Busbecq lovag útja során előbb a királyi Magyarországon, majd az egykori Magyarország török hódoltság alatti területein halad keresztül; ezek után Szerbiában folytatja útját. Arra már többször is láttunk példákat, hogy a követ Magyarországon való útja során megörökíti éjjeli szálláshelyeinek körülményeit. A Balkánra érve igazi csemégével szolgál: a karavánszeráj intézményéről ír.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Sorozatunk előző részében a lovagot Nisig kísértük el; Busbecq útjának ennél a pontjánál szól a karavánszerájokról. Az előzményekből az is kiderült, hogy a követ valamikor 1554-1555 fordulóján ér a térségbe. (Ahogy eddig is, a fordítás során az 1595-ös frankfurti kiadás oldalszámait követjük; a fordítás a szerző munkája.)

Richard Dedd (1819–1887): Karavánszeráj Mülaszaban, Kis-Ázsiában (1845)
(Forrás: Wikimedia Commons)

A karavánszerájokról

Arról már korábban is szóltunk, hogy Busbecq írását eredetileg nem a nyilvánosságnak szánja – leveleit egykori diáktársának, későbbi kollégájának, egyúttal honfitársának, Nicholas Michault-nak írja. Amikor tehát olvasójához fordul, vélhetőleg Nicholas Michault-hoz szólt eredetileg.

Itt az ideje, hogy szóljak valamit azokról a vendégfogadókról, ahol megszálltunk, amire már talán egy ideje vártál is. Itt [Nisben] egy nyilvános fogadóban szálltam meg, melyet a törökök karavánszerájnak [Caravasarai] neveznek. Ez a fajta szállás azon a vidéken igen ismeretes: úgy hosszában, mint széltében igen nagy. A közepén van egy nagy tér a csomagoknak, a tevék, öszvérek és szekerek elhelyezésére. Ezt a teret majdnem mindenhol egy kb. három láb magas fal veszi körül; a fal illeszkedik és oda van építve az egész épületet körbevevő falhoz, melynek felszíni magassága ugyanaz, szélessége pedig négy láb.

(24. oldal)

Egy iráni – a Szafavida-korból származó (1501–1736) – karavánszeráj alaprajza
(Forrás: Wikimedia Commons / Babak Gholizadeh / CC BY-SA 2.5)

Ahogy arról Busbecq is beszámol fenti írásában, a karavánszeráj a török hódítással párhuzamosan Délkelet-Európában is megjelent, de az intézmény Észak-Afrikában és szerte Ázsiában is megtalálható volt, így például a Selyemút mentén is. Az általános leírás után azonban Busecq lovag nem rejti véka alá sommás kritikáját sem a szálláshely számára elégtelen jellegét illetően.

A törököknek itt alvóhelyeik, lakhelyeik vannak, ezt a részt használják konyhaként, mivel a falakban, melyek, ahogy mondtam, az egész épületet körbeveszik, gyakorta tűzhelyek vannak beépítve. Semmi más nem választja el őket a tevéktől, lovaktól és más igásállatoktól, mint maga a fal. Sőt, a falak lábánál ott vannak kikötve a lovak, oly módon, hogy fejük és egész nyakuk fölébük hajlik, s mintegy szolgaként ott vannak, míg gazdáik melegednek vagy éppen vacsoráznak, néha pedig kenyeret vagy almát vagy valami mást a kezükből elvesznek. E falakon maguknak [a törökök] ágyat is vetnek, először egy takarót hajtanak szét, melyet ez okból rendszerint a nyereghez kötöttek, erre egy köpenyt terítenek. Párnaként a nyereg szolgál. Szőrrel bélelt ruhájuk nappal öltözetként, éjjel takaróként szolgál. Álmukat így semmi kényelem nem enyhíti. Itt semmi nem marad titokban. Minden nyílt téren zajlik; semmi nem tartja távol mások pillantását, hacsak nem az éj sötétje. Ezen szállásoktól általában undorodtam, leginkább azért, mert a törökök árgus szemekkel figyelték rítusainkat és szokásainkat. Így ügyeltem arra, hogy valamely szánalomra méltó keresztény otthonában fedelet találjak; de fészereikben oly szűkösen voltak a helynek, hogy az oda behelyezett ágynak már nem volt hely.

(24–25. oldal)

Karavánszeráj Kashgarban – 1874
(Forrás: medievalislamicgeography.com)

Szemben a mai Törökországgal, ahol a turizmus igen fontos ágazata a nemzetgazdaságnak, a 16. századi Oszmán Birodalom szálláshelyei nem igazán voltak felkészülve a kifinomult ízlésű nyugati diplomata által támasztott minimális követelményekre sem. A karavánszerájok „null inclusive”, a minimális kényelmet is alulról közelítő szolgáltatása teljességgel ledöbbenti Busbecqet.

Az intim szféra hiánya, a szállás kényelmetlen mivolta miatt Busbecq lovag alternatív szállásokat is keres önmaga és kísérete számára. A folytatásban továbbra is Busbecq lovagnak és kíséretének szálláskereséssel kapcsolatos gondolatairól és gondjairól olvashatunk, majd Szerbiát elhagyva lassan Bulgáriába kísérhetjük útján követünket.

Felhasznált források

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748.

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.