Nyelvtudás nélkül bajos munkát találni. Afrikában is. Az ugandai egyetemek frissen végzett diplomásai nehéz helyzetben találják magukat, amikor helyt kell állniuk a munkaerőpiacon. Főleg, hogy ellenfeleik olyan munkavállalók, akik az Egyesült Államokban, Európában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, a Közel-Keleten vagy akár Ázsiában tanultak. Természetesen a kevés állásra rengeteg a jelentkező, így az állásinterjúk alkalmával gyakran elhangzik egy fontos kérdés: hány nyelvet beszél? Az ugandaiaknak hamarosan rá kell jönniük: fontos, hogy jobban írjanak és beszéljenek szuahéliül, Tanzániában pedig sajnálni fogják, hogy nem tudják magukat angolul helyesen kifejezni.

Évszázadokig a nyelv, amit beszélője nemzeti nyelvként beszélt, könnyen árulkodott arról, hogy az illető milyen iskolába járt, milyen állásokat tölthetett be és milyen déli országokba utazhatott. Az európai országok különösen támogatták ezt a helyzetet, amikor exportálták nyelveiket az elfoglalt gyarmatokra. Hogy ráerősítsenek még egy kicsit, ösztöndíjakat kínáltak a külföldieknek, hogy azok megtanulhassák a nyelvüket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De most, hogy változóban van a világ, a déli országok egyetemistáinak szakmai gyakorlatokon kell részt venniük a harmadik világban, hogy egyáltalán esélyük legyen munkát kapni.

A világ többi része számára a legnagyobb veszélyt a Távol-Kelet jelenti, ahol Kína növekvő befolyását már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A növekvő kínai középosztály turistaként elárasztja a világ országait, így ahhoz, hogy elkölthessék a pénzüket, meg kell tanulni erre rávenni őket – kínaiul.

Az üzleti életben is nélkülözhetetlenné kezd válni a kínai nyelvtudás, de így van ez a politikában is, és ki tudja még, az élet mely területein. És ahogy Kína terjeszkedik ott, ahol csak tud, irodákat nyit szerte a világban, és egyre több embert enged be az országba, be kell látni, hogy a kínai nyelvtudásra a nem kínaiaknak is szükségük van.

Forrás

Workers realise need for extra languages