta létező örmény diaszpóra az 1915-17 közötti törökországi örmény népirtás után nőtt meg különösen jelentősen. Oroszországban ma is több mint egymillió, Franciaországban, Iránban és az USA-ban pedig legalább félmillió, további 6 országban pedig százezernél több örmény származású ember él.

Az örmény diaszpóra. A képre kattintva nagyítható.
(Forrás: wikimedia commons / felhasználó: Aivazovsky)

A görög „közeli” rokona

Az örmény nyelvet ma egyértelműen egy külön ágnak tartják az indoeurópai nyelveken belül, de egyes elméletek közelebbi rokonságot tételeznek fel a görög és az örmény között. Hasonlóság például az augmentum, az igeidő jelzése a szó elejéhez toldott szótaggal. Az örmény nyelvre ugyanakkor évszázadokon át nagy hatással voltak az iráni nyelvek is, ezért a 19. században még indoiráni nyelvnek gondolták, melyekben szintén létezik az augmentum is.

Az örmény nyelv saját megnevezése hajerén, aminek a pontos etimológiája ismeretlen, de bizonyíthatatlan elméletekben nincs hiány, többek között Hajk Nahapetnek – és leszármazottainak – a nevéhez is kötik, aki a legenda szerint az örmény nemzet alapítója volt.

Az örmény nyelvnek két irodalmi normája alakult ki, amelyek között jelentős eltérések lehetnek, de azért kölcsönösen érthetők. A nyugati nyelvjárások a mai Törökország területén voltak elterjedtek, ezért ezeket főleg az örmény diaszpóra használja, míg Örményországban a keleti standard a de facto hivatalos.

Az örmény nyelv első írásos emléke egy 5. századi bibliafordítás. Ez Szent Meszrop Mastoc (Մեսրոպ Մաշտոց, i. sz. 361?-440) munkája, akihez a nyelv saját ábécéjének a kidolgozása is kötődik. Az Örmény Apostoli Ortodox Egyházat a világ első nemzeti keresztény egyházaként tartják nyilván. Az ország i. sz. 301-ben tette meg a kereszténységet államvallássá, tíz évvel azelőtt, hogy Nagy Konstantin engedélyeztete a kereszténység gyakorlását a Római Birodalomban.

Szent Meszrop Mastoc és az örmény ábécé.
(Forrás: wikimedia commons / felhasználó: Roger Zenner)

Az örmény diaszpóra

Az örmény egyház legfőbb központja Edzsmiacinban van, közel a fővároshoz, Jerevánhoz, de három további alárendelt központja Örményországon kívül található, és ezek jó bevezetést nyújtanak az örmény diaszpóra megismeréséhez. A második legfontosabb a libanoni Kilikiai (Ciliciai) Katolikátosz. Történelmileg legalább 1058 óta létezik, mert miután Bizánc meghódította Örményországot (1045) tömegesen telepedtek át az örmények Kilikiába, ami a Földközi-tenger észak-keleti partvidéke mentén található. Később a terület rövid időre önálló királyság is lett Kilikiai Örmény Királyság néven (1199-1375). E második örmény vallási központ sokszor költözött, legutoljára a népirtás után 1930-ban a mai libanoni Anteliászba, Bejrút elővárosába. Jelenleg is legalább 150 ezer nyugati örményt beszélő örmény él Libanonban.

A Jeruzsálemi Örmény Patriarchátus még a kilikiainál is régebbi, 638 óta létezik. Jeruzsálem óvárosának négy negyede közül az egyik ma is az örmény negyed – a többi három a zsidó, a keresztény és a muszlim negyed (bár 800 évig egy ötödik is létezett, a marokkói negyed, a mai Siratófal előtti nagy tér helyén). Az örmény negyed ellenére azonban Jeruzsálemben ma csak igen kevés, pár ezer örmény él.

Az örmény ortodox egyház negyedik központja Konstantinápoly (Isztambul). Ezt Bizánc végső összeomlása után (1453) hozta létre II. Mehmed szultán az Oszmán Birodalomban élő örmények vallási és világi vezetésére. Az 1915-ben kezdődött és több évig tartó örmény népirtás során több mint félmillió (más források szerint akár 1,5 millió) örmény vesztette életét Törökországban, ez után jöttek létre a nagy örmény diaszpórák. Ennek ellenére még ma is 40-70 ezer örmény él Törökországban, főleg Isztambulban.

Örmények Magyarországra is települtek be 1672-től kezdve, több hullámban, és ma is országunk egyik elismert nemzeti kisebbségének számítanak. Az aradi vértanúk közül például Kiss Ernő altábornagy és Lázár Vilmos ezredes is örmény származású volt. A mai hazai örmény kisebbség – az újabban érkezetteket leszámítva – nyelvileg azonban már teljesen asszimilálódott.

Az örmények legutóbbi időszaka sem mentes a konfliktusoktól. A 140 ezer lakosú és 95 százalékban örménylakta Hegyi-Karabah Köztársaság Azerbajdzsánból vált ki autonómiájának megvonása miatt, komoly harcok árán. 1992 óta de facto független, de más államok nem ismerik el hivatalosan.