Napjainkban mind több állatkert a zászlajára tűzi a biodiverzitás megőrzésének jelszavát. Már nem csupán a szórakoztatás a céljuk, hanem modern Noé bárkájaként a veszélyeztetett és kihalófélben levő fajok ügyét is felkarolják. Az állatokat fogságban szaporítják, majd, amikor ez lehetségessé válik, visszajuttatják őket természetes élőhelyükre. De hogyan egyeztethető ez össze a szórakoztatási céllal? És milyen etikai problémákat vet fel az állatok fogságban tartása?  – Ezekről a kérdésekről jelent meg nemrégiben egy igen izgalmas összefoglalás a The Week magazinban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A fajok megmentésének, a biodiverzitás megőrzésének feladata talán soha nem volt még sürgetőbb, mint napjainkban. Több természetvédelmi szervezet egybehangzóan állítja, hogy a helyzet aggasztó: 1970 óta a gerinces fajok száma 52 százalékkal csökkent. Az állatok túlzott kihasználása, az élőhelyek pusztulása, illetve átalakulása, a klímaváltozás és még más tényezők vezettek ahhoz, hogy a szakértők napjainkban már a Föld történetének hatodik tömeges fajkipusztulásról beszélnek. Például a dinoszauruszok kihalásához hasonlítható tehát az, ami napjainkban zajlik. 

A fajok megmentésének nemes célja azonban nem minden esetben egyeztethető össze az állatkertek történetével, eredeti céljaival. Vannak ugyan olyan állatkertek, amelyek már a 19. századi megalapításukkor is az oktatási és a természetvédelmi célokat is fontosnak tartották, de az általános inkább az, hogy az állatkert elsődleges funkciója a közönség – gazdaságilag is sikeres – szórakoztatása. Emiatt sokan fogalmaznak meg szkeptikus álláspontot az állatkerteknek a fajok megmentésében betöltött szerepével kapcsolatban.

Bengáli fehér tigrisek a haifai állatkertben
(Forrás: Wikimedia Commons / Zvi Roger / CC BY 3.0)

Valóban nehéz helyzetbe kerülhetnek az állatkertek, amelyek felvállalják a fajok megmentésének nemes feladatát. Véges ugyanis a rendelkezésre álló terület, és az erőforrások sem állnak rendelkezésre korlátlanul, sokszor pedig a megfelelő szakértelem is hiányzik ahhoz, hogy egy ilyen természetvédelmi krízisben helyt tudjanak állni. Az is problémát jelenthet, hogy a kihalóban lévő állatfajok nem mindig azok az érdekes és egzotikus állatok, amelyek kifejezetten csalogatnák a látogatókat. Tehát as fajok megmentésének célja akár ellentétben is állhat az állatkert szórakoztatási funkciójával, illetve a gazdasági érdekeivel.

Ennek ellenére vannak pozitív példák: a New York-i Bronx Zoo mentette meg például a kihalástól az amerikai bölényt, amely ha nem szaporították volna fogságban, és nem juttatták volna vissza természetes élőhelyére, már több mint egy évszázada a kihalt fajok sorát gazdagítaná. Ezen a sikeren felbuzdulva Amerikában az 1960-as és az 1970-es években központi támogatást is kaptak az állatkertek, hogy szerepet vállaljanak a veszélyeztetett fajok megmentésében. Az 1980-as évektől kezdődően futnak különböző állatkertekben a fajok megmentésére, a biodiverzitás megőrzésére irányuló projektek.

Amerikai bölény
(Forrás: Wikimedia Commons / Jack Dykinga)

Az állatok megvédése a kihalástól, és fogságban történő szaporításuk csak egyik része a feladatnak. A másik nehézség a populációk hosszú távon is sikeres visszajuttatása a természetes élőhelyekre. Ezzel kapcsolatosan nemcsak az amerikai bölény megmentése könyvelhető el sikernek, de a kaliforniai kondor, az arab bejza és a feketelábú görényé is.

Az állatvédők és az állatok jogaiért küzdők szintén fölemelik a szavukat az állatkertek ellen. Szerintük alapvetően igazságtalan az állatok fogva tartása abból a célból, hogy az emberek szórakozását szolgálja. 2014-ben pedig olyan botrányos eset igazolta az állatkertek kegyetlenségét, mint a koppenhágai állatkert kölyökzsiráfjának, Mariusnak a megölése. Mariust az állatkerti beltenyészet kialakulásának veszélye miatt kellett megölni; húsát később az állatkertben élő tigriseknek szolgálták föl. Az esetet a média érdeklődése és az állatjogi harcosok tiltakozása kísérte. Az ilyen történések természetesen nem vetnek jó fényt az állatkertekre úgy általában.

Bárhogyan is ítéljük meg a koppenhágai esetet, az teljesen biztos, hogy az állatkertekről szóló etikai vita ma már nem folytatható le anélkül, hogy tudomásul vennénk az intézmények lehetséges szerepét a biodiverzitás megőrzésében, az állatfajok megmentésében.

Forrás

The next mass extinction is coming. Can zoos save the world?