Amikor van időnk egy-egy kifejezés felépítésén elgondolkodni (általában nincs), sokszor érezhetjük azt, hogy a nyelv „nem logikus”, „nem következetes”. Amikor erre a következtetésre jutunk, akkor előzőleg az adott kifejezést igyekszünk összevetni hasonló felépítésű (vagy annak látszó) kifejezésekkel, és ha eltéréseket találunk, felkapjuk a fejünket. Például tudjuk, hogy amit megsütünk, az a sütemény, amit elküldünk, az a küldemény, de amit megeszünk az nem *eszemény, hanem étel, és amit megfőzünk, az nem *főzemény, hanem főzt. Logikátlanság? Következetlenség? Hanyagság? – Miért vannak egyáltalán kivételek?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hasonló kérdés merült fel olvasónkban a homeopata szóval kapcsolatosan; így vezeti le a problémát:

Egy füleimnek szokatlanul hangzó kifejezésre szeretnék rákérdezni. A pszichológiával foglalkozó szakemberre azt mondjuk, hogy pszichológus. A homeopátiával foglalkozóra akkor miért mondják, hogy homeopata, s miért nem azt, hogy homeopatológus vagy homeopatikus? Hiszen minden ember homeopata – vagyis fogékony a hasonszervi gyógyításra s alkalmazható rajtuk a homeopátia –, vagy nem? Vagy rosszul próbálom a kifejezést értelmezni, s aki pszichopátiával foglalkozik, az sem pszichiáter, hanem pszichopata?

A pszichopata, szociopata szavakban szintén előforduló -pata utótag görög eredetű, és a ’szenvedés’ jelentésű pátosz szó származéka. Pszichopata az, aki a pszichéje (lelke) miatt szenved, szociopata pedig az, aki a társaságtól, a közösségtől szenved. A pszichopátia és a szociopátia szavak pedig ezeket a tünetegyütteseket írják le. De mitől szenved a homeopata? És mi a homeopátia? – Ez már koránt sem ilyen világos; az minden esetre biztos, hogy a homeopata nem a homeopátia tüneteitől szenved.

A homeopátia szó nem egy betegséget, egy tünetegyüttest ír le, hanem magát a gyógymódot. Így már innen is világos lehet, hogy a jelentések párhuzamosságát nem várhatjuk el a szocio-, illetve a pszichopátia analógiájára. A homeopátia szóban a homeo- előtag a görög hómoiosz ’hasonló’ szóból ered. A homeopátia az a gyógymód, amely a hasonlóság elve alapján gyógyít: similia similibus curentur (’hagyjuk, hogy a hasonló gyógyítsa a hasonlót’) – vallotta Samuel Hahnemann, a homeopátia 18. századi atyja. Ő úgy képzelte, hogy ugyanaz a dolog/anyag, ami az egészséges embert megbetegíti, a beteg embert meggyógyítja. Ez a téves gondolat áll az elnevezés hátterében. Maga az összetétel pedig nem olyan átlátható szerkezet, mint a szociopátia vagy a pszichopátia, hanem olyasmi, amit a hagyományos nyelvtan „jelentéssűrítőnek” nevez, azaz olyan szóösszetétel, amely nem vezethető visza egyetlen neki megfeleltethető szintagmára.

Ehhez a patához semmi köze!
(Forrás: Wikimedia Commons / Montanabw / CC BY-SA 3.0)

Tehát jelentéstanilag már a homeopátia sem párhuzamos a szociopátiá-val és a pszichopátiá-val. Így nem meglepő, hogy a pszichopatá-val és a szociopatá-val sem párhuzamos a homeopata jelentése. Hogy miért nem homeopatológus vagy homeopatikus az, aki homeopátiával foglalkozik? – Ennek egy úgynevezett blokkolási jelenség lehet a magyarázata: a patológus és a patikus is értelmes szó, azaz foglalt valamilyen szakma megnevezésére. Viszont a homeopatikus-nak semmi köze a patikus-hoz, és a homeopatológus-nak sincs semmi köze a patológus-hoz. Ezek az elnevezések tehát foglaltak valami másra, így a félreérthetőség, a félrevezetőség elkerülése érdekében nem használjuk (blokkoljuk) ezeket a megnevezéseket a homeopata helyett.