@Molnár Cecília: És ez az én (deskriptív) megállapításommal kapcsolatban mennyire releváns?

(Már ha eltekintünk attól a paradoxtól, hogy a _helyesírási_ szabályzat nem helyesírási, tipográfiai szokásokba akar beleszólni).

Természettudományos területen annyira akut probléma az, hogy ahány (külföldi rangos) folyóirat, annyiféleképpen kell megformázni a bibliográfiát, hogy erre egy kisebb iparág épült. Ha sokat publikálsz, akkor előbb-utóbb ráfanyalodsz, hogy vegyél egy szoftvert (úgy 200–250 euróért), amely kezeli a problémát: nyilvántarthatod benne az irodalmaidat, és a szövegszerkesztőbe épülve, az adott újság formátumában jeleníti meg a cikkben felhasználtak hivatkozásait, bibliográfiáját („természetesen” a szoftver részét képező folyóirat-adatbázis alapján).

Érdemes mondjuk a PNAS [1] és a Science [2] előírásait összevetni, látszatra nagyon hasonlóak, de nüanszokban eltérnek, ugyanakkor ezek betartását meg is követelik.

– A PNAS-nél a rövidítések végén nincs pont, a Science-nél van.

– A kiadás éve a PNAS-nél a szerzők neve után áll, a Science-nél a hivatkozás legvégén.

– A Science-nél a szerzők nevét kettőspont zárja la, a PNAS-nél nincs ilyen.

– A PNAS-nél a folyóiratkötet számát kettőspont választja el az oldalszámoktól, a Science-nél vessző.

– A folyóiratkötet száma a Science-nél félkövér szedésű, a PNAS-nél normál.

[1] www.pnas.org/site/misc/iforc.shtml#format – „References” szekció, „10.” jelzésű hivatkozás

[2] www.sciencemag.org/site/feature/contribinfo/prep/res/refs.xhtml – „Journals” szekció, „2.” jelzésű hivatkozás

@scasc: A helyesírási szabályzat újabb kiadásában nincs.

@Molnár Cecília: Pont a nyelvészet területén belül az m-dash mái napig használatosabb. Tessék csak egyes nagy múltú folyóiratok akár aktuális számát is megnézni.

A magyar és magyar történeti nyelvészet egy tipográfiai szubkultúra ;-)

Ha a bibliográfiában a formázásban van csak hiba, nem gond, a lelkiismeretes szerkesztő úgy is pótlásra fog kérni ;-)

@tkis: isteniek ezek a cizellák :) Azért a mindig tapadó nagykötőjelhez megjegyezném, hogy egyes fontoknál marha ronda tud lenni, és jó ízlésű nyomdász nem csak a többszavas elemek közötti nagykötőjelet köríti spáciummal (najó: keskeny szóközzel). Legfeljebb megnövelt betűköznek nevezi...

@tkis: :oops: Akkor én ki is szállok, valóban angol szövegeket szoktam tipografizálni. Az em-dash körül viszont szokott space lenni (és igen, nem az ASCII 32, hanem kisebb, mondjuk 0.2em, előtte törhetetlen, utána törhető). Viszont szerzők neve között nem ez, hanem & van :)

Az helyesírási szabályzat és a tipográfiai gyakorlat alapján két dologról kell beszélni: egyrészt a helyesírás nagykötőjelet és gondolatjelet különböztet meg. A nagykötőjelet kell tenni a többszerzős művek szerzőinek neve közé vagy a tól-ig felsorolásban, a gondolatjel a listák, párbeszédek elején áll, illetve közbevetett részeknél. A nagykötőjel szóköz nélkül áll (tapad), a gondolatjel szóközzel (már ha nem bekezdés elején szerepel, mert akkor természetesen előtte nincs szóköz). Ld. AkH. 239. pontja. (Továbbá a gondolatjelről: 246., 248., 250–252., 256., 258–259., nagykötőjelről: 263.)

A nagykötőjelet és a gondolatjelet a magyar tipográfiában mindig is egyforma hosszúságú jellel írták, ez régen a kvirtmínusz (em-dash) volt (a helyesírási szabályzat 11. kiadásának régebbi nyomataiban is ), manapság pedig a félkvírtminuszt (en-dasht) használják (a helyesírási szabályzat 11. kiadásának újabb nyomataiban is). Ennek megokolása az a nyomdászok szerint, hogy a kvirtmínusz + két szóköz túlságosan nagy lukat üt a szövegen. Ami speciális (nem helyesírási, hanem tipográfiai megoldásként előfordul), hogy a több szóból álló felsorolások, lényegében nevek közé, amelyek egyes tagjain belül szóköz van, szokás a gondolatjelet keskeny szóközzel beilleszteni. Ez még véletlenül se azonos a szokásos szóközzel.

A fentebb is mondottak értelmében hangsúlyoznám, hogy szigetva a nyomdászok szemével és a tipográfiai kézikönyvek felől (A tipográfia mestersége számítógéppel, Tipográfia és helyesírás 30 nyelvhez, Helyesírási és tipográfiai tanácsadó stb.) nézve tévesen tájékoztat arról, hogy a szerzők neve és az oldalszámok közé kerülhet eltérő kötőjel: nem kerülhet!

Ahová kerülhet, bár a magyar tipográfiai gyakorlat nem támogatja (pl. sőt egyesek, pl. Gyurgyák: Szerkesztők és szerzők kézikönyve egyenesen megtiltja), az a nagykötőjel és a gondolatjel. Mi a kiadványainkban a nagykötőjelet félkvirtmínusszal (ALT+0150: –), szóköz nélkül, írjuk, a gondolatjelet pedig kvirtmínusszal (ALT+0151: —), ami előtt-után szóköz áll. A két funkció — két jel elvet nem is áll szándékomban feladni, tehát ez így is marad.

És ez csak a magyar gyakorlat, mert nyelvenként amúgy nagyon különböző lehet. Pl. az angol gondolatjel, ha az m-dasht hazsnálják, szóköz nélküli, ha az n-dasht, akkor szóközzzel írják ugyanabban a pozícióban. Ennek oka az, hogy így a két eljárás ugyanakkora fehér foltot hagy a betűk közt, mert szóközzel együtt az n-dash hossza megegyezik az m-dashéval.

Stb. stb.

@Molnár Cecília: Nekem is az a tapasztalatom, hogy a magyar szokás a " — "-ról áttért a " – "-ra. De a kettőt az em- és az en-dash-t a szóközök akkor is megkülönböztetik.

@don B: Az angolszász világban más erről a váltogatásról a vélemény. Igen, a szóközt a "space" fordításaként használtam :)

Épp múlt héten beszéltünk a szerkesztőségben erről az m-dash, n-dash kérdésről. Elhangzott, hogy az m-dash a magyar könyvkiadásban nem bevett. Én eddig mindig ezt használtam -- pl. két szerző neve közt, de állítólag ez nincs. Az AkH. régebbi kiedásában használják, az újabban valóban nem.

@szigetva: a nagykötőjel és a gondolatjel vagy félkvirtminusz (en-dash), vagy kvirtminusz (em-dash), utóbbi manapság egyre ritkább, és tipografice nem illik egy kiadványban váltogatni a kettőt. A nevek közti nagykötőjel előtt-mögött nem szóköz, hanem keskenyebb spácium szedendő...

Két kiegészítés: a szerzők neve közti hosszú kötőjel két oldalán szóköz van (mert az valójában egy nagyon hosszú kötőjel (gondolatjel, em-dash)), a lapszámok közti körül viszont nincs szóköz, mert az egy en-dash. Van, aki ezeket más karakterrel írja: „Kálmán — Nádasdy”, de „117–333”.

Amit angolul bibliographynak hívunk, abba belekerülhet nem hivatkozott mű (pl. egy tankönyvben, amiben nincsenek a szövegben hivatkozások, vagy további tanulságos olvasmányokat akar javasolni a szerző), ami csak a hivatkozottakat hozza, az a reference list („references” cím alatt). Magyar kiadványokban is terjed a „hivatkozások” című lista.