Március végén pontos adatok lesznek arról, hogy az ország mely területén hány pedagógusra van szükség – mondta Balog Zoltán az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága előtti éves meghallgatásán hétfőn. Az emberi erőforrások minisztere annyit megelőlegezett, hogy semmiféle tömeges elbocsátás nem lesz, ugyanakkor – utalva a gyermeklétszám csökkenésére – megjegyezte: soha nem mondták, hogy egyetlen munkahely sem szűnik meg.

A tárcavezető a köznevelésben elindított átalakításokat részletezve jelezte: az „új Klebelsberg-rendszert” folyamatosan finomítják, hogy világos legyen, mi az önkormányzat, mint működtető és az állam, mint fenntartó dolga. Fontosnak nevezte, hogy az önkormányzati fenntartásban jelentkező „pluszt át tudják menteni” az új rendszerbe. Decemberig 1860 megállapodást kötöttek az intézményekkel, több mint 8 ezer az érintett ingatlanok, és 126 ezer az érintett pedagógusok száma. Azt szeretnék, ha szeptembertől már minél több pozitívumot érezhetnének a terület szereplői – mondta a miniszter.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A következő nagy lépés a pedagógus-életpályamodell bevezetése – folytatta Balog Zoltán. Azt mondta, augusztusban készülnek el azok az új munkaszerződések, amelyek lehetővé teszik a pedagógusoknak, hogy belépjenek az új életpályarendszerbe. Ezek a pedagógusok az állami pedagóguskar tagjai lesznek – jelezte, kitérve arra, hogy a tartalmi változtatások is elindultak, a Nemzeti alaptantervet elfogadta az Országgyűlés, készülnek a kerettantervek és a kapcsolódó tankönyvek.

Pokorni Zoltán, a bizottság fideszes elnöke arról, hogy szeptembertől a tervek szerint nem gyereklétszám-alapú, hanem csoportnormatíva lenne, azt mondta: ahhoz, hogy az intézmények dönteni tudjanak, felvehetik-e a gyerekeket, látni a pontos feltételeket. Azt javasolta, szorgalmazzák, hozzanak érdemi döntést az egyetemek, mely esetekben indokolt a magas nyelvtudás, és mely képzéseknél egy alacsonyabb nyelvismeret.

Sági István (Fidesz) a művészeti iskolákról érdeklődött, és azt kérte, támogassák azokat, amelyek az állami rendszerből hiányzó funkciókat pótolnak. Sós Tamás (MSZP) szerint visszalépés, ami az oktatásban történik, indokolatlan mértékű centralizáció valósul meg, jelentős mértékű a pénzkivonás, és sok esetben a gyermek és a pedagógiai módszerek vesznek el a rendszerben. A szakképzési hozzájárulás összege fele, mint 2011-ben volt – jegyezte meg, bírálva a tankötelezettségi korhatár 18 évről 16 évre történő leszállítását, mondván: a hosszabb távú célokról lemond a kormány veszélybe sodorva az ország versenyképességét. Michl József (KDNP) azt kérdezte, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével (PDSZ) miért nem sikerült megállapodni. Dúró Dóra (Jobbik) szerint az állami fenntartásba vétel kapcsán önkormányzatok és intézményvezetők hatáskörét túlságosan megkurtították. Nagyon sok jelzés érkezett, pedagógusok, intézményvezetők panaszkodtak, és nem minősítették zökkenőmentesnek az átadás-átvételt – mondta, hozzátéve: szerinte sikertörténetről semmiképpen nem lehet beszélni. Párttársa, Ferenczi Gábor jelezte, attól tart, hogy óraszám-emelkedést eredményez a pedagógusoknál a kötelezettségvállalások átalakítása. Osztolykán Ágnes független képviselő, LMP-hez tartozó politikus azt kérdezte: mikor rendeződnek azok a problémák, amelyeket a PDSZ felvetett, azaz, hogy két hónapja nem kapnak meg olyan juttatásokat a tanárok, amelyek megilletik őket.

Balog Zoltán az oktatási bizottságban
(Forrás: MTI / Bruzák Noémi)

Balog Zoltán válaszában kiemelte: egy akkora átalakítás hatásait, ami a közoktatásban húsz éve nem volt, sommásan visszalépésnek értékelni korai. A minőségromlás eddig volt jellemző, ezt szeretnék megállítani – közölte. Hat szakszervezetből öttel sikerült megállapodni, és a pedagógustársadalom döntő többsége képviselőiken keresztül megértette, „van egy hajó, ami elment, a partról kiabálni felesleges, bent kell lenni a hajóban” és ott kell az érdekeiket érvényesíteni – folytatta. Kijelentette, az átadás-átvétel kapcsán a nehézségeket nem tagadták, de most március közepén kevesebb probléma van, mint januárban volt. Állami fenntartásba vétel történt, nem államosítás – hangsúlyozta, kitérve arra is, hogy nem lesz óraszámemelés az életpályamodell bevezetésével. A képzendő pedagógusok számát ugyanakkor csökkenteni fogják, hiszen itt a legnagyobb a pályaelhagyók aránya. Azzal egyetértett, hogy az intézményvezetők szerepkörét pontosítani, erősíteni kell. A művészeti iskolák minősítését átalakítják, új rendszer lesz – jelezte.

A miniszter kitért arra is: olyan felsőoktatási rendszer jött létre, amely nem tudott megfelelő érzékenységgel reagálni a gazdasági folyamatokra. Közlése szerint a hallgatók 30 százaléka nem fejezi be időben tanulmányait és 20 százalék olyan szakmában tud elhelyezkedni, amihez nincs is szükség diplomára. Az oktatói létszám nem követte a hallgatói létszám csökkenését, és a mostani szakstruktúra nem igazodik a munkaerő-piaci követelményekhez – sorolta, kitérve az egyetemek adósságállományára is. A kormány a Diákhitel2-vel próbált választ adni, ami – ismerte el – nem volt szerencsés lépés. Ma a felsőoktatásba való belépéshez semmi másra nincs szükség, mint egy minimumpontszám elérésére, és hogy az egyetemnek meglegyen a szükséges kapacitása – mondta. A tárca vezetője kérdésre elmondta: az önfenntartó felsőoktatást soha nem gondolták úgy, hogy kizárólag a hallgatók hozzájárulásából fent lehet tartani az intézményeket. A hallgatói szerződések kapcsán szerinte lehet szakmák és az itthon töltött idő szerint is differenciálni. Jelezte: április végére-május elejére látni lehet, hogy a kerekasztalon miben tudnak egyetérteni, és akkor szívesen beszámol ismét.