Ferenc olyan kérdéseket tesz fel, amelyek nagyon gyakran felvetődnek, és sokakat érintenek.

A feleségem dél-amerikai származású, és hosszabb dél-amerikai tartózkodás után újra Magyarországon élünk. 6 éves kisfiunk most tanul magyarul, ami a vártnál kicsit lassabban megy. Állandóan kérdezget, így jöttem rá, hogy mennyire bonyolult anyanyelvünk ragozása. A kérdésem a következő: Ha például most angolul tanulna a fiunk, akkor gyorsabb lenne a folyamat az igék kevesebb alakja miatt? Vannak gyermekek számára könnyen és nehezen megtanulható nyelvek?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nem egyszerű a kérdés, mert nagyon sok mindentől függ a tanulás sebessége. Azt hiszem, a legkevésbé attól, hogy milyen nyelvet tanul az ember, tehát nem gondolom, hogy az angoltanulás úgy általában gyorsabb lenne, mint a magyartanulás. Igaz, hogy az angol igéknek csak egy pár alakjuk van, míg a magyar igéknek rengeteg, de van bőven más nehézség az angolban.

A tanulás sebességének legfontosabb tényezői: a nyelvtanuló motiváltsága és a tanulás módszere. Sokkal gyorsabb a tanulás, ha bármilyen okból érdekel az a nyelv, amelyet tanulunk, vagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy megtanuljuk. Azt hiszem, az életkor nem fontos tényező, legfeljebb annyiban, hogy a gyerekek motivációja, tanulásban való érdekeltsége általában egészen más természetű, más dolgokból fakad és másképpen nyilvánul meg, mint a felnőtteké.

A nyelvtanulás motivációja sokféle lehet
(Forrás: Wikimedia Commons / U. S. Navy)

És sokkal gyorsabb a tanulás, ha olyan módszerrel tanulunk, amelyik nem csökkenti a motivációnkat, és amelyik a leginkább a nyelvhasználati készségünket fejleszti, nem pedig az idegen nyelvről szóló információkkal bombáz. Kedvenc párhuzamom ezzel kapcsolatban a hangszeres zene. Ha zenélni tanulunk, az a cél, hogy ha egy hangra, hangsorra, harmóniára gondolunk, akkor a kezünkkel, szánkkal stb. automatikusan meg tudjuk szólaltatni az elképzelt zenei anyagot. Ugyanígy az idegennyelv-tanulásnak is azok a legjobb módszerei, amelyek azt a képességünket fejlesztik, hogy ha elgondolunk valamit, amit közölni szeretnénk, akkor automatikusan meg tudjuk szólaltatni az illető idegen nyelven, anélkül, hogy végiggondolnánk mindazokat a mozdulatokat, amelyek a kimondásához, leírásához szükségesek. És a másik irányba is: azt a képességünket kell fejleszteni, hogy ha az illető idegen nyelven hallunk vagy olvasunk egy mondatot, akkor felidéződjön, hogy mit akarhatott mondani a beszélő, anélkül, hogy végiggondolnánk a mondat szerkezetét, nyelvtani felépítését és a benne levő szavak szótári jelentését.

Ferenc kérdései így folytatódnak:

Lehet-e azt mondani, hogy például az angol anyanyelvűek hamarabb kezdenek el beszélni gyermekkorban, mint mondjuk a magyar anyanyelvűek? Több brazil barátom is van, és azt tapasztaltam, hogy ők függetlenül társadalmi osztálytól vagy bőrszíntől nagyon gyorsan képesek magas szinten hallás alapján megtanulni idegen nyelveket. Az egyik brazil ismerősöm szerint Braziliában a kisgyerekek sokkal hamarabb kezdenek el beszélni, mint mondjuk Magyarországon. Mi lehet az oka ennek? Összefüggésben lehet-e azzal, hogy ők rengeteg ritmusos zenét hallanak egész életükben? Egyáltalán a zenei és a nyelvkészség összefüggésben áll egymással? Vagy inkább kulturális okok állnak a jelenség mögött?

Nem tudom, vannak-e tudományosan értékelhető adatok arról, hogy a különböző nemzetiségű gyerekek más-más gyorsasággal kezdenek el beszélni. Nyilván csak átlagos sebességről lehet szó, azt ugyanis tudjuk (például Réger Zita Utak a nyelvhez című könyvéből), hogy az egyéni eltérések óriásiak. Azt viszont Réger Zita is megfigyelte, hogy a magyarországi cigány nyelvű közösségekben a gyerekek átlagos nyelvi fejlődése gyorsabb, mint a magyar anyanyelvű gyerekeké. De ez nem az anyanyelv szerkezetén múlik. Ahogy Ferenc mondja: kulturális okok állnak a jelenség mögött. Réger Zita például igazolta, hogy a hagyományos cigány közösségekben sokkal több a szóbeli érintkezés a felnőttek és a gyerekek között, nagyon sok a mese, ének, játék, tánc, és a gyerekek egymással is nagyon sok nyelvi játékot játszanak.

Persze nem ilyesféle nyelvi játékokról van szó...
(Forrás: Wikimedia Commons / Gideon Tsang / CC BY-SA 2.0)

Hogy a zenei és a nyelvi készségek összefüggésben állnak-e egymással, arról szintén nem ismerek tudományos igényű adatokat. Ráadásul azt hiszem, mindkét terület önmagában is bonyolultabb, többféle készségből tevődik össze. De vannak közös gyökereik ezeknek a készségeknek (például azok, amiket említettem, a mese, az ének, a játék, a tánc, valószínűleg mindkét terület készségeit fejlesztik). Az, amit nyelvérzéknek nevezünk, nem más, mint az, hogy a megnyilatkozásoknak nemcsak a tartalmát értjük, de érzékenyek vagyunk a megformálásukra is: akár öntudatlanul is felfigyelünk arra, hogy miért éppen úgy fogalmaz valaki, ahogy. És ennek az érzéknek a fejlődésére valószínűleg minden nyelvvel folytatott játék nagyon jót tesz.