A globális felmelegedéssel egyre gyakoribbak lehetnek a Duna mostani áradásához hasonló árvizek – állítja egy tanulmányában az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA). A szervezet szerint ugyanakkor más tényezők, az urbanizáció és a modern mezőgazdaság is hozzájárulnak a helyzet romlásához.

„Valószínű, hogy a hőmérsékletemelkedés erősíteni fogja a hidraulikus ciklust, és ez jelentősebb és gyakoribb áradásokat fog előidézni több európai régióban” – olvasható a jelentésben. Hasonló véleményt fogalmazott meg ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) 2012 márciusban kiadott jelentésében: „A jelek arra utalnak, hogy az éghajlatváltozás bizonyos szélsőséges epizódokban változásokat eredményeztek az elmúlt ötven évben, és a digitális modellek a következő évtizedekben további erősödést jeleznek előre”.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hans Bruyninckx, az EEA igazgatója szerint az éghajlatváltozás egyre fontosabb tényező, ugyanakkor az áradások kockázata azon is múlik, hol és hogyan élünk. A meteorológiai jelenségek által okozott károk növekedése ezért elsősorban a modern agrárgazdálkodással (például az erdőirtással), a lakosság növekedésével és a hullámterek (vagyis a folyónak a két oldali árvízvédelmi töltések közé eső részének) beépítésével magyarázható – hívta fel a figyelmet az EEA.

Hervé Douville, a francia meteorológiai intézet, a Météo-France kutatója szerint az árvizeket meg kell különböztetni az erős esőzésektől. „Az árvizek alakulása sok mindenen múlik, például a mezőgazdaságon, az erdőirtáson vagy az urbanizáción, és ezért ugyanakkora csapadék mellett lehet, hogy nagyobb lesz az áradás” – hangsúlyozta a szakember. A csapadékot illetően az éghajlatkutató szerint „nagyon kevés adat áll rendelkezésre az éghajlatváltozásnak az események időtartamára gyakorolt hatásáról”, amely szintén egy árvízi tényező. Ugyanakkor egyre több a bizonyíték arra, hogy az esőzések intenzitásának erősödése a klímaváltozásnak köszönhető.

Hervé Douville szerint az embernek az éghajlatra gyakorolt hatása növeli az árvízveszélyt nagyon sok régióban, és ez nincs összefüggésben a csapadék átlagos változásaival. A szakértő nyugtalanító látja ezt a jelenséget. Ez azt jelenti, hogy miközben a lehullott csapadék átlagmennyisége egyik évről a másikra nem változik, előfordulhat, hogy az adott vízmennyiség rövidebb idő alatt esik le és nagyobb károkat okoz. Ennek a jelenségnek Európában ellentmondásos következményei is lehetnek. Éves átlagban a csapadék mennyiség növekszik Európa északi részén, és csökken délen, de ennek ellenére nem biztos, hogy Dél-Európában nem fog növekedni az árvizek gyakorisága – hangsúlyozta a francia kutató.

Az általános tendenciák ellenére a szakértők nem szívesen hozzák összefüggésbe a globális felmelegedést a jelenlegi árvizekkel Németországban, Ausztriában, Magyarországon vagy Csehországban. Hervé Douville szerint ahhoz, hogy pontosan meg lehessen mondani, hogy a mostani áradásokért mennyire felelős az embereknek a klímaváltozásra gyakorolt hatása, nagyon pontos elemzésekre lenne szükség a konkrét, mostani helyzet és a korábbi, időszakok közötti összehasonlítással.

Az éghajlatváltozás hatásait vizsgáló potsdami klímakutató intézet (PIK) viszont egy februári tanulmányában egyértelműen úgy vélte, hogy a szélsőséges meteorológiai jelenségek gyakoribbá válása a légköri folyamatok zavarainak tudható be, amelyeket pedig a hőmérsékletemelkedés okoz. „Szerintünk ez a jelenség a jelenleg Oroszországban tapasztalható szárazsággal hozható összefüggésbe” – véli Stefan Rahmstorf, a PIK kutatója. Szerinte a kelet-európai árvizekért azonban más tényezők is okolhatók, mint például a talaj nedvességszintje, ami az idei tél erős havazásai miatt a szokásosnál magasabb.