Nemcsak az Amazon a maga növekvő számú kiadványaival, hanem magánkiadásban publikáló szerzők, sőt akár internetes start-up cégek is. Most pedig ebben a nagy tülekedésben új ellenfelekként megjelentek a hírügynökségek.

Költséghatékonyság, újrahasznosítással

Az újságok, a folyóiratok és a The Huffington Posthoz hasonló weboldalak kimondottan vadásznak a gyorsan és kis költséggel megszerezhető kiadói bevételekre saját e-bookjaikkal, akár valamilyen vadonatúj tartalmat kiadva, akár olyasmit, amely korábban megjelent anyagok célzott „újrahasznosításának” számíthat. Azáltal, hogy olyan e-könyveket állítanak elő, amelyek általában rövidebbek, olcsóbban kerülnek a piacra és gyorsabban megjelenhetnek, mint a tipikus kiadványok, újradefiniálják magát az e-könyv, illetve az e-könyvkiadás fogalmát is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A The Huffington Post nemrégiben jött ki második e-bookjával, Aaron Belkinnek, a Kaliforniai Egyetem professzorának How We Won (Hogyan nyertünk) című művével. A kötet annak a kampánynak a történetét dolgozza fel, amelynek eredményeként sikerült véget vetni az amerikai hadsereg „don't ask, don't tell” (én nem kérdezem, te nem mondod) jelmondattal fémjelzett politikájának (az amerikai fegyveres erőknél egészen 2010-ig csupán megtűrték a homoszexuálisokat, de nem volt szabad kinyilvánítaniuk nemi hovatartozásukat). A The Huffington Post ezzel az e-bookkal a The New Yorker, az ABC News, a The Boston Globe, a Politico és a Vanity Fair friss publikációi mellé zárkózik fel.

A könyvek olykor igen előkelő helyeket csípnek meg az eladási listákon, így például a The New York Times kiadásában megjelent Open Secrets (Nyílt titkok) című e-book februárban a 19. helyet érdemelte ki a tényirodalmi bestsellerek között.

Átfogó jelleg és mélység

„Ők már ténylegesen a vetélytársaink – nyilatkozta a The New York Timesnak Stephen Rubin, a Henry Holt and Company elnöke (a cég a Macmillan kiadóhálózat tagja). – Ha én könyvet készítek Rupert Murdochról, és négy magazin azonnal nekiugrik megcsinálni róla a maga négy e-bookját, akkor nekem versenyeznem kell velük.”

Akármennyire szeretnék is azonban megszerezni az e-book-piac egy darabját a hírügynökségek és magazinok, továbbra is jól láthatóak a különbségek, ha az általuk kiadott művek átfogó jellegét és mélységét vetjük össze a hagyományos kiadók kiadványaival.

„Én valami egészen mást csinálok, mint ők – magyarázta Rubin, aki könyvében a News of the World körüli lehallgatási botrányra összpontosít. – Olyan könyvet készítek Murdochról, amelyik bármikor teljes értékűnek számít majd.”

A kiadók vezetői szerint az e-olvasók elterjedése nagyban segített a magazinoknak és lapkiadóknak abban, hogy új platformokat találjanak tevékenységükhöz. Az egyik irodalmi ügynökség képviselője szerint egyrészt mind a Kindle, mind pedig a Nook tökéletesen használható például egy ezeroldalas George R. R. Martin-regény olvasásához, másrészt pedig ezek az eszközök kiválóan alkalmasak arra is, hogy olyan olvasnivalók kerüljenek rájuk, amelyek túl hosszúak a magazinok számára a folytatásos közléshez, viszont túl rövidek ahhoz, hogy valódi könyvnek lehessen nevezni őket.

Akad olyan kiadó is, amelyik hírügynökségekkel fogott össze, hogy e-bookjai a lehető leggyorsabban piacra kerülhessenek. A Random House, a világ legnagyobb kereskedelmi kiadója például a Politicóval alakított ki együttműködést egy olyan, négy e-bookból álló sorozat megjelentetésére, amely a 2012-es amerikai elnökválasztási versenyt dolgozza majd fel.

Az e-bookként értékesített kiadványok nagy része a terjedelmes magazincikk és a folytatásokban megjelenő könyv egyfajta egyvelege. A Random House és a Politico közös kiadású e-bookjainak mindegyike 20 000-30 000 szóból áll majd (ez mintegy 100-150 ezer karakternek felel meg az angol szavak öt karakter körüli átlagos hosszát alapul véve), megjelenésük egyenletesen oszlik majd el a kampány során.

Elmosódó határvonal

„Úgy gondoljuk, hogy megváltozik a könyvek természete – fedte fel Jon Meacham, a Random House ügyvezető-főszerkesztője, a Newsweek korábbi szerkesztője. – Egyre inkább elmosódik a cikkek és könyvek között húzódó határvonal.”

A jelenség okai részben a költséghatékonyságra vezethetők vissza. A kiadók – ahelyett, hogy vaskos előlegeket kellene fizetniük az íróknak, azzal bocsátva útjukra őket, hogy alkotói tevékenységük mellett rendszeresen jelentkezzenek napi anyagaikkal is hónapon keresztül – olyan riporterek közreműködésére támaszkodhatnak, akik napi munkájuk mellett eleve képesek ellátni a feladatot. A Politico például Mike Allent, a vezető fehér házi tudósítóját jelölte ki, hogy Evan Thomasszal, a neves politikai íróval közösen tudósítsanak a fejleményekről.

Előleget az e-bookok piacán nemrégiben debütált The Huffington Post sem fizet szerzőinek, viszont az eladásokból származó nyereséget megosztja velük.

Egyes kiadók másfajta megközelítéssel kísérleteznek, olyasmivel, ami még kevesebb tudósítói és írói erőforrást igényel. A Vanity Fair és a The New Yorker például egy e-bookba összecsomagolva adja ki egy-egy nagyobb horderejű esemény kapcsán korábban megjelent tudósításait és írásait.

Amikor július elején kirobbant a Rupert Murdoch és a News Corporation körüli lehallgatási botrány, a Vanity Fair összegyűjtött 20, Murdochról, a családjáról és médiabirodalmáról szóló cikket, és egy cent híján 4 dolláros áron már július 29-én forgalomba is hozta azokat e-bookként. A kötet bevezetőjét Graydon Carter, a magazin főszerkesztője írta.

A cikkeket hat fejezetre osztották, mindegyiknek egy olyan téma áll a középpontjában, amely tükrözi a sajtómágnás életének különböző aspektusait. Carter szerint ez olyasvalami, mint egy cserélhető lapokból álló gyűrűskönyv: remek mód arra, hogy villámgyorsan elkészüljön egy kötet. Semmit sem kell újból ellenőrizni, hiszen a kézirat korábban már átment a szerkesztésen.

Értékesítés, marketingtámogatás

A The New Yorker is hasonló e-bookot jelentetett meg 7,99 dolláros áron: a szeptember 11-vel kapcsolatban a magazinban közzétett írásokat gyűjtötte össze a költészettől az al-Kaidáról szóló tudósításokig.

Ugyanakkor a folyóirat kiadásában eddig megjelent maroknyi digitális különkiadványt egyelőre viszonylag szerény értékesítési adatok jellemzik, Pamela McCarthy főszerkesztő-helyettes néhány ezerre teszi az eladott e-bookok számát.

A másik probléma az e-könyvekkel az, hogy nem egyszerre jelennek meg a nyomtatott anyagokkal, így azok marketingtámogatásából nem részesülhetnek. Mivel több ezer amerikai könyvesboltban nincs automatikusan tér a bemutatásra, így nehéz tudatosítani az olvasókban az online könyvek létezését. McCarthy szerint az egyik legfontosabb feladat, hogy eljuttassák az emberekhez a megjelenések hírét, hiszen az e-book-áruházak kínálata rendkívül szerteágazó, és az, hogy mi minden érhető el, nem látszik a felszínen – szemben a hagyományos könyvesboltok megoldásaival.

Aaron Belkin, akinek könyvét a The Huffington Post adta ki elektronikus formában, azt mondja, még mindig reménykedik benne, hogy az végül nyomtatott formában is megjelenik majd. De akkor sem lesz elkeseredve, ha az végül nem valósul meg: a havonta mintegy 25 millió látogatót vonzó The Huffington Post révén mindenképpen reflektorfénybe kerülnek az általa írottak.

„Persze a könyv oldalai nem olyan szépek, mint ha az Oxford University Pressnél jelentek volna meg, viszont az Oxford University Press nem is képes egymillió embert megszólítani egy kötet megjelenésének első napján” – vélekedett.