Norvégia jelenleg gyötrelmesen ellentmondásos helyzetben van: egyik legismertebb irodalmi exportcikke, Knut Hamsun ugyanis idén lenne 150 éves. Az író azonban 80 évesen, sikerei csúcsán a nácik mellé állt, támogatta Vidkun Quisling terrorját, éltette Hitlert, és Nobel-díját Goebbelsnek ajándékozta. Irodalmi tevékenysége felett azonban mégsem lehet szemet hunyni.

Az író szülőhazája így meglehetősen nagy vihart kavart azzal a kijelentésével, hogy igenis méltón megünnepli Hamsun születésének 150. évfordulóját, sőt, még bélyeget is kiad a tiszteletére – számolt be róla a The Independent.

Az ünnepségsorozat augusztus 4-én, az író születésnapján vette kezdetét. Ennek keretében még számos egyéb kulturális eseményre kerül sor: műveiből musical készül az író tiszteletére, kiállítás nyílik róla, és közönségtalálkozókat is szerveznek. A legnagyobb horderejű esemény Norvégia első Knut Hamsun-múzeumának hivatalos megnyitója, amelyen maga a norvég kultuszminiszter, Trond Giske, illetve a norvég koronahercegné, Mette-Marit is részt vett. A múzeum megnyitása csakugyan jelentős, mert a projekt sorsa igencsak hányattatott volt – az épület tervezője, az amerikai Steven Holl már 1996-ban elkészült a díjnyertes tervekkel, a norvég kormány azonban csak 2007-ben bocsátotta a kivitelezők rendelkezésére a felépítéshez szükséges pénzt.

A Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány atyja, Baruch Tenembaum természetesen szót emelt az ünnepségsorozat ellen. Ahogy a Reutersnek mondta, nem érti, hogy „a norvégok hogyan tisztelhetnek egy bűnözőt”. Így folytatta: „Hamsun nagyszerű író volt – na és? Mi a fontosabb: a művészet vagy a becsület?”.

A norvég külügyminiszter, Jonas Gahr Støre szintén megszólalt a kérdésben. „A Hamsun-évforduló nem jelenti annak megbocsátását, hogy az író támogatta a náci rezsimet.”

Hamsun életpályája, művészete és megítélése egészen a 40-es évekig világszerte egységes: regényei, versei egy lángelme művei, több nagy író (André Gide, Makszim Gorkij, Thomas Mann, George Bernard Shaw) méltatja, Nobel-díjas, gazdag, sikeres. A 40-es évek elején azonban fordulat áll be az életében, és a második világháborúban mind inkább a nemzetszocializmus eszméjének rabjává válik. A háború után hazaárulónak kiáltják ki; a kivégzést – barátja, a fasiszta miniszterelnök Quisling sorsát – csak azért kerüli el, mert idős kora miatt agyalágyultnak diagnosztizálják. Vagyonát elkobozzák, és hátralévő éveiben folyamatos pszichiátriai felügyelet alatt tartják. 93 évesen hal meg otthonában.

Minden ellentmondás és félreértés ellenére azonban mégiscsak ő Norvégia legismertebb irodalmi Nobel-díjasa és írója, és – Edvard Grieg, Henrik Ibsen és Edvard Munch mellett – az egyik csakugyan világhírű norvég művész.