„Embereknél a kulturális eltérések igen fontosak abban, hogy megkülönböztessék magukat a nagyon hasonló környezetben élő szomszédos csoportok” – magyarázta közleményében Lydia Luncz kutatásvezető, a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa.

Luncz kiemelte, hogy először figyeltek meg nagyon hasonló helyzetet vadon élő csimpánzoknál az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban. Kiderült, hogy a csimpánzok – hasonlóan az emberekhez – képesek a kulturális eltérések finomhangolására.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

2008-tól három év diótörőszezonjában kísérték figyelemmel a kutatók, hogy a három szomszédos csoportban élő összesen 45 csimpánz milyen módszerrel töri fel a coula diót, amely a Coula edulis nevű trópusi afrikai fa termése. Az állatok a környezetükben talált anyagokból készített szerszámokat használják a diók feltörésére. A termés a szezon elején igen kemény, ám később megpuhul és könnyebb felnyitni.

A három állatcsoport a nemzeti park 4 négyzetkilométeres területén osztozik, mindegyik csoport élőhelye határos legalább egy további csoportéval. Mint leírták, az egyik csimpánzcsapat többnyire kőből készült diótörőt használt függetlenül attól, hogy a dió mennyire volt kemény vagy puha. A másik két csoport könnyebben beszerezhető faeszközre váltott, amikor a dió már puhább volt, és csak a szezon elején használt kőeszközt, amikor még kemény volt a termés. Mindhárom csoportnak volt kedvenc eszközmérete, láthatóan határozott elképzelésük volt arról, hogy mekkora kalapácsra van szükség a diótöréshez.

A különböző törzsek tagjai genetikai egyezést mutattak, előfordult, hogy az egyik csoportba tartozó nőstény csimpánzok másik csoportba tartozó hímmel párosodtak. A nőstények képesek voltak alkalmazkodni az új csoport kultúrájához, ennek részleteit jelenleg is tanulmányozzák a német kutatók. A tanulmányt a Current Biology című szakfolyóiratban csütörtökön tették közzé.