@petercs: De Horvátországban ahogy mondtam még mindig él a másik két fő nyelvjárás, ergo a horvátoknak még mindig van esélyük azok beépítésére, amely igaz lassan halad, de ha tovább csinálják, akkor sikeres lesz idővel.

@doncsecz: Mára inkább a horvát-bosnyák-montenegrói-szerb nyelvek egy dialektuskontinuum részei, a pánszlávizmus és a szocializmus gyakorlatilag egy nyelvként kezelte a što nyelvjárás hegemóniájával, a horvátok már az 1960-as évektől kezdve ki akartak ebből válni. Ha nincs ez a nyelvi unió, akkor lehet, hogy a horvát nyelv is másképp fejlődhetett volna, az irodalmi/köznyelvi normában a što-kaj-ča nyelvjárások kiegyenlítődése is bekövetkezhetett volna, ami a szerbtől elütőbb nyelvet eredményezhetett volna.

A regionális nyelvek is értékesek, a gradišćei horvát nyelv és a vend azon kevesek közé tartoznak, amelyek sikeresek Magyarországon. A szlovák és a német esetében már az adott nyelv anyaországi normája kezdi átvenni a kisebbségi nyelv szerepét a helyi nyelvjárások ellenében.

@petercs: Az az egyik kifogásom, hogy a szerb és a horvát ugyebár külön nép. A što nyelvjárás boszniai, szerbiai, horvátországi és montenegrói változatai is a XIX. században is eléggé különbözőek voltak, úgyhogy ha fennmaradt volna a korábbi állapot teljesen különálló nyelvekké alakultak volna. Ezzel szemben a behozott szerbhorvát nyelv ezen nyelvjárások esetében megszüntette a különbségeket, egyedül csak a ča és kaj nyelvjárások, illetve a nyugat-magyarországi (gradistyei) horvát maradt fenn. Ezt az egység elképzelést a kor egyik hatalmas tévedésének (ostobaságának) tartom, de ezzel horvátok sokasága van már így.

Ez nem értem miért hatna asszimilálóképp, hisz a gradistyei nyelv nem az államnyelv (a német) felé fuzionál. A mi esetünkben például voltak kísérletek, hogy a vend (magyarországi szlovén) nyelvet "közelítsék" a magyarhoz, hogy azáltal annak úgymond "nyelvjárásává" váljék és a vend nép majd így egyesül a magyarokkal. Elég hülyén hangzik, de ez volt. A másik oldalról az írott nyelvünket a szlovén felé közelítették, de úgy, hogy mégis vend maradjon, hisz meg akarták őrizni.

Az ilyen regionális nyelvek ellehetetlenülését segíti, ha mindig azt mondjuk, hogy nem érünk vele semmit ha az államnyelv, vagy az anyaország hivatalos nyelvét nem ismerjük. Azokat is kell természetesen ismerni, de a regionális nyelvet is kell használni, s az maradjon csak az általános és némiképp a középiskolai oktatás nyelve, valamint érvényesüljön a maga területén.

@doncsecz: Mennyire erős a helyi közösség nyelvmegtartó ereje? Az ilyen önálló helyi nyelvjárási alapú kisebbségi nyelvekre asszimiláló hatású lehet az az ország államnyelve, ahol élnek, továbbá a helyi nyelvjáráshoz képest kerülhet magasabb presztizsű státuszba az anyaországi irodalmi norma.

@doncsecz: Nyelvészeti vagy érzelmi kifogásod van a szerb és horvát nyelvjárásokból összegyúrt szerbhorvát nyelvvel szemben? Van ezzel nyelvészeti probléma szerinted?

A burgenlandi horvát nyelv (az új!) sztenderdizációja lassan egy következő állomáshoz érkezik. Olvastam a Hrvatske Novinében, a gradistyeiek lapján, hogy a kelénpataki plébános Štefan Geošić aki szentpéterfai születésű, javában fordítja az Ószövetséget. Az Újszövetséget már 1952-ben kiadták, a zsoltárok könyvét 1981-ben. Geošić már harminc könyvet lefordított eddig.

Azért mondom, hogy új gradistyei nyelv, mert ha összevetjük a régivel, nagyok az eltérések. A mai irodalmi gradistyei a horvát nyelvhez fuzionál, mivel alapja a što nyelvjárást beszélő burgenlandi horvátok nyelvjárása, de felveszi a ča nyelvjárás elemeit is. Az első irodalmi norma ča alapú volt, amelyet jelentősen befolyásolt a kaj-horvát nyelv (mivel az itteni horvát a zágrábi püspökség könyveit használták), sőt a szlovén és vend nyelvek sokban hatottak rá. Csak részben voltak benne što nyelvjárási elemek. Amúgy a burgenlandi horvát nyelv két fő nyelvjárásra válik, štora és ča, csak elvétve beszélnek kaj nyelvjárást a Fertő-tó környékén, viszont a két fő nyelvjárásban is erős a kaj és szlovén hatás.

Fontos még megjegyezni, hogy az Ausztriában élő gradistyei horvátok kiejtésére erősen hat a német, míg a vasiakra és mosoniakra a magyar.

@Zolika: Zolikának tökéletesen igaza van. Az az elég hülyén összehozott szerbhorvát nyelv hála istennek nem érintette a burgenlandi horvátot (itt azt hiszem érdemes nyelvnek és nem nyelvjárásnak nevezni). Ez igazi horvát nyelvnek tekinthető, mert mai írott nyelve figyelembe veszi a što és ča nyelvjárásokat, melyeket a térségben élő horvátok beszélnek, s a kaj-horvát hatást ami a zágrábi irodalom révén érte őket. A horvátországi nyelv is követhette volna ezt a mintát, de nem tette, mert mindenki odavolt a szerbhorvát testvériség blőd eszméjétől.

De ebben a nyelvben még némi szlovén és vend hatást is érzékelek, a két nyelv között volt is kultúrális kapcsolat az évszázadok során. A burgenlandi horvát nyelv nagyot emel a tartomány színességén.

"Ebben a történész szerint szerepe van annak is, hogy a burgenlandi horváttal ellentétben nem jött létre egységes burgenlandi magyar nyelvjárás."

Nincs egységes Pozsony, Moson. Sopron vagy Vas megyei magyar nyelvjárás sem.

Tudtommal a "burgenlandi/grádistyei horvát nyelv" léte, viszonylagos önállósága annak köszönhető, hogy a vízihorvátok (Wasserkroaten) a XVI-XVII. században végképp elszakadtak a horvát anyaországtól, aztán sem az állam, sem az egyház nem erőltette az irodalmi nyelvet. Sőt. A burgenlandi magyarok viszont a magyar anyaországban éltek, aztán annak a közvetlen szomszédságában. Miért kellett volna feltalálniuk önálló nyelvet?