Végre találkozunk egy jó csajjal vagy pasival, aki szabadnak tűnik. Már az sem könnyű kérdés, hogy közöljük reménybeli partnerünkkel, hogy tetszik nekünk – de ez még szavak nélkül is megy. Az első igazi randevú viszont már sok buktatót rejt magában, és ott mindenképpen meg kell szólalni. Ez különösen nehéz, ha a két félnek más az anyanyelve. A Guardian összegyűjtött öt jó tanácsot, amit érdemes észben tartanunk, ha választottunk más nyelvű, mint mi.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1. Ne söpörjük félre a nyelvi gátakat

Gary Brooks író egy szibériai kávézóban ismerkedett meg Másával. A kapcsolatfelvétel során a férfi orosztanára tolmácsolt, hiszen az író nem tudott oroszul, Mása pedig alig tudott pár szót angolul. Végül elhatározták, hogy beülnek egy moziba.

Gary szerint ez az ötlet csak első pillantásra tűnt jónak. Filmnézés közben persze nem kell beszélgetni – de utána igen! Hogy tárgyaljunk meg egy filmet, ha alig nyögdécselünk egymás nyelvén?

Akkor már sokkal jobb, ha az első randevúkat nyíltan a nyelvi gátak csökkentésének szenteljük. Vegyünk egymástól nyelvleckéket! Induljunk romantikus sétára, mutassunk rá a kacsákra, a fákra, a furcsa ruhát viselő emberekre, és mondjuk el a kulcsszavakat egymás nyelvén. Ettől megnyugszunk, és még jól is érezzük magunkat!

A kacsák jó beszédtémát adnak: vajon mit csinál a két hím egymással?
(Forrás: Wikimedia Commons / Brocken Ina Glory / GNU-FDL 1.2)

2. Szavak helyett használjunk mozdulatokat, mutogassunk

A brit Will és a francia Marianne három évig járt együtt. Kapcsolatuk hajnalán Will franciatudása meglehetősen hiányos volt. Ő a kettejük között tátongó szakadékot főként testbeszéddel hidalta át. Egy klubban ismerkedtek össze, ahol nagy volt a hangzavar.

Ezek a zajos helyek azért jók Will szerint, mert olyan hangos a zene, hogy akkor sem nagyon lehet beszélgetni, ha értitek egymás nyelvét. Így a szavak nélküli kommunikációé a főszerep. Az ember meghívhatja a másikat egy pohár italra, ugyanakkor mehet ki cigizni, mint a reménybeli partner, és így tovább.

Később azonban egyre bonyolultabb dolgokat szeretnénk közölni partnerünkkel – például egy fúrógépre lenne szükségünk vagy szeretnénk egy hivatalos iratot megszerezni. Ekkor kerülnek előtérbe a színészi képességek, hiszen kézzel-lábbal el kell magyaráznunk, mit is szeretnénk. Ha gátlásaink vannak, képzeljük azt, hogy Amerikából jöttünket játsszunk, és próbálkozzunk addig, amíg a másik ki nem találja, mire gondoltunk.

3. A kulturális különbségeknek örüljünk, ne nézzük le egymást a „furcsa” szokásokért

Azzal a fent már bemutatott Gary is egyetért, hogy a nyelvi nehézségeken viszonylag könnyen úrrá lehetünk, ha mutogatunk, esetleg előkapunk egy szótárt vagy gyors telefonos segítséget kérünk barátainktól. A kulturális különbségek azonban sokszor nehéz pillanatok elé állítják az ifjú szerelmeseket.

Garynek az első ilyen nehéz pillanat az volt, amikor Másával először ment étterembe. Partnernője ragaszkodott hozzá, hogy minden fogást kanállal egyenek. Úgy tűnt, a kést és villát felesleges luxuscikknek tekinti. Garynek végül sikerült a vadhúsokat kanállal felfalni, de a mai napig élénken emlékszik az esetre.

Az író szerint orosz barátnőjével való kapcsolatában – még a hálószobában is – azokat az illemszabályokat és szokásokat kellett követnie, amiket a nagy orosz regényekből tudott kiolvasni. Ha Dosztojevszkijnél, Tolsztojnál vagy Gogolnál valami nem szerepelt, akkor azt jobb volt, ha az ember nem csinálta. Ha Csehov szerint valami durvaság volt, akkor ez a való életben is annak számított.

A szokások különbözőségéből fakadó félreértések elkerülhetetlenek egy kapcsolatban, még viszonylag azonos kulturális háttérrel rendelkező partnerek esetében is. Tiszteljük partnerünket és ne feledjük, a kulturális különbségek felderítésével nem csak választottunkhoz kerülhetünk közelebb egy lépéssel, hanem valamit a szülőföldjéről is tanulunk.

Amit Csehovnál szabad... – jelenet a Három nővér című drámából
(Forrás: Wikimedia Commons / Jef Kratochvil / CC BY-SA 3.0)

4. Veszekedés: készüljünk fel az ingoványos talajra!

A brit Will és és a francia Marianne rengeteget ordítozott egymással. A legtöbbször végül az derült ki, hogy Will félreértett vagy félrehallott valamit. A mexikói Lilia és a kanadai Dan házasságában is sokszor ismétlődő mintázat, hogy az asszony a veszekedés hevében nem találja meg a megfelelő angol szót vagy kifejezést. Az a fél, aki a kapcsolatban a másik anyanyelvét használja, mindig is hátrányban lesz a veszekedéseknél.

Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében Will azt tanácsolja, hogy próbáljunk meg mindig nagyon világosan és érthetően beszélni. Ez arra a félre is vonatkozik, aki anyanyelvét használja a kapcsolatban. Különösen oda kell figyelni a hamis barátokra, azaz az olyan kifejezésekre, amikről első ránézésre azt hisszük, értjük – és csak fájdalmas körülmények között ébredünk rá, hogy például az angol billion csak ’milliárd’-ot jelent, nem ’ezermilliárd’-ot.

A veszekedés mindig veszélyes
(Forrás: Wikimedia Commons / Édith LEVINET / GNU-FDL 1.2)

5. Ne sokat rágódjunk a ciki helyzeteken!

Az kétségtelen, hogy heves érzelmekkel kísért szituációkban könnyebben jegyzünk meg új szavakat. Gary például egyszer megcsúszott a jégen, és egy hatalmasat esett. Mása, ahelyett hogy kedvesen és együttérzően felsegítette volna, hatalmas kacagásban tört ki és ezt ismételgette: это скользко [eto szkol^jzko] ’Csúszik!’. Ez a kifejezés örökre megragadt a hóban fetrengő Gary agyában, aki épp ott legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.

A különböző nyelvű partnereknél nagyon gyakori, hogy zavarba ejtő helyzetekbe kerülnek a nyelvi félreértések miatt. A brit Kate szerint – aki egy francia fiúval járt – ezeken nem kell túl sokat rágódni, jobb gyorsan túllépni rajtuk.

Ő már csak tudja. Hiszen azon is sikerült túllendülnie, hogy majdnem beetették azzal, hogy franciául a ’tarkó’ jelentést a francia ’segglyuk’ jelentésű szóval kell visszaadni...

Nem mindegy, hogy tarkó vagy segglyuk
(Forrás: Wikimedia Commons / Cats etc021.JPG / CC BY-SA 3.0)

Forrás

Dating in a foreign language – an illustrated guide