A Milánói Egyetem kutatója, Sudeep Thakuri vezette csoport a világ legmagasabb csúcsa, a Mount Everest térségéről és a környező 1148 négyzetkilométernyi Szagarmatha Nemzeti Parkról készített műholdfelvételeket, topográfiai térképeket elemezve és a térség gleccsereit rekonstruálva derítette ki az új adatokat, amelyeket az Amerikai Geofizikai Egyesület által támogatott, kedden kezdődő nemzetközi konferencián mutatnak be a mexikói Cancúnban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szakemberek megállapították, hogy a leggyorsabb mértékben az egy négyzetkilométernél kisebb gleccserek tűnnek el, amelyek felülete 43 százalékkal csökkent az 1960-as évek óta. Mivel a gleccserek gyorsabban olvadnak, mint ahogy a hó és jég újra feltölti őket, a korábban jég alatt lévő kő és törmelék egyre inkább a felszínre kerül: 1960 óta az ilyen területek nagysága 17 százalékkal nőtt. A gleccserek vége is magasabbra került mintegy 400 méterrel 1962 óta.

Thakuri és kollégái vizsgálták a térség hőmérsékletbeli és csapadékváltozását is a nepáli klíma obszervatórium és a nepáli meteorológiai intézet adatai alapján. Azt találták, hogy a térségben 0,6 Celsius-fokkal nőtt a hőmérséklet és 100 milliméterrel csökkent a csapadék a monszun előtti és a téli időszakban 1992 óta.

Tudósok már korábban is arra figyelmeztettek, hogy a himalájai gleccserek néhány évtizeden belül teljesen elolvadhatnak, komoly aszályokat okozva Ázsia jelentős részén. A Himalájából eredő folyók 1,3 milliárd ember számára jelentenek vízforrást. A szakemberek úgy vélik, hogy a hó-és a jég csökkenése a Mount Everest térségében az ember által keltett üvegházhatású gázok által okozott globális felmelegedés következménye.