1912. augusztus 10-én született a dél-amerikai ország „legafrikaibb” szövetségi államában, Bahiában egy kakaóültetvényen. Jogot tanult, de közben egyre többet foglalkozott írással, alapító tagja volt a Lázadók Akadémiájának nevezett modernista irodalmi mozgalomnak. Alig 19 évesen jelent meg első regénye, A karnevál országa, amely szülőföldjét, a bahiai munkások, csavargók, halászok, félvérek, négerek, prostituáltak színesen kavargó, érzéki világát mutatta be. A kötet nagy vihart kavart, kifogásolták merész társadalomkritikáját, újszerű stílusát. Átütő sikert az 1935-ben született Zsubiabá című regényével aratott: ebben a főhős az elmaradott, műveletlen, de a nyomorúságban még nem elromlott brazil nép ősi, vallásos rajongásának, fanatizmusának a képviselője, aki talán nem is valóságos alak, inkább jelkép.

Fiatalon belépett a kommunista pártba, politikai szervezkedésben való részvétele miatt 1936-ban letartóztatták, majd száműzetésbe kényszerítették, műveit otthon betiltották és nyilvánosan elégették. Bejárta a világot, csak a II. világháború végén tért haza, s kommunista parlamenti képviselő lett. A pártot 1947-ben betiltották, így az író ismét emigrációba kényszerült, Párizsban, majd Prágában élt. 1955-ben hazatért, a politikával felhagyott és minden energiáját az írásnak szentelte. A hatvanas években a brazil írószövetség elnökévé választották és a Brazil Irodalmi Akadémia tagja is lett.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Amado a latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, regényeinek sejtelmes atmoszféráját jó helyzet- és típusteremtéssel, aprólékos tárgyi megfigyeléssel, folklorisztikus elemek és népi hiedelmek felhasználásával teremtette meg. Magyarul is nagy sikert arattak olyan regényei, mint a Holt tenger, a Zsubiábá, a Végtelen földek, az Éjszaka pásztorai, a Gabriela, szekfű és fahéj, a Flor asszony két férje. Ez utóbbi kettőből film is készült, mindkettőnek a szépséges brazil színésznő, Sonia Braga volt a főszereplője. Negyven regényét 54 nyelvre fordították le, s számos rangos irodalmi díjjal tüntették ki, sokszor jelölték Nobel-díjra is, bár ezt végül nem nyerte el.

Amado élete végén sokat betegeskedett, szívritmus-szabályozót kapott, többször kezelték kórházban cukorbajával, vesebántalmakkal, légzési zavarokkal és csaknem teljesen megvakult. A nyolcvankilenc éves író halálát szívroham okozta 2001. augusztus 6-án, hamvait négy nappal később, 89. születésnapján otthonának kertjében szórták szét.