„A párzás (biológiai) költségeinek megismerése fontos információkkal szolgálhat a reprodukciós stratégiák fejlődéstörténetére és az öregedésre vonatkozóan” – magyarázta Amanda Franklin, a Melbourne-i Egyetem munkatársa, aki a Biology Letters című szakfolyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője volt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Néhány állat számára a szexuális hajtóerő, majd a párzás a végső áldozatot, a halált jelenti, de legkevesebb, hogy energiabefektetést és erőfeszítéseket kíván meg tőle. Ez különösen érvényes a tanulmányban vizsgált tintahalra (Euprymna tasmanica), egy hét centiméter hosszúságú, kerek testű fejlábú állatra.

Ez a tintahalfaj gyorsan él és fiatalon hal meg, rövid, mindössze egy évig tartó élete során számos partnerrel párosodik. Ezek a szexuális együttlétek elérhetik egyenként a három órát is. Az aktus alatt a hím a nősténybe kapaszkodik, megmarkolja és vizet fúj köpenyére, a feje mögötti gumószerűen kidudorodó testrészére.

Párzó tintahalak
(Forrás: Wikimedia Commons / Parent Géry)

Franklin és kutatócsoportja ennek a rituálészerű aktusnak az energiaigényét vizsgálta. A fogságba ejtett tintahalakat víztartályba tették, ahol a futópad vízi változatán tesztelték állóképességüket, egészen „kifulladásig” kellett úszniuk az állatoknak. Másnap a hímek tintahalakat nőstényekkel hozták össze, majd szex után ismét jött a tartályban az úszásteszt szemben az árral.

„Úgy találtuk, hogy csak fele annyi ideig tudtak úszni a tintahalak a párzás után, és akár 30 percre is szükségük volt, hogy visszanyerjék eredeti állóképességüket” – idézte Franklint a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő portál. A kutatók szerint lehetséges, hogy az Euprymna tasmanica rövid élettartamához is köze van annak, hogy a kimerülésig folytatja szexuális aktusait.