Magyarország 2012 januárjával kilép több nemzetközi szervezetből, köztük az Európa Tanácshoz tartozó Élő Nyelvek Európai Központjából (ECML). A döntés hátterében a NEFMI tájékoztatása szerint az áll, hogy az évi 22000 eurós (hozzávetőlegesen 6 millió forintos) tagsági díj „nem áll arányban a nemzetközi szervezeti tagságon keresztül kapott segítséggel, információval.” Mivel a központ munkája kevéssé ismert a magyar közönség előtt, utánajártunk, valóban kevés hasznot hozott-e a konyhára a több, mint 15 éves tagság.

Az ECML tagjai 2011-ig.
(Forrás: http://www.ecml.at)

Az oktatás problémái nálunk és más nemzeteknél

A grazi székhelyű központ célja a modern nyelvoktatási módszerek kidolgozása, gyakorlatba való átültetése és minél szélesebb körű terjesztése a tagállamokban és azokon túl. Magyarországon is újabb és újabb kihívások elé állítja a pedagógusokat az eltérő családi hátterű, más szokásokat magukkal hozó gyerekek együtt oktatása és nevelése – gondoljunk csak az iskolába kerülő hátrányos helyzetű roma gyerekek példájára. Bár elméletileg a tanárok tudják, hogy az egyéni képességeket figyelembe vevő és ezzel együtt mégis a gyerekeket egy közösségbe integráló módszerek az igazán hatékonyak, a mindennapokban gyakran eszköztelennek érzik magukat, hiszen a hasonló ezekre a feladatokra nem feltétlenül lettek korábban felkészítve. Képzeljük most el egy Németországban felnövő török kisgyerek helyzetét, aki iskolás korára még nem sajátította el az oktatás nyelvét. Mit kezdjen vele a tanár? Ez nem egyedi példa, ma sok, főként nyugat-európai országban ez a realitás.

De milyen megoldásokat tud kínálni a központ? A munkája négyéves ciklusokra bontható. Minden ilyen periódusra meghatároznak 3-4 témakört, amelyekben aztán egy adott problémán dolgozó nemzetközi szakértőcsapat pályázhat a projektjével. A négy év végére publikációk készülnek, amelyek feladatlapokat és egyéb, a gyakorlati megvalósításra vonatkozó instrukciókat tartalmaznak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Közös értékelés és nyelvtanulási napló

Lássunk most néhány konkrét példát a 2008–2011-es periódusból. Az időszak egyik kerettémaköre az Értékelés volt. A projektek majdnem mindegyike kapcsolódott a korábban kidolgozott Közös Európai Referenciakerethez (KER). A KER célja a nyelvtudás szintjének egységes mérése Európában (játékos formában ki lehet próbálni). Hat szintet ismer el (A1-től C2-ig), és ezeket a szinteket pozitívan, ún. can do („már képes vagyok arra, hogy…”) állításokkal határozza meg. Az állítások a kommunikációs helyzetre utalnak, amelyben a nyelvtanulók az idegen nyelvet használják (pl. bemutatkozás, információkérés, utazás, vita, előadás, stb.). Az egyik projekt például a fiatal nyelvtanulók idegen nyelven való írás- és olvasáskészségének mérését kívánta összehangolni a KER-rel, míg egy másik az egyetemisták nyelvtudásának tesztelését.

Forrás: http://epostl2.ecml.at

Egy másik terület, amellyel az utóbbi években foglalkoztak, a Folytonosság a nyelvtanulásban címet viselte. Az itt megvalósuló projektek többsége az úgynevezett Európai Nyelvi Portfólióhoz kapcsolódott. A portfólió egy Magyarországon még kevéssé használt dokumentum, tulajdonképpen egy nyelvtanulási napló, melynek célja az autonóm nyelvtanuló kialakítása, aki nyitott a kulturális különbségekre, és egész életében tanul nyelveket, hiszen tudatosan figyel az őt ért nyelvi hatásokra. A holtig tartó nyelvtanuláson tehát nem azt értik, hogy az ideális tanuló háromévente nekifog egy új idegen nyelv tanulásának, hanem például azt, hogy bármerre is jár a világban, keresi az alkalmat, hogy felszedjen egy-két szót, kifejezést, amelyeket aztán később használni és bővíteni is tud. A tanultakat pedig lejegyzi a saját portfóliójába, először tanári segítséggel, majd (ideális esetben) önállóan is, így dokumentálja a saját fejlődését a már említett can do állítások segítségével. A cél tehát egy nyitott szemlélet, gondolkodásmód kialakítása a nyelvtanulókban.

Nyelvtanulási napló (katt a részletekhez!)
(Forrás: nefmi.gov.hu)

További érdekesség, hogy speciális portfólió készült a fiatal nyelvtanároknak, illetve nyelvtanárnak készülő diákoknak, amelyben dokumentálni tudják kezdeti nyelvtanítási tapasztalataikat (pl. „már jól tudok óravázlatot készíteni, érdekes órát tartani, egyénileg odafigyelni a tanulókra, stb.”).

A magyar részvétel

A 15 éves tagság alatt számos pályázat szakértőcsapatának volt magyar tagja, és 2000-2011-ig hat nagyszabású nemzetközi projektnek a koordinátora is valamely magyar egyetem, vagy középiskola tanára volt. Sőt, 1996 és 2007 között a központ igazgatótestületét is a testület magyar tagja elnökölte, vagy magyar volt az elnökhelyettes. Jelentős a magyarul elérhető publikációk száma is.

Érdemes kiemelni például az interkulturális kompetencia tanítását elősegítő projektet: ebben azt hangsúlyozták, hogy a nyelvórán nem elég a szókincset és a nyelvtant megtanítani, hanem az adott nyelv elsajátításához kulturális ismeretekre is szükség van. Nem minden kultúrában lehet megkérdezni, hogy ki mennyit keres, vagy például nem minden vacsorameghívást érdemes szó szerint érteni. Egy másik érdekes terület a többnyelvű oktatás. Ebben a projektben olyan módszereket dolgoztak ki, amelyekkel a tanulók az anyanyelvükre támaszkodva (ami nem feltétlenül az oktatás fő nyelve) vehetnek részt az oktatásban, hiszen a tanítási folyamat egyszerre több nyelven zajlik. De ezeken kívül a magyar résztvevők foglalkoztak olyan témákkal is, mint az internet szerepe a modern nyelvoktatásban, vagy a sikeres csoportmunka.

Forrás: http://sitemaker.umich.edu

Lázár Ildikó, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének tanárképző oktatója szerint a központ „rengeteg tanárnak és tanárképzőnek nyújtott olyan kiváló kutatási, tananyag-fejlesztési és továbbképzési lehetőséget, amilyet a magyar oktatásügy már rég nem tud. Lőrincz Ildikó, a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója hozzáteszi, hogy a központ segítségével a magyar nyelvpedagógiai szakemberek bekapcsolódhattak európai szakmai-tudományos műhelyek munkájába, de a nemzetközi programokban nem csak a szakemberek, hanem a közoktatás minden szereplője részt vehetett. A központ publikációit egyébként használják a tanárképzés minden szintjén: Nikolov Marianne könyveit a gyermekek nyelvtanításának módszertanához, Szesztay Margitét az óravezetési készségek kialakításához (lásd lejjebb), illetve a már említett Portfóliót, és a tanárjelölteknek szóló Portfóliót.

Michael Armstrong, a központ főmunkatársa megdöbbentőnek tartja Magyarország kilépését, az eddigi rendkívül aktív részvétel mellett már csak azért is, mert az országnak a tagság anyagilag nem hogy veszteséges, hanem egyenesen nyereséges volt: a központ fizette ugyanis évente kb. 20 szakértő részvételét a programokon (útiköltséggel, szállással, napidíjjal, stb.), de rajtuk kívül gyakran láttak vendégül magyar tanár- és tanárjelöltcsoportokat is.

Egy kis történelem

Természetesen a hatékony oktatás és ezen belül is a nyelvoktatás több európai szervezetnek is a szívügye, de míg az Európai Unió két idegen nyelv (lehetőleg sokak által beszélt nyelv) elsajátítását tűzte ki célul a polgárai számára, a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) sokkal inkább a nyelvi sokszínűséget támogatja. De mit is jelent ez? A 47 tagállammal rendelkező ET Nyelvpolitikai Osztálya 1992-ben fogadta el a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A Chartát aláíró tagállamok vállalják, hogy a területükön beszélt, és egyre inkább már csak a családi életbe visszaszoruló kisebbségi nyelveknek teret biztosítanak az oktatásban, a médiában és az államigazgatásban.

Bármilyen szépen hangzik is, a Charta még mindig csak elveket fogalmaz meg, és kérdés volt, hogyan lehet ezeket eredményre juttatni a gyakorlatban, azaz például az iskolákban. Ennek a problémának az áthidalására alapították 1995-ben a Nyelvpolitikai Osztállyal szorosan együttműködő, de profiljában a gyakorlati megvalósításra koncentráló Élő Nyelvek Központját. A központ nem az európai intézmények többségének helyet adó Strasbourgban vagy Brüsszelben található, hanem a szomszédos Ausztriában, méghozzá Grazban. A választás nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy sok ET tagállam az egykori vasfüggönytől keletre helyezkedik el, Grazra pedig – Magyarországhoz és a volt Jugoszláviához való közelsége miatt – mint a kelet kapujára tekintettek abban az időben. Bár a környező országok többsége közben az Európai Unió tagja lett, az ET-nek és a központnak több nem EU-s tagállama is van, mint például Albánia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Örményország.

A magyar résztvevők tehát a továbbiakban nem járulhatnak hozzá a központ működéséhez, holott a következő ciklusra (2012-2015) megint pályázatot nyert egy magyar koordinátor is. Kérdés, hogy az ország a megspórolt évi pármilliós tagsági díjjal nyer-e többet.

Források

Az Élő Nyelvek Európai Központjának honlapja

Council of Europe, Language Policy Division

European Language Portfolio

ECML publikációk magyarországi szakértők szerkesztésében és/vagy közreműködésével (1995-2011)

Nikolov Marianne (PTE-BTK):

An early start: Young learners and modern languages in Europe and beyond

TEMOLAYOLE – Teaching modern languages to young learners: teachers, curricula and materials

Boldizsár Gábor (korábban OKM)

An introduction to the current European context in language teaching

Rádai Péter (Nyíregyházi Főiskola, korábban ELTE CETT)

The status of language educators

Thematic collections: Presentation and evaluation of work carried out by the ECML from 1995 to 1999

Uwe Pohl (ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet)

TrainEd – Training teacher educators

Szesztay Margit (ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet)

The organisation of innovation in language education

GroupLead – Group facilitation in language teacher education

Lázár Ildikó (ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet)

Mirrors and Windows: An intercultural communication textbook

Incorporating intercultural communicative competence in language teacher education

ICCinTE – Intercultural Communication Training in Teacher Education

Lőrincz Ildikó (Nyugat-magyarországi Egyetem, és munkatársai)

A Framework of Reference for Pluralistic Approaches