-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Ha a süteményt minyonnak ejtjük, vajon miért mondjuk a magnóliát mégis magyarosan? Miért van az, hogy sok európai nyelvben a kilences szám neve és az új jelentésű melléknév alakja megegyezik? Károsak lehetnek-e a nyelvhasználatra az SMS-ben használt rövidítések, és vajon maga a nyelvész használ-e ilyet? Kálmán Lászlótól megtudhatjuk.
B. Márta azt kérdezi, hogyan kell ejteni a magnólia szót. Így kombinál:
„A virág egy Magnol nevű francia tudósról kapta a nevét (a gn betűkapcsolatot a franciák ny-nek ejtik). A mignon, vignetta stb. idegen eredetű szavainkban is ny-nek ejtjük a gn betűkapcsolatot. Már több helyen próbáltam utánanézni a helyes kiejtésnek, de ezt a szót nem találtam.”
(Forrás: John Evans / sxc.hu)
A magnólia rejtélye
Kedves Márta! Először a szokásos „kioktatás”: nincs olyan, hogy helyes kiejtés, a nyelvészek legfeljebb szokásos kiejtést ismernek, mert a nyelvet nem szabályok, hanem szokások határozzák meg. Szerintem még a Kertészeti Egyetemen sincsenek előírások a növények nevének kiejtésére, és ez így van rendjén.
Egyébként én hallottam már magnóliának is meg manyóliának is, sőt, valakitől azt hallottam, hogy még a magnyólia kiejtés is létezik. Nem hiszem, hogy valaki már felmérte volna, melyiket hányan és kik használják.
Ami az érvelését illeti, igaza van abban, hogy ha ez a szó Pierre Magnol francia botanikus nevét tartalmazza, akkor van alapja az ny-es ejtésnek. De az is lehet, hogy a magnólia elnevezés nem közvetlenül az ő nevéből, hanem a növény botanikai nevéből származik, márpedig a növény a Magnoliaceae családba (azon belül a Magnolioideae alcsaládba) tartozik, és a Magnolia nevet viseli. Márpedig ezek a nevek mind latinul vannak – mint köztudott, a botanika latin neveket használ, sokszor olyanokat, amelyek az „igazi” latin nyelvben nem léteztek. Néha ezt a nyelvet mai latinnak is nevezik. Az emberekről vagy földrajzi nevekről elnevezett növényekben a neveket sokszor „latinosítják”, és latinosan ejtik, de nem mindig. Lehet tehát, hogy a Magnolia névben Pierre Magnol nevének latinosított változatát fedezhetjük fel, és ez a gn kiejtés mellett szólna. Ugyanakkor vannak olyan botanikai nevek, mint a Scuticaria Irwiniana (egy orchidea neve), amely nem latinosított névből származik, és lehet, hogy örvinianá-nak ejtik, nem tudom, mi a szokás.
Még az is lehet, hogy magnólia-ügyben más a szokás botanikusok és kertészek között, és lehet, hogy megint másképp ejtik a laikusok. Márta, attól függően, hogy melyik csoport szokása érdekli, kérdezzen meg egy olyan botanikust, kertészt vagy laikust, aki feltehetően már sokszor találkozott ezzel a szóval.
Kilenc és új
Mi köze a ’kilenc’ és az ’új’ jelentéseknek egymáshoz? P. Tamás kérdezi:
„Számos modern európai nyelvben (olasz francia, spanyol, angol német) és a latinban is a kilences szám neve és az 'új' jelentésű melléknév szóalakja megegyezik vagy legalábbis hasonló. A modern nyelvek feltehetően a latinból vették át, de hogyan került ez az egyezés a latinba?”
Kedves Tamás! A modern európai nyelvek (kivéve a finnugor nyelveket, a máltait, ami sémi nyelv, és a baszkot, ami rokontalan) mindannyian az ún. indoeurópai (vagy indogermán) nyelvcsaládhoz tartoznak. (Sőt, ugyanehhez a családhoz tartozik még egy sor nyelv Ázsiában is, amelyeket Bangladestől Örményországig beszélnek.) Ezek a nyelvek tehát nem „átvették” a 'kilenc' és az 'új' jelentésű szavakat, hanem örökölték, és nem a latinból – kivéve persze az újlatin nyelveket (például az olaszt, a franciát és a spanyolt), amelyek a latinból származnak.
Az egymással rokon nyelveknek közös őseik vannak, vagy egyetlen nyelv, vagy egymáshoz közel álló nyelvváltozatok. Így az olasznak, a franciának és a spanyolnak a latin az őse, pontosabban a latin különböző változatai az őseik. Ugyanígy az indoeurópai nyelvek is egymáshoz közel álló nyelvváltozatokból származnak, ebben a folyamatban különböző időszakokban önállósultak. Például a latin már régesrégen külön fejlődött a germántól, a szlávtól és a család többi ágától, míg az újlatin nyelvek, a germán nyelvek és a szláv nyelvek csak később önállósultak ezeken az ágakon belül.
Nos, a 'kilenc' jelentésű szó a legősibb indoeurópai nyelvváltozatokban valószínűleg eneu-nak vagy enu-nak hangzott, ennek örököse az óind nava, az örmény inn, a görög éna-, a szláv devet, a germán nivun, a latin novem, az óír nói, az albán nen-de, és így tovább.
Az 'új' jelentésű szó az ősi indoeurópai nyelvváltozatokban new-nek hangozhatott, ebből származik az óind nava, az örmény nor, a görög neo, a szláv nov-, a germán niw-, a latin nov-, az óir núe, és így tovább.
A nyelvtörténészek nem biztosak abban, hogy a két ősi szónak valaha is köze volt egymáshoz azon kívül, hogy hasonló hangzásúak voltak. Sokan gyanakszanak azonban arra, hogy van köztük kapcsolat. Ezt azzal szokták alátámasztani, hogy a 'nyolc' jelentésű ősi indoeurópai szó, ami októ-nak hangozhatott, valószínűleg egy kettes számú szóalak. (A kettes szám sok nyelvben ismert, az egyes számmal és a többes számmal egyenrangú nyelvtani szám.) Ebből viszont arra következtetnek, hogy akkoriban négyesével számoltak: a nyolcat úgy fejezték ki, hogy 'két négyes', a nyolcas után következő kilences szám pedig a második négyes után egy új négyest kezdett, innen származhat az elnevezése. De ezt nem tudhatjuk biztosan, hiszen olyan régi nyelvről van szó, amelyről semmiféle írásos emlék nem maradt fenn.
Sms-röv.
Arido nevű levélírónk kérdezi: „Lehetnek-e károsak a nyelvhasználatra az sms-nyelvben használt rövidítések, mint a hnap, vok stb.?” A válaszom: nem, nem lehetnek károsak. Bővebben: ugyanannyira nem lesz semmi hatásuk a nyelvhasználatunkra, ahogy a távirat megjelenésének és elterjedésének se volt annak idején, pedig a híres „távirati stílus” csakugyan természetellenes volt (kihagyták a névelőket, és egyáltalán mindent, ami kitalálható volt a szövegből, nem is beszélve az eekezetek kueloenoes jelöléséről). Persze lehet, hogy a táviratírás nem volt annyira elterjedt, mint most az sms. De ez nem mennyiségi kérdés, az emberek kiválóan képesek az egyik kódról a másikra áttérni és vissza.
Egyébként az sms-ekben használt rövidítő eljárások többfélék. Az olyan rövidítéseket, mint a h (hogy) vagy a hnap (holnap), csak úgy lehet kiolvasni, ha kiegészítjük őket (ahogy itt zárójelben leírtam). Az ilyeneket angolul shorthand-nek nevezik (ennek nincs magyar megfelelője, arra a fajta rövidítésre utal, mint amilyen a pl. vagy a kb.). Egészen másmilyenek a tom, vok, szal – ezek egyszerűen az élő beszéd formáinak lejegyzései, hiszen a mindennapi beszédben valóban ilyesformán mondjuk a tudom, vagyok, szóval szavakat.
Sem a rövidítések használatának, sem az élő beszédbeli alakok hangzás utáni lejegyzésének nincs kihatása a nyelvhasználatunkra. Igaz, előfordul, hogy a gyerekek iskolai dolgozatába be-becsúszik egy-egy ilyen alak, ami remek alkalom lehet arra, hogy elbeszélgessünk velük a különböző kódok használatáról; arról, hogy a magyarban többféle írásbeli lejegyzést használunk (mást az iskolában, és mást sms-ben) – lehet, hogy ez a téma még érdekesebb és fontosabb is, mint amiről maga a dolgozat szólt. De hogy az ilyen balesetek komoly veszélyt, főleg a nyelvhasználatukra leselkedő veszélyt jelentenének, az teljes képtelenség.
Azt is kérdezi a levélíró, hogy ha én sms-t írok, használok-e efféle rövidítéseket. Igen, persze! Miért is ne?