A farkasok baljóslatú vonítása nagyon sokáig csak a félelmet és a titokzatosságot jelentette az ember számára. Most azonban kutatások azt mutatták ki, hogy a farkasok üvöltése nem is különbözik olyan sokban az emberi hangtól – amennyiben minden egyes farkasnak megvan a saját, csak őrá jellemző hangja. A kutatók rögzítették, majd elemezték a farkasok vonítását, és azt találták, hogy hangjuk alapján azonosítani lehet az egyes egyedeket – írja cikkében az Ars Technica című online magazin.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Nottingham Trent Egyetem kutatója, Holly Root-Gutteridge kifejlesztett egy olyan hangelemző kódot, amely 100 százalékos pontossággal képes azonosítani, hogy melyik farkas üvölt éppen. Korábban a hangok elemzésében a hangmagasság volt a döntő kritérium; ezzel azonban csak 76 százalákos pontossággal lehetett azonosítani a farkasokat. Az új hangelemző rendszer a hangerőt is figyelembe veszi; és úgy tűnik, ezzel növelhető a hangazonosítás pontossága. „Akárcsak az embernél: minél több hangtulajdonságot veszünk be az elemzésbe, annál pontosabban azonosítható a hangadó” – mondta el Root-Gutteridge.

Hogyan lehet azonosítani a farkasokat?

Az új módszernek nagy haszna van a vadon élő állatok számontartásában, megfigyelésében. Root-Gutteridge elmondása szerint három fő technika létezik a farkasok megszámlálására és tartózkodási helyük beazonosítására. Az egyik a lábnyomok tanulmányozásán és azonosításán alapul: ehhez meg kell várni, hogy friss hó essen, ez után lehet csak a lábnyomokat megvizsgálni és összegyűjteni az információkat. A módszer nagy hátránya, hogy időjárásfüggő, nem lehet bármikor csinálni. A másik lehetőség, hogy minden egyes farkast befogunk, és GPS-es gyűrűvel látunk el. A módszer előnye, hogy miután meg vannak gyűrűzve a farkasok, rendkívül pontosan lehet őket követni a GPS segítségével. Hátránya azonban, hogy egy-egy készülék igen drága, körülbelül 2000 fontba kerül, és a farkasok befogása, meggyűrűzése sem egyszerű.

Forrás: Wikimedia Commons / Retron

A harmadik módszer pedig a hangok alapján való azonosítás. Ez relatíve egyszerű: lejátszanak a farkasnak egy üvöltést, majd megvárják, hogy reagáljon rá, ezt rögzítik. Később a rögzített minta alapján lehet azonosítani, hogy hol jár éppen a hang gazdája. Ennek a módszernek eddig az volt a nagy hátránya, hogy nem volt elég pontos. Az új hangazonosító kód segítségével azonban majdnem 100 százalékos pontosság érhető el.

Miért vonítanak a farkasok?

A farkasüvöltésnek nagyon sok, különféle funkciója van: ezáltal jelölik ki és védik meg a territóriumukat, ennek alapján tudják azonosítani, hogy melyik társuk éppen hol tartózkodik, és ezen kívül még szociális funkciója is van – szeretnek együtt vonítani. A minnesotai egyetem kutatója, David Mech szerint az üvöltésnek motiváló funkciója is van. „Ébredés után a farkasok elég álmosak és tunyák, de egy jó csoportos vonítás után motiváltan indulnak vadászni” – mondta el a kutató. Azt is megfigyelték, hogy a farkasok nemcsak saját maguk motiválására, hanem a többiek ösztönzésére is vonítanak: Mech elmondása szerint láttak már olyan szoptatós anyafarkast, aki az álmos hímet vonítással ébresztette, és ösztönözte arra, hogy induljon vadászni.

A farkasok kiválóan képesek azonosítani a vonítás helyét. Ezt onnan is lehet tudni, hogy amikor a kutatók lejátszottak nekik egy vonítást, a farkasok odagyűltek – anélkül, hogy láttak volna a helyszínen farkast.

Az új hangazonosító rendszernek nagy jelentősége lehet a populációk egyedszámának megállapításában. Ez pedig azért különösen fontos, mert jó néhány farkasfaj még mindig veszélyeztetett. A populációk beavatkozás nélküli megfigyelése, az egyedek hang alapján történő azonosítása kulcsfontosságú lehet a kutyafélék más fajainak a megmentésében is – vélik a kutatók.

Forrás

Wolves’ howls have distinct identities, voice recognition study shows