Sorozatunk előző kilenc részében Busbecq lovagot, I. Ferdinánd király követét Bécstől egészen az Al-Dunáig kísértük el 1554 végén. A folytatásban Szerbiába követjük a követet...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Busbecq leírásából az egészen bizonyos, hogy 1554. december 7-én Budán volt: ekkor fogadta őt Tojgun pasa. Az is kiderül, hogy Konstantinápolyba 1555. január 20-án érkezik meg. A Budától Konstantinápolyig tartó útjának pontos datálása azonban egyelőre homályos.

Busbecq, midőn elhagyja Budát, arról is szól, hogy egyebek mellett azért megy oda hajón a Dunán, mert a decemberi időjárásban (és a hajdúktól veszélyeztetve) a gyalogút Belgrádig 12 nap lenne. Ennek ellenére nem tudjuk pontosan, mikor ér Belgrádba, ahogy azt sem, mikor megy tovább onnan. Miután Szendrőt elhagyja, és búcsút int a távolban felsejlő erdélyi havasoknak – valamikor tehát 1554-1555 fordulóján –, útját Nis felé veszi.

Ogier Ghiselin de Busbecq – Melchior Lorch 1557-es metszetén
(Forrás: Wikimedia Commons)

Szerb temetés

Busbecq a Dunától délre fordulva a Morava folyó mentén halad. Első állomása, melyről részletesebben ír, a Belgrádtól mintegy 135 kilométerre található település, Jagodina. A település ugyan az eperről (jagoda) kapta a nevét; Busbecq azonban 1554-1555 telén egészen más aspektusból látja a várost.

Miután átkeltünk a helyiek által Moravának [Moraua] nevezett folyón, betértünk a szerb Jagodina [Iagodna] faluba, ahol annak a népnek számunkra meglehetősen szokatlan temetési szokását láthattuk.

(22. oldal)

Szerb orthodox temetés Belgrádban 2012-ben
(Forrás: spc.rs)

A templomban felravatalozott holttest arca fel volt fedve, mellette ennivaló, kenyér, hús és boroskancsó. Ott álltak mellette a felesége és a lánya legjobb ruhájukba öltözve; a lány pávatollas fejéket viselt. A végső ajándék, melyet már megsiratott férjének a feleség adott, egy bíborszínű kis süveg volt, melyet a fiatal, eladósorban levő lányok ezen a helyen viselni szoktak. Innen halottsiratást, siratóénekeket és fájdalmas hangokat hallottunk, melyek a halottól azt kérdezgették, hogyan érdemelték ezt meg, mily odaadást és engedelmességet hiányolt tőlük, miért hagyta őket egyedül és nyomorultul, s más efféléket. A temetést végző papok görög rítusúak voltak. A temetőben számos karón vagy hosszabb lécen szarvasok és szarvasborjak valamint más hasonló vadak fából faragott képe volt felrakva. Mikor ennek okát kérdeztük, azt mondták, hogy a férjek és apák ezekkel az emlékeztetőkkel feleségük vagy lányuk házimunkában tanúsított gyorsaságát és szorgalmát kívánták tanúsítani. Továbbá számos síron hajfürtök voltak kifüggesztve, melyeket a feleségek vagy lányok az elhunyt rokonaikért érzett gyász jeleként tettek oda.

(22–23. oldal)

A széles érdeklődési körű nyugat-európai humanista, a Habsburg-követ Busbecq azonban nem csak a szerb temetési szokásokról ír, szól néhány szót a szerbek házassági szokásairól is.

Szerb házasság

Valószínű, hogy Busbecq jagodinai tartózkodása idején tényleg szemtanúnként látott egy szerb temetést, a szerb házasságkötés leírásában azonban inkább – úgy tűnik – jobbára mások elbeszélésére hagyatkozik.

Lányrablás
(Forrás: oroszvilag.hu)

Hallottuk továbbá azt is, hogy ezen a vidéken szokás, hogy minekutána a szülők az ifjú és a leányzó közti házasságról szóló megegyezést megkötik, a vőlegény elrabolja a leányt, ugyanis nem látják illendőnek, hogy egy szűzlány az első éjszakába önszántából beleegyezzék.

(23. oldal)

Jagodinában Busbecq így ír a szerb temetkezési és házassági szokásokról, majd a régi római Via Militaris (Via Diagonalis) útvonala mentén továbbmegy Nis felé. A folytatásban ismét ókori utakon járunk...

Felhasznált források

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748.

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.