Eddig nem tudtuk, milyen az, amikor az internetes nagyközönségből egyszerre bújik elő a kiskamasz. Most megtudtuk– köszönhetően az Origónak, ami ország-világ szeme elé tárta egy anonim tanár Facebook-bejegyzésére alapozva, hogy a ma forgalomban lévő irodalomtankönyvek egyik legmodernebbike és legjobbika a 10. osztályosoknak szóló kötet címlapján egy péniszt ábrázol. A szenzációs hírre persze gyorsan lecsapott több más internetes média is: ki ne akarna a címlapon irodalom-tankönyvi péniszt villantani. Ki ne akarna ezzel előállni éppen most, amikor úgyis a fél magyar internet a közoktatás vélt vagy valós botrányaitól hangos?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Abba talán nem érdemes hosszan belemennünk, hogy mennyiben van igazuk a tankönyv címlapján péniszt vizionálóknak, és mennyiben kellett segítségül hívniuk kiskamaszkori fantáziáikat, hogy ráismerjenek a csalhatatlan jelre. Az már érdekesebb, hogy az újságírók által „jól látható pénisz”-ként aposztrofált valami egy deszkakerítésen látható igen kis méretű hiba vagy véset. Persze, mint tudjuk, nem a méret a lényeg… Hanem a központi helyzet: hogy az „ábra” a címlap cím alatti területének kellős közepén helyezkedik el (vagy egyszerűen: áll). Az meg még ennél is érdekesebb, hogy a közösségi média hermeneuta-hajlamú közönsége azonnal értelmezni kezdte a jelenséget.

Van, aki csak azon viccelődik, hogy a kötetben szereplő felvilágosodás irodalma ihlette a képválasztást. Mások – nyilván más korakamaszkori élményeket mozgósítva – a romantika irodalmával kötötték össze a képet. Voltak azonban nagyobb és komolyabb ívekben gondolkodó interpretátorok is: egyesek szerint a könyv készítői ilyen furmányos módon mutattak be a közoktatás (és az ország) irányítóinak. Mások szerint azonban a képpel a diákoknak és a szülőknek üzen a kiadó: nesztek, úgyis ezt kell megtanulni. Abban mindannyian egyetértenek, hogy az állítólagos ábra tankönyvre kerülése nem lehet véletlen.

És Ön mit lát ezen a borítón?
(Forrás: ntk.hu)

Még egy dologban közösek eddig a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó (NTK; volt Nemzeti Tankönyvkiadó) 10. osztályosoknak készült irodalomtankönyvének értelmezői: abban, hogy eddig mindannyian csak a címlapig jutottak, a könyvet sajnálatos módon még nem sikerült kinyitniuk. Ha megtették volna, akkor tudnák, hogy egy több mint tíz éve létező, folyamatosan alakuló, sokadik átdolgozott kiadásait élő tankönyvsorozat kötetéről van szó. A sorozat – túlzás nélkül mondhatjuk – a Magyarországon létező tankönyvek közül mind irodalomszemléletében, mind pedig módszertanában messze az egyik legmodernebb és legjobb. A könyv szerzője, Pethőné Nagy Csilla a kooperatív módszerek egyik meghonosítója az irodalomtanításban, a befogadás-központú és képességfejlesztő magyartanítás egyik úttörője, akit a nyest olvasói a Módszeresen című sorozatunkból már ismerhetnek.

A szerző maga is reagált az Origo és az Eduline botránykeltő cikkére saját Facebook-oldalán. Bejegyzéséből az is kiderül, hogy a hír egyáltalán nem aktuális, hiszen már tavaly is terítéken volt a pénisz, csak talán ekkora nyilvánosságot akkor nem kapott:

Az Eduline egyik munkatársa kipécézte a 10.-es irodalomkönyvem borítóját. Bár ez a téma már tavaly is ment. És lám, nem cseréltük le a borítót, direkt nem akartunk belemenni ebbe a méltatlan játékba. Lehet, hogy egyeseknek pénisz jut eszébe, (de akkor már miért nem phallosz mint teremtőerő?) de legyen ez az ő asszociációs szabadságuk. Nincs semmi mögöttes tartalom. 13 éve dolgozom ezen a projekten, szerintem pedagógiai, módszertani, szakmai szempontból a legkorszerűbb irodalomkönyv, amit a kiadóban nagy gondossággal szerkesztettek, s amit sok tanuló és tanár kedvel. Én büszke vagyok rá, borítóstul. (Jelzem, a 9-12.-es koncepció négy anyag volt: kő, fa, fém, üveg, ez viszont metaforikus jelentéssel.) Sajnálatos, hogy vannak, akik ilyen mondvacsinált ürüggyel és problémával okoznak másoknak szomorú perceket. Hogy befogadó-központú, hogy interaktív, hogy gondolkodni tanít, az persze, sokakat nem érdekel. Ez egy ilyen ország.

Pethőné Nagy Csilla, a tankönyv szerzője

Bár nem gondoljuk, hogy a média valamilyen átgondolt támadást indítana mostani akciójával a tankönyvsorozat ellen, sokkal inkább a „jobb ma egy pénisz a címlapon, mint nem”-elv érvényesülését látjuk, az ilyenfajta „botrány” biztosan nem tesz jót az irodalomtanítás megújulásának, és végső soron a tanítás/tanulás eredményességének sem. A kattintásháború persze kemény dolog, és nem lehet mindig tekintettel lenni arra, hogy ki vagy mi esik neki áldozatul, de éppen ezért csak biztatnánk mindenkit arra, hogy lapozzon bele a „péniszes” címlapú tankönyvbe, és olvasson, tanuljon belőle.