A világ legfejlettebb hadseregeit vezénylő tábornokok évtizedeken keresztül biztonsággal támaszkodhattak a hagyományos ütközetek kimenetelének pontos előrejelzéseire. Ha megadták nekik az időjárásra és a terepre, valamint a harcban résztvevők létszámára, fegyverzetére, elhelyezkedésére, képzettségi és morális színvonalára vonatkozó adatokat, az olyan számítógépes programok, mint a washingtoni Dupuy Intézet által tervezett Numerical Deterministic Model, előre tudták jelezni, hogy ki, milyen gyorsan fog győzni, és mennyi lesz az áldozat. A gerilla-hadviselést azonban nehezebb modellezni, mint a nyílt ütközeteket – a polgári felkelést, amely gyakran megelőzi az előbbit, még nehezebb. Ez pedig a tábornokok szempontjából sajnálatos, mivel manapság az ilyen konfliktusokból van a legtöbb.

Gerillahadviselés: polgári ellenállás idegen hatalom ellen (világoskék nyíl)
(Forrás: Wikimedia Commons / chris 論 / GNU-FDL 1.2)

Nehezebb, de nem lehetetlen. A gazdag világ katonai hatalmainak vezérkari tervező központjaiban és agytrösztjeiben ugyanis ragyogó elmék próbálják megtalálni a módját annak, hogy felkeléseket és irreguláris hadviselést modellezzenek. Minden jel szerint ez lassan, de biztosan sikerülni fog nekik, és a folyamat során segítenek a politikusoknak és a hadseregeknek abban, hogy jobban megértsék a lázadások természetét.

A konfliktusok helyi természetéből indulnak ki 

A The Economist brit hetilap szerint az egyik legismertebb projekt ezen a területen a SCARE (Spatio-Cultural Abductive Reasoning Engine), amelyet az Egyesült Államok West Point-i katonai akadémiáján fejlesztettek ki egy számítógépes tudósból lett katona, Paulo Shakarian őrnagy vezetésével. 

A SCARE-t az irreguláris hadviselés leginkább hagyományosan katonainak mondható területén alkalmazzák, vagyis akkor, amikor már létezik egy gerillahadsereg, amely kihívás elé állítja a vele szemben álló, összehasonlíthatatlanul jobban felfegyverzett reguláris katonaságot. Ez történt az amerikai erőkkel Vietnamban, Irakban és Afganisztánban. Az őrnagy és csapata Irakban és Afganisztánban is elemezte a gerillák viselkedését, és úgy gondolják: elég jól megértették ahhoz, hogy megbízható modellt készítsenek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A legfontosabb meglátásuk az ezekben az országokban zajló konfliktusok helyi természetére vonatkozik. Konkrétan arról van szó, hogy a megszálló erők ellen használt pokolgépeket rendszerint a készítésük helyéhez közel alkalmazzák, ott, ahol a gyártójával azonos törzshöz vagy valláshoz tartozók élnek. Ez természetesen nem meglepő. A törzsi és vallási kapocs biztosítja a legmegbízhatóbb szövetségeseket olyan háborúkban, amelyekben a különböző gerillacsoportoknak gyakran csak egy közös céljuk van, éspedig az idegen csapatok mielőbbi elűzése. 

A West Point-i csoport ezt a körülményt használta ki. A korábban pokolgépes támadást elszenvedett helyek koordinátáinak, a topográfiai és utcatérképek adatainak, valamint a terület etnikai, nyelvi és vallási jellemzőinek felhasználásával a SCARE képes mintegy 700 méteres pontossággal megállapítani a gerillák fegyver- és hadianyagraktárainak a helyét. Ez a jelzés még mindig nem tökéletes, de ahhoz elég pontos, hogy belőle kiindulva eredménnyel kecsegtető kutatásba lehessen kezdeni.

Afgán ellenállók 1987-ben
(Forrás: Wikimedia Commons / Erwin Lux / CC BY-SA 3.0)

Ráadásul a SCARE hamarosan még pontosabb lesz. Az őrnagy legújabb ötlete az, hogy az adott térség telefonforgalmát is figyelembe veszi a számítások során. A programnak ezzel a tényezővel is számoló javított változata várhatóan májusban készül el.

Törzsközi viszonyok 

Mindez természetesen nagyon hasznos egy már elkezdődött konfliktus során, de még jobb, ha annak bekövetkezte előtt előre lehet látni, mi fog történni. Erre az amerikai haditengerészetnek van egy RiftLand nevű programja.

A RiftLandet Claudio Cioffi-Revilla, a virginiai George Mason Egyetem professzora fejlesztette ki elsősorban Kelet-Afrikára, Kongó, Etiópia, Ruanda, Szomália és Uganda térségére. A RiftLand jótékonysági szervezetek, tudományos központok és kormányügynökségek által gyűjtött adatok tömegével dolgozik, azok alapján igyekszik előre jelezni, hogy egy esetleges szárazság vagy fegyveres konfliktus esetén hogyan mozognak az emberek, és kikkel kerülhetnek összeütközésbe. 

Cioffi-Revilla példaként egy olyan törzset említ (természetesen anélkül, hogy a nevén nevezné), amely állatgyógyászati ismereteit másokkal megosztó nomád pásztorokból áll. Ez a törzs a modell előrejelzése szerint biztonságosabbnak tartja az átkelést olyan csoportok földjén, amelyek szintén igyekeznek egészségesnek megőrizni az állataikat. Egy másik megfontolás az, hogy azok a törzsek, amelyek rádióval vagy mobiltelefonnal rendelkeznek, távol maradnak az országutakról, miután tudomást szereztek arról, hogy a kormány fellép a hozzájuk hasonlókkal szemben. Egy harmadik tényező, hogy a törzsek mozgása előre jelezhető, ha a legelők állapotáról szóló műholdas adatokat összevetik a törzsek közti viszonyra vonatkozó ismeretekkel, azzal, hogy kik között ellenséges a viszony, ki kinek tartozik szívességgel.

Ha jön az aszály, dühös a maszáj
(Forrás: Wikimedia Commons / H. Grobe / CC BY 3.0)

A modellezést az nehezíti meg nagyon, hogy a népi felkelések fő hajtóerejét nem a harci eszközök jelentik, hanem olyan társadalmi tényezők, amelyeket a számítógépek programozói nehezen tudnak leképezni algoritmusaikkal. A Facebookon és a Twitteren elhelyezett üzenetek, esetleg különböző telefonbeszélgetések érzelmi hőfokának elemzése mindig nehezebb, mint a fizikai alapú adatoké, mint például egy tank lőtávolsága vagy egy hadsereg lőszer- és üzemanyagkészlete.

A RiftLand által kezelt konfliktus – mindenki háborúja mindenki ellen olyan országokban, ahol a központi kormány gyenge vagy nem is létezik – különösen jellemző volt Afrika említett részén az utóbbi években.

Érzelmi analízis 

Északabbra, ahol az államok erősebbek, jellemzőbbek az arab tavasz kezdetén tapasztalt városi zendülések. A politikusokat, akik ilyen felkeléssel találják szembe magukat, érdekelheti egy másik, Condor nevű szoftver, amelyet a Massachusettsi Műszaki Egyetemen (MIT) dolgozó Peter Gloor fejlesztett ki. A Condor a Twitteren, a Facebookon és egyéb közösségi médián fellelhető adatokkal dolgozik, és azok alapján igyekszik előre jelezni, hogy hol fog kialakulni konfliktus. Ehhez – Gloor megfogalmazása szerint – az adatok „érzelmi analízisét” használja fel.

Arab tavasz
(Forrás: Wikimedia Commons / Faris knight / CC BY-SA 3.0)

A szoftver elemző programja először befolyásuk, másokra gyakorolt hatásuk szerint rangsorolja a tiltakozókat. Egy befolyásos Twitter-használót például sokan követnek, de ő maga keveseket követ. Üzeneteit gyorsan továbbadják, és azok hatással vannak másokra.

Miután a rangsorolás megtörtént, a Condor a lista élén állókat kezdi figyelni, és regisztrálja üzeneteik változását. Gloor rájött, hogy legalábbis a nyugati országokban a nem erőszakos tiltakozó mozgalmak kifulladását jelzi, ha a véleményformálók üzenetei negatívba fordulnak, és a „nem”, „soha”, „béna”, „utálom”, „idióta” és más negatív érzelmet kifejező szavak elszaporodnak bennük. A kormányban vagy egy ellentétes ideológiát követő csoportban hemzsegő „idiótákra” történő túl gyakori hivatkozás jó jele egy mozgalom hanyatlásának. A saját táboron belüli „idióták” említése vagy olyan „aljasság” szóvá tétele, mint egy tüntetőtárs sörének az ellopása, azt jelzi, hogy az egész dolognak majdnem vége.

A Condor tehát elsősorban a már létező tiltakozások alakulásának előrejelzésére alkalmas. A politikusok szempontjából azonban még jobb, ha már a megjelenésük előtt lehet jelezni a megmozdulásokat.

A házak falalalaira...
(Forrás: Wikimedia Commons / bartleby78 / CC BY 2.0)

Mi van akkor, ha...

Nem véletlen tehát, hogy számos kutatócsoport dolgozik a feladat megoldásán. Közéjük tartozik a massachusettsi Woburnben működő Aptima nevű cég. Programja, az Üzenetek Fejlődésének Epidemiológiai Modellezése (Epidemiological Modelling of the Evolution of Messages – E-MEME), amely érzelemanalízissel azt vizsgálja, hogy vélemények és gondolati állapotok hogyan áramlanak nemcsak az aktivisták körében, hanem az egész népességen belül. Internetes forrásokat használ – blogokat és a Twittert –, amelyek alapján megpróbálja rangsorolni a népesség bizonyos részeit aszerint, hogy mennyire fogékonyak bizonyos eszmék iránt. Robert McCormick, az Aptima fő technológusa szerint az E-MEME alkalmas olyan egymástól alapvetően különböző dolgok meghatározására, mint hogy Egyiptom mely részein élnek olyanok, akiket erősen foglalkoztat egy határincidens Izraellel, illetve hogy egy ország mely részein van a legnagyobb szükség vízre szárazság idején.

A Világméretű Integrált Korai Válságelőrejelző Rendszer (Worldwide Integrated Crisis Early Warning System – W-ICEWS) nevű projekt, amelyet a Lockheed Martin amerikai hadiipari cég vezet, ennél is tovább megy. Melinda Morgan alezredes, az amerikai védelmi minisztérium munkatársa, kormányzati összekötő szerint a program nagy mennyiségű adatot gyújt a digitális hírközlésből, blogokból és egyéb internetes oldalakról, valamint hírszerzői és diplomáciai jelentésekből, majd ezek alapján – sokszor hónapokra előre – jelzi a lázadásokat, államcsínyeket, gazdasági válságokat, kormányok bukását és nemzetközi háborúkat.

A jövő előrejelzésénél még jobb annak alakítására koncentrálni. A W-ICEWS erre tesz kísérletet. „Mi van akkor, ha” kapacitással is rendelkezik, ami lehetővé teszi használóinak, hogy változtassák a betáplált adatokat, és megnézzék, hogy a való világ különböző eseményeinek hatására milyen különböző fejlemények következnek be. 

Venkatramana Subrahmanian, a Marylandi Egyetem munkatársa még különlegesebb dolgot ajánl. A csapata által a hadseregtől kapott 600 ezer dollár felhasználásával kifejlesztett Temporal-Probabilistic Rule System nevű program 770 társadalmi és politikai indikátort figyel, és azok alapján próbálja jelezni, hogy hol fog lecsapni a Laskar-e-Taiba terrorista szervezet, amelynek Kasmír pakisztáni részén van a központja. Ha működik, a programot – más indikátorok használatával – más terrorcsoportok viselkedésének előrejelzésére is fel lehet használni.

Subrahmanian modelljének kulcsfontosságú eleme, hogy nemcsak előrejelzi a támadásokat, hanem javaslatot tesz elhárításukra is. A program irányítója magától értetődően nem árult el pontos részleteket, de mondott egy konkrét példát: ha egy támadás végrehajtásához egy csoport tagjainak komplex együttműködésére van szükség, akkor a szoftver arra tesz javaslatot, hogy hamis kommunikációt hamisítva keltsenek ellentéteket köztük.