Február 6-án ünnepli V. Kulcsár Ildikó a Nők Lapja hetilapban megjelenő olvasói rovata huszadik születésnapját, amelyre – mint azt az újságíró az MTI-nek elmesélte – szintén egy olvasója hívta fel a figyelmét. „Jött egy e-mail, amelyben egy hölgy azt írta, hogy ő volt a valahanyadik levélíróm nem sokkal 1993. február 6. után, amikor elkezdtem a Mi fáj? Gyere mesélj! című rovatot. Utánanéztem, igaza volt. Tényleg húsz éve kezdődött” – idézte fel az újságíró.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egy-egy cikke után özönlöttek hozzá az olykor elképesztő sorsokról is beszámoló levelek, ez adta az ötletet, hogy önálló rovatban foglalkozzon az olvasók problémáival. A két évtizede töretlenül népszerű, kéthetente megjelenő levélváltások során néha félelmetes titkokat árulnak el az olvasók, de sokan konkrét segítséget is kérnek. Húsz év alatt közel százezer levél érkezett, amelyek azóta is folyamatosan töltik meg a ma már Ne félj, mesélj! című rovatot. A magyar olvasók mellett számos levél érkezik Ausztráliából, Kanadából, New Yorkból, Svédországból, Dániából, Erdélyből és a Felvidékről is.

„Olyan a rovat, mint egy szociológiai szonda, amely megmutatja, hogy mikor mi szorít, hol a szegénység, hol a szingliség, de közben történnek olyan csodák is, amelyeket ha nem én élek át, nem is hiszem el” – mondta az újságíró. Példaként mesélt egy bajba jutott, gyermekét egyedül nevelő édesanyáról, akit a tanári állásából rúgtak ki és hosszú állástalanság után „férfiakból próbált megélni”. Ildikó megírta a megrázó történetet és a cikk megjelenése után, másnap recepciós állást kínáltak a tanárnőnek, amelyet azonnal betölthetett. Egy másik családban kilenc árván maradt gyermeken segített egy vállalkozó hárommillió forinttal, ebből rendbe tudták hozni házukat, és a két legidősebb testvér a kicsik gyámja lett, így mentve meg őket a nevelőotthontól. „Talán azért tudok segíteni és végzem a legnagyobb szeretettel immár húsz éve ezt a munkát, mert nagyon stabil család vesz körül, és ez karban tart érzelmileg. Az emberek általában nem a sok munkától szenvednek igazán, hanem a szeretetlenségtől” – vallott az újságíró. „Mindig vannak aktuális témák: most például a szegénység és a látszatra indok nélkül felbomló kapcsolatok a hozzám érkező levelek legfőbb témái. Sok kapcsolat borul fel, ami működhetne, ha egy kicsit türelmesebbek lennénk, ha nemcsak kivetítenénk a rosszat, hanem néha leülnénk és végiggondolnánk azt, hogy én mit hibáztam. Úgy érzem, a lelki problémákban tudok leginkább segíteni és kapok néha örömteli visszajelzést is, hogy néha sikerül.”

V. Kulcsár Ildikó bölcsészkaron diplomázott, majd pszichopedagógiát tanult, nemrégiben pedig megszerezte a családi mediátor képesítést. Dolgozott nevelési tanácsadóban, később gyermekvédelmi szakfelügyelőként. 1990-től a Nők Lapja munkatársa és több mint tíz éve tanít a Bálint György Újságíró Akadémián. Újságírói munkájáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Évek óta járja az országot az „Egy korty derű” című estjével, de szerveztek már neki olvasótalálkozót Kanadában, Ausztriában, Erdélyben és a Felvidéken is. Eddig hét könyve jelent meg, jelenleg a nyolcadikon dolgozik.