A 16 német tartomány közül jelenleg csupán kettőben, Bajorországban és Alsó-Szászországban kell tandíjat fizetni az állami felsőoktatásban tanulóknak. A tandíj félévenként 500 euró. Rövid távon annak van nagyobb valószínűsége, hogy a tandíj az egész országban megszűnik, mert jövőre mindkét tartományban választásokat tartanak, és a Bajorországban 55 éve megszakítás nélkül kormányzó konzervatív CSU jelezte, hogy a következő választási ciklusban eltörölné a tandíjat, Alsó-Szászországban pedig a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek jelentették be, hogy megszüntetik, ha kormányra kerülnek a januári helyi törvényhozási választáson.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Középtávon viszont lehetségesnek tűnik a tandíj újjászületése – írta a Handelsblatt. Az üzleti lap szerint az oktatási minisztérium azt sürgeti, hogy a tartományok helyezzék a felsőoktatási intézmények hatáskörébe a tandíj ügyének eldöntését. Annette Schavan miniszter szerint a legjobb megoldás az lenne, ha bevezetnék az úgynevezett utólagos tandíjat, amelyet a hallgatóknak a diploma megszerzése után, már munkavállalóként kellene megfizetniük.

Az állami felsőoktatási rendszer forráshiányára hivatkozva a tandíj általánossá tételét sürgeti többek között Andreas Barner, a BDI kutatás-fejlesztési és technológiai bizottságának elnöke, Horst Hippler, a német rektori konferencia elnöke és Bernard Eitel, a heidelbergi egyetem rektora, aki szerint első lépésként a nem EU-tagállamból származó diákokkal kellene tandíjat fizettetni – írta a Handelsblatt.

Napirendre kell venni a kérdést a tudományos tanács – a szövetségi kormány mellett működő tudománypolitikai tanácsadó testület – szerint is. A feszített költségvetési helyzet és a felsőoktatási rendszer beruházási igénye miatt újra meg kell vitatni a tandíj ügyét – idézte a lap Wolfgang Marquardtot, a testület vezetőjét.

A lap szerint a tandíj fénykorában, amikor hét konzervatív vezetésű tartományban is fizetnie kellett a hallgatóknak, évente nagyjából egymilliárd euró folyt be, ami három nagyobb egyetem költségvetésének megfelelő összeg. A pénz felhasználásáról az egyetemek, főiskolák a hallgatókkal közösen döntöttek, a forrást rendszerint a szolgáltatások fejlesztésére fordították, például növelték az oktatói létszámot és meghosszabbították a könyvtárak nyitva tartási idejét. A tartományi kormányok azzal az ígérettel törölték el a tandíjat, hogy pótolják a kieső forrást, de a felsőoktatásra fordított állami kiadások nem növekedtek a hallgatói létszám emelkedésének megfelelő mértékben – írta a Handelsblatt.

A Bundestagban, a törvényhozás alsóházában már napirendre vették a tandíjkérdést. Az ellenzéki Baloldal frakciója az előző héten benyújtott javaslatában szorgalmazza, hogy az egész országban töröljék el a tandíjfizetési kötelezettséget, és emeljék 30 évről 35-re az állami ösztöndíjra való jogosultság felső korhatárát.

A Deutschlandfunk országos közszolgálati rádió összefoglalója szerint a parlamenti vitában az ellenzéki és kormánypárti képviselők is felmérésekre hivatkoztak. Az ellenzék szerint a tandíj teljes megszüntetését kutatások indokolják, amelyek alapján a tandíj tízezreket tart távol a felsőoktatástól, különösen nőket és nem értelmiségi családból származókat. A konzervatív-liberális koalíció képviselői más felméréseket idézve azt hangoztatták, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, a tandíj senki előtt nem zárja el a felsőoktatásba vezető utat.

Az mindenesetre biztos, hogy az utóbbi évtizedben, amikor elterjedt, majd csaknem teljesen megszűnt a tandíj, a hallgatók száma folyamatosan emelkedett Németországban. Egy december elején megjelent kormányzati statisztika szerint a hallgatók száma 2001 és 2011 között 27 százalékkal nőtt, 600 ezer fővel 2,4 millióra emelkedett, a jelenlegi félévben pedig előzetes számítások alapján elérte a 2,5 milliót, ami minden korábbinál nagyobb szám.