A legutóbbi alkalommal két olyan számot hasonlítottunk össze, melyek egészen különböző tematikájúak és hangulatúak voltak, de formai hasonlóságokat mutattak. Most két olyan számot vetünk össze, melyek hasonló témát közelítenek meg, de annyira más eszközökkel, hogy első pillantásra bizonyára fel sem tűnik, mennyire hasonló dolgokról szól a két dal.

Az első szám a Beatrice Nem nekem tanulsz című dala, mely sok más Beatrice-dalhoz hasonlóan a hetvenes évek végén született, de csak a nyolcvanas évek végén jelent meg lemezen is. (A dal szövege és a képek között nem tudtunk összefüggést felfedezni.)

Mostanában nagyon sokat engedsz meg magadnak, fiam!

Hát hiába beszél neked az ember?!
Mikor jön meg végre az eszed?
Sírba teszed szegény anyádat!
S vedd tudomásul:
mától vége a csavargásnak!

Neked külön kérvényt kell benyújtani, fiam?!
Olyan pofont kapsz, hogy leszáll a fejed!
Ez az én házam!
Amíg az én kenyeremet eszed,
Itt az történik amit én akarok!

Refr.:

Értsd meg végre:
Nem nekem tanulsz,
Magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz!
Magadnak tanulsz!
Nem nekem tanulsz!

Mindent megadtunk néked. Hát ez a hála?
Azért gürcölünk úgy anyáddal,
Hogy te máshogy élj.

Na most már elég! Ne húzd a szádat!
És ha megkérhetlek, ne rángasd a vállad!
Mert ha én megrángatlak édes fiam!
Akkor, akkor majd megnézheted magad...

Refr.

Te egyáltalán figyelsz, rám?
Neked beszélek!!
És kapcsold ki azt a hülye zenét,
mert szétmegy az ember feje tőle!!!

A másik szám a Tankcsapda Örökké tart című dala, mely 2003-ban jelent meg lemezen. (Ez a hivatalos klipp.)

Gyere, mondd el, mi a baj béb', én figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.

Gyere ne félj tőlem, én nem verlek át,
Ha belekezdtél, hát folytasd tovább,
Ha akarod suttoghatsz,
Nekem az is elég hogy halljam,
És én majd ott leszek, és segítek, ha baj van!

Refr.:
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék!
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz,
Pedig ott van a másik part.

Na jól van, borítsunk fátylat a múltra,
A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen,
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem.

Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel, és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út, amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!

Refr.

Gyere, mondd el, mi a baj bébi, figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.
Az élet súlya, a világ gondja.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hasonlóságok és különbségek

A két szöveg között talán a legszembetűnőbb különbség, hogy a lírai én mindkettőben megszólít valakit, és a megszólított feltehetően fiatal, feltehetően tizenéves (a Tankcsapda esetén talán a húszas éveinek elején járó személy is elképzelhető). A megszólító és a megszólított azonban különböző viszonyban vannak: a Beatrice esetében a szülő szól a gyerekéhez. Nem egyértelmű, hogy az apa vagy az anya, bár Nagy Feró előadásában nyilván az apa tűnik valószínűbbnek: ezt tovább erősíti az anyára való utalás harmadik személyben (bár ezt a megszólaló saját magára is alkalmazhatja), illetve a családfőre inkább jellemző „én házam”, „kenyerem” fordulatok használata. A „fiam” megszólítás alapján inkább fiúra gondolhatunk, de ez sem zárja ki hogy lányról van szó: a nem valójában nem érdekes).

A Tankcsapda esetében elsősorban arra kell gondolnunk, hogy a megszólított egy lány, és egy nála valamivel idősebb, de azért még viszonylag fiatal férfi szól hozzá. Ebben az értelmezésben azonban jelentős része van az előadásnak: a szöveg megengedi, hogy női hangon adják elő, ekkor akár azt is feltételezhetjük, hogy anya szólítja meg a fiát, ami egészen sajátos olvasatot enged meg. (Ezt az értelmezést a refrén sem zárja ki, hiszen előfordulhat, hogy valaki harmadik személyben utal vissza magára. Ennek az értelmezési lehetőségnek a további következményeivel itt most nem foglalkozunk.)

Ami igen különböző még, az a hangvétel. A Beatrice szám egy letorkoló, személyeskedő és általánosító támadással indít, majd költői kérdések következnek, melyek vádakkal, fenyegetésekkel, a vezérszerep kinyilvánításával folytatódnak. Ezt a sorozatot lényegében csak a „Mindent megadtunk...” kezdetű strófa szakítja meg: ez valamiféle összhangot kísérel meg teremteni a megszólaló és a megszólított között, méghozzá úgy, hogy a megszólítottban próbál empátiát ébreszteni.  A szöveg lényegében nem más, mint a szülők által a gyerekeknek mondott sztereotipikus (pedagógiailag kontraproduktív) mondatok gyűjteménye. Retorikailag homlokegyenest ellenkezik ezzel a Tankcsapda szövege, itt ugyanis a megszólaló végig empátiáját fejezi ki a megszólítottal szemben. Sőt, lényegében az egész szöveg az empátia deklarációja, arra, hogy a megszólítottnak miért van szüksége a megértésre, mindvégig nem derül fény.

Forrás: iStockphoto

Apák és fiúk

Közös vonás viszont, hogy mindkét dalban előkerül a szülő–gyermek viszony, és mindkettőben ennek problematikus, konfliktusos oldala jelenik meg. A Beatrice-szám esetében a teljes szöveg ennek az illusztrációja. A Tankcsapda-szövegben két motívum kapcsolódik ide.

Az egyik a „Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád” sor. Ez két, mellérendelő viszonyban álló tagmondat, melyben nincs kötőszó. Ez azt jelenti, hogy elvben lehetőségünk van bármilyen kötőszóval kiegészíteni, mely a két tagmondatot összekapcsolhatja, és valamiképpen értelmezhető. Azaz értelmezhetjük úgy, hogy ellentétes értelmű: „Előttem ne legyen titkod, de én nem vagyok az apád”. Egy ilyen kijelentés mögött az az előfeltevés húzódna meg, hogy az apa előtt nem lehetnek titkok, s egyben arra figyelmeztetne, hogy a titkok hiánya azért még nem jelent rokoni kapcsolatot. Vagy: „Előttem ne legyen titkod, vagy én nem vagyok az apád”. Ezzel arra figyelmeztethetné a megszólítottat, hogy amennyiben nem őszinte, kitagadja. (Igaz, ehhez az értelmezéshez nem szabad elhagyni a kötőszót.) A szövegkörnyezetből inkább arra lehet következtetni, hogy az „Előttem ne legyen titkod, mert/mivel/hiszen én nem vagyok az apád” mondatból marad el a kötőszó. Egy ilyen kijelentés mögött viszont az az előfeltevés áll, hogy a gyereknek általában titkolóznia kell az apja előtt, nincs közöttük őszinte viszony.

Forrás: iStockphoto

A másik ide kapcsolódó motívum a dal csúcspontjának tekinthető, zseniális rímpárral ékített sorpár:

Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék!

E két sor mögött az az előfeltevés búvik meg, hogy a megszólított szülei életformáját negatív példának tartja, nem akarna hozzájuk hasonlóan élni. Ez azonban csak a lírai én feltételezése, nem tudjuk, mire alapozza, de úgy képzeljük el a szöveg mögötti szituációt, hogy ez a feltételezés megállja a helyét. Érdekes módon kapcsolódik össze ez a hely a Beatrice szám két sorával:

Azért gürcölünk úgy anyáddal,
Hogy te máshogy élj.

Ebben az esetben viszont a szülő az, aki kifejezi azt a vágyát, hogy a gyermeke ne az ő életformáját folytassa.

Jövőképtelenség

A Beatrice-számban az egész szülői megszólalás arra irányul, hogy a gyerek azért változtasson életformáján, hogy végül ne jusson ugyanarra a sorsra, mint a szülő. Feltételezhető, hogy a szülő álláspontja szerint a gyerek a tanulással olyan helyzetbe kerülhet, hogy ne kelljen a szülőhöz hasonlóan gürcölnie – mindez azonban a szövegben nincs kifejtve. A cím, illetve a refrén azonban egyértelműen arra utal, hogy a gyereknek azért kell tanulnia, hogy boldog, sikeres legyen.

Most már aligha váratlan, hogy hasonló motívumot fedezünk fel a Tankcsapda-számban is, méghozzá megint a refrénben:

Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz,
Pedig ott van a másik part.

Itt ugyan szó sincs határozott utasításról, nem derül ki, hogy mit is kell a megszólítottnak tennie. A sorokban megjelenő okfejtés értelmezése nem egyszerű: miért kellene az örök életben hinni ahhoz, hogy ne haljunk meg? Az értelmezés kulcsa a kitartás: amennyiben nem adunk magunknak időt arra, hogy elérhetjük a túlsó partot, hanem idő előtt feladjuk, akkor belefulladunk a folyóba. Ha viszont elhisszük, hogy van idő, és az igyekezet előbb vagy utóbb meghozza gyümölcsét, akkor végül mindenképp eljutunk a túlsó partra.

Forrás: iStockphoto

A kitartás motívuma máshol is megjelenik a dalban:

... jó az út, amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!

Nyilvánvaló. hogy a Beatrice-dal megszólítottjától is pontosan ezt várják a szülei: viselje el a kellemetlenségeket, mondjon le a pillanatnyi örömökről, mint a „csavargás” (bármire is utal ez), és helyette szentelje magát a talán kevésbé kellemes, de a célba érést (bármit is jelentsen ez) biztosító tanulásnak.

Retorika

A fentiek értelmében tehát azt mondhatnánk, hogy a két szám nagyon hasonló dologról szól, és lényegében ugyanazt mondja. Csakhogy van a dologban egy csavar. Míg a Tankcsapda-számban a lírai én lehetővé teszi az azonosulást, a szövege vállalható (el tudjuk képzelni azt a helyzetet, amikor valaki másnak azért küldi ezt a számot, mert úgy érzi, pontosan az ő érzéseit fejezi ki), a Beatrice-dal esetében erről szó sem lehet. A Beatrice-szám ugyanis parodisztikus: benne nem a szülő szólal meg, hanem a szöveg azt tükrözi, hogy a gyerek milyennek látja az őt letorkoló szülőt. A parodisztikus jelleg a szám végén groteszk fordulatba megy át, és a zenei kíséretet, mely a dalokban egyébként láthatatlan háttérként húzódnak meg, a szituáció részévé emeli – ezzel is lehetetlenné téve a szöveggel való azonosulást, vagy bármilyen fokú komolyan vételét.

Éppen ezért a Beatrice-szám nem arról szól, amit a szövege mond, hanem éppen az ellenkezőjéről. A befogadó számára éppen hogy hiteltelenné teszi azt, amit a benne megszólaló hang mond, és azt, aki azt mondja. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy a szülő álláspontja ellen szól – csak a hangnemét figurázza ki.

A Tankcsapda-szám nem mondja ugyan, hogy ezeket a külső elvárásokat teljesíteni kell, sőt, maga is távolságtartással kezeli ezeket. Ugyanakkor rugalmas hozzáállásával mégis arra készteti a megszólítottat, illetve a befogadót, hogy a külvilággal szemben legyen rugalmas, ne az ellenállást válassza, hanem maga is kezelje türelmesen környezetét. A Beatrice-számmal leginkább azért állítható szembe, mert nem a rossz álláspontot figurázza ki, inkább példát mutat egy alternatív hozzáállásra.