Augusztus elején a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Facebook-oldalán izgalmas hír jelent meg. A múzeum munkatársai eddig ismeretlen székely írásos emlékről közöltek képet, s mindjárt játékot is javasoltak az oldal olvasóinak: „segítsenek” megfejteni a feliratot. A hírt eddig valamivel több mint félszázan osztották meg, megfejtési javaslat már jóval kevesebb került az oldalra, és az emlék jelentőségéhez képest a későbbi újraposztolások sem keltettek különösebben nagy érdeklődést – legalábbis ahhoz képest, hogy valószínűleg az írás története alatt soha nem ismerték annyian a székely ábécét, mint ma. Egy olvasónk a nyest véleményét is megkérdezte az olvasatról és az emlékről.

Rovásmarketing

A múzeum arról számolt be a közösségi oldalán, hogy a Székelyudvarhelyen lévő Székelytámadt várban zajló régészeti munkák jelentős új ismereteket hoztak, elsősorban a vár egykori fölépítését – a kapuk helyét, a falak vastagságát – illetően, és értékes leleteket is találtak, többek között kereszttel díszített csempét. A legnagyobb közérdeklődésre a múzeum szerint mégis egy tégladarab számíthat, mert ezen székely betűk láthatók. A híradást rövid ismertető követi a székely írásról – hogy betűírás, jobbról balra halad, vannak benne betűösszevonások, nem kell kiírni a magánhangzókat, és éppen ezért nem mindig könnyű elolvasni a székely feliratokat. Ez adta az ötletet, hogy a nagyközönséget is bevonják a betűk kisilabizálásába – de nem titkolja a múzeum, hogy „gyakorlott szakembert” is megbízott a felirat megfejtésével, azt viszont nem árulták el, hogy kit. Természetesen képet is közöltek a most talált emlékről – az oldalon már jól, de a fotósnak láthatóan okozott némi fejtörést, hogy hogyan kell forgatni a téglát, mert a centiméter fejjel lefelé áll a felirathoz képest (vagy a tégla a centiméterhez képest).

A hírt és a felhívást sok helyi portál is átvette: néhány órával később már közölte az Udvarhelyi Hírportál, a Krónika, délután a Székelyhon, és teljesebb kép kedvéért riportot is láthattak a Digital 3 tévé nézői az ásatásokról, ebben alaposabban szemügyre vehették a feliratot hordozó téglatöredéket is. A híradások a felirat megfejtésére helyezik a hangsúlyt, ez több szempontból is érthető. Részben mert a múzeum maga is ezt tette, és az írások többsége a múzeumi oldal szövegének enyhe mutációja. A múzeum is okkal cselekedett így, vélhetően arra gondolva, hogy a nagyközönséget elsősorban a felirat tartalma érdekli, s ezzel tud sok ember megmozgatni, márpedig a rejtvényjáték nyilvánvalóan kampányakció, lehet vele az oldalnak új követőket, a múzeumnak új látogatókat szerezni – ez itt nem valamiféle fejcsóválás, semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy kulturális intézmény is próbál a 21. században élni. (A feliratot egy korábbi hírben is említették már, a közönség bevonása későbbi ötlet.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A játéknak azonban a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Miklós Zoltán szerint van még egy funkciója: egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ez „egy tudatosítási folyamat is, hogy megvan Székelyudvarhely első rovásírásos emléke”, s nem az a lényeg, kinek lesz igaza az olvasatot illetően, mert „a tégla feliratának megfejtése túlmutat a váron, hisz az komoly mikrotörténeti darabja Udvarhely történelmének”.

Megfejtési javaslatok

Megfejtési javaslatból mégsem érkezett annyi, amennyi talán várható volt, legalábbis a múzeum Facebook-oldalán nem sokan szálltak be az emlék megfejtésébe, többen inkább csak egyes betűk olvasatára tettek javaslatokat. Az első, a teljes felirattal próbálkozó megfejtés Varga Gézáé volt, aki már másnap előállt olvasatával: szerinte a tégladöredék jeleit a letört betűket rekonstruálva úgy olvashatjuk, hogy (DUNÁ)NTÚLI JÁN VÓT! Varga később is ragaszkodott a pajzánkodónak is tekinthető olvasathoz, noha egy helyi hozzászóló fölhívta rá a figyelmét, hogy Udvarhely környékén nem használatos a lány ján változatban.

Ugyanezt a kifogást említi Varga olvasatával szemben Szász Tibor András, a felsősófalvi református templom lelkésze – aki a Szertő-tetői, eddig ismeretlen keltezésű és tartalmú feliratokról is hírt adott úgy egy évtizede. Ő nem a közösségi oldalon, hanem önálló írásban számolt be saját megfejtési kísérletéről. Dicséretes, hogy nem pusztán a felirattal foglalkozik, hanem a laikus próbálkozásokból gyakran hiányzó módszertani megjegyzéseket is tesz – ezek a filológiát jól ismerőknek persze nem újak, de a székely írás emlékeivel ismerkedőknek hasznosak lehetnek. Szász elveti a rejtvény megfejtéseként javasolt TULIPÁN VÓT olvasatot – a betűkkel ugyan ez összhangban is lehetne (kisebb módosításokkal), a feliratban azonban szóelválasztó pontok láthatók, és azok máshogy tagolják a szavakat. (Ez Varga megfejtésében is gondot okoz.) Érdekes, hogy Szász körültekintőbb hozzáállása ellenére is egy elég valószínűtlen olvasatot tart a leginkább elfogadhatónak, azt hogy ?T.ÜLI.SZÁNVáNYT. Maga is elismeri, hogy ez jelenlegi tudásunk szerint nemigen értelmezhető sehogy – ehhez még hozzátehetjük, hogy ráadásul nem tudunk róla, hogy az u betű jelölt volna ü-t, az utolsó előtti betű pedig nem ny, hanem o.

Mi van a téglán?

A felirat betűinek többsége valóban egyértelmű, és jól olvasható, ugyanakkor értelmes szöveget nem könnyű kiolvasni belőle. A betűvonalak többségét erőteljesen karcolták – Miklós Zoltán szerint fával – a felületbe, valószínűleg ugyanúgy még kiégetés előtt, ahogy a Derzsi Felirat jegyeit. Némelyik vonal mélyebb, mások felületesebbek, és vannak elmosódó vonalrészek is.

A szöveg eleje hiányzik, mert a tégla jobb oldala letört. A töredék jobb szélén egy betűcsonk látszik – ez, mint a két föntebb említett próbálkozó javasolja, valóban lehet az s, g vagy l bal oldali szára, lehet az n alsó része, de tulajdonképpen lehet elvben más, bármely olyan betű, amelynek függőleges alapvonala van, ha ezt kissé ferdén sikerült a téglába karcolni.

Tudnunk kellene, hogy az eredeti tégla milyen méretű volt – ezt a korban használatos, esetleg a törmelékben maradt téglák mérete alapján meg lehet becsülni –, mert akkor azt is jobban meg tudnánk tippelni, körülbelül hány jel állhatott a megmaradtak előtt. Az jól látszik, hogy a felirat készítője egy ideig nagyobb betűket írt, míg rá nem jött, hogy nem fog kiférni, amit írni szándékozik, ezért kisebbek a felirat végén a betűk, és ezért állnak sűrűbben egymás mellett.

Az első majdnem épen maradt betű egy t, ezt egy pont követi, ez minden bizonnyal szóelválasztó jel – ezek a székely emlékekben ritkák, de vannak például az Isztambuli Feliratban is –, a következő három betű után is látunk egy ugyanilyet. A pont után álló két betű minden vonala határozottan látszik. Az első egy u, a következőt l-nek értelmezik, de nem zárható ki a kevésbé valószínű p olvasat sem. Az azt követő jel fölső része – legalábbis a képeken – nem látszik jól. Lehet i, j, de mivel a rézsútos vonal nem a függőleges betűszár végéhez illeszkedik, hanem valamivel lejjebb metszi, lehet d.

Ismét szóelválasztó pont következik, és egy még rosszabbul értelmezhető betű. A jel fölső kétharmada elmosódott, csak annyi biztos, hogy egy egyenes szárú jel lehetett – és csatlakozott hozzá egy baloldali rézsútos vonal a betű szárának fölső végén. A képről nem állapítható meg, hogy a következő egyenes vonaltól föntről jobbra lefelé induló, szintén elmosódott vonal egykor karcolva volt-e, vagy nem is volt vonal soha, hanem a tégla egyenetlen felületéből származó árnyék (folytatódik balra fölfelé a betűn túl). Ha az elmosódás véletlen, akkor a második szóelválasztó utáni első jel elvileg lehet sz, i, sőt, ha a következő függőlegesből valóban futott jobbra lefelé egy vonal, akkor a következő függőlegessel együtt lehet v is, ez esetben ligatúrában van a következő a-val. Ha az elmosódás nem véletlen, hanem valaki tudatosan maszatolta el, amit tévesen írt, akkor a törlés éppen a rézsútos vonalakat érinti, de nem tudjuk, hogy mi volt az a betű, amit törölni szeretett volna, v vagy i (ez ebben a korban j-t is jelölhetett), és azt sem tudjuk, mit akart végül megtartani, sz-et vagy i/j-t.

Innentől könnyebb a dolgunk, legalábbis a betűk azonosítását illetően: egy a, n, v, o és t követi egymást. A jelsor tehát az összes lehetőséget figyelembe véve:

(...)

? S G L N

T

.

U

L P

D I J

.

SZ I J V

A

N

V

O

T

Még egyszer érdemes azonban hangsúlyozni, hogy a kézbevételt a legjobb kép sem képes pótolni, saját szemével az ember sokkal többet lát abból, ami kép alapján igen bizonytalan (hol van árnyék, véletlen repedés, tényleg elmosódik-e a második pont utáni betű stb.). A személyes vizsgálódás tehát sok meglepetést hozhat a képek alapján megállapított olvasatokhoz képest – ezért én olvasatot jelenlegi tudásunk alapján és a tégla kézbevétele nélkül nem mernék javasolni. Molnár Zoltán elárult annyit, hogy az emléket hamarosan alaposabban közlő fölkért szakember szerint egy név és egy cselekvés van a feliraton – eszerint az új emlék a már megszokott „hic fuit”-típusú feliratok közé tartozik.

Ami még az olvasatnál is fontosabb

Közérdeklődés ide vagy oda, ebben az új feliratban sem az a legfontosabb, hogy mit írt az egykori székely atyafi téglára, hanem az, hogy egyáltalán van ilyen felirat. Először tehát ebben kell biztosnak lennünk, s azt követhetik csak a megfejtési kísérletek: először a betűk tisztázása, aztán hogy mégis mit lehet a már stabilan megállapított jelsorból kiolvasni.

Amikor egy ilyen hírt olvasunk, az első kérdés, hogy nem valami átverésről, hoaxról van-e szó. Itt ez nemigen valószínű, mert a hírt maga a múzeumigazgató közölte, és az udvarhelyi önkormányzatnak is beszámolt az előkerüléséről már július 29-én – viccnek azért túl durva lenne, ha mindezt csak a múzeum programjainak és oldalának népszerűsítésére ötlötték volna ki.

A második lépésben már hiszünk a hírnek, hiszünk a múzeum igazgatójának is, de azt még nem tudhatjuk, nem őt is megtévesztő hamisítvánnyal van-e dolgunk. Mert egy téglába bárki bármikor bekarcolhat jeleket, és bedobhatja a törmelékbe – a föltárás a városon belül zajlik. Itt azonban a vonalak mélysége azt valószínűsíti, hogy a jelek a kiégetés előtt kerültek a nyers agyagba. Ha tehát a régészek meg tudják mondani, hogy a tégla mérete, formája, anyaga alapján mikor készülhetett, akkor nagyjából tudjuk a felirat korát is.

Tudnunk kellene, hogy abban a 15–16. századi törmelékrétegben, amelyből az emlék előkerült, voltak-e hasonló téglák, s hogy vajon korábban a feliratot tartalmazót mire használták. A képeken habarcsnyomoknak látszó szennyeződések mutatkoznak (néhol a felirat vonalai fölé terjednek), de kideríthető-e, hogy korábban valóban falaztak-e ezzel a téglával, és ha igen, akkor mit, mikor és hol? Ha falaztak, akkor láthatóan nem kifelé nézett a tégla – hiszen a habarcs nyoma a felirattal azonos felületen van – talán mert készítője is rájött, hogy elrontotta? Akkor ebben is hasonló lenne – és korban is közel lehet – a Derzsi Felirathoz. Sok mindent megtudhatunk abból, mi mindent találtak még ugyanebben a rétegben a kereszttel díszített csempén kívül. Tudjuk, hogy korábban szerzetesek használták az épületet, de természetesen alapvetően fontos a vár történetének minél alaposabb megismerése.

Mint Molnár Zoltán is kiemelte: fontos az emlékkel kapcsolatban, hogy Székelyudvarhelyről került elő, hiszen a templomfeliratok túlnyomó részét Udvarhely, az egykori Telegdiszék központja környékén találták, de a városból eddig nem ismertünk székely emléket. Érdekesek a Derzsi Felirattal a párhuzamok, az emlék megfelelő publikálása után talán erről is többet fogunk tudni.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése