Fontos és bonyolult témáról közölt világos és izgalmas cikket a Magyar Narancs Cseresnyési László tollából. A „zsidózás” kapcsán azt fenyegeti, hogy mitől lesz sértő egy-egy szó.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kétségtelen, hogy vannak szavaink, amelyek eleve sértőek, a zsidókra vonatkozók közül a magyarban ilyen például a bibsi. Más szavak semlegesek, mint például a magyarban a zsidó. Ezeken kívül vannak olyan „szépítő kifejezések”, amelyek körülményeskedésükkel igyekeznek jelezni, hogy semmiképpen sem sértőnek szánják őket: zsidó emberek, zsidó származású személy vagy az egyébként szakszóként használatos izraelita (vagy a nyest szerkesztőjének személyes kedvence, a mára már elavult mózesvallású).

Zsidók
(Forrás: Wikimedia Commons / Adi Nes (1966-) / CC BY-SA 3.0)

Azt azonban, hogy egy adott helyzetben egy szó mennyire sértő, nem a szó általános stílusértéke dönti el, hanem a használati módja. Nem csupán a semleges stílusértékű szavak használhatóak negatív vagy kifejezetten pozitív értelemben, hanem a pejoratív kifejezések is elveszthetik élüket, és a pozitív, udvarias kifejezések is használhatóak gúnyosan. Miközben természetes, hogy jobb helyeken kerülik az egyértelműen sértő kifejezések használatát, a sértéseket ezek tiltásával nem lehet megkerülni: az oroszban például egy Zsirinovszkij interjú nyomán a сын юриста ([szin juriszta], szó szerint ’jogász fia’) kifejezést használják burkolt zsidózásra.

A cikk számos további példát tartalmaz, így például kiderül belőle az is, mi köze van a japánok szerint az egyszerűen használható digiális fényképezőgépeknek a koreaiakhoz.