A közönség tapsa ragadós, így nem lehet igazán a siker fokmérője – állítják svéd kutatók. Az Uppsalai Egyetem munkatársainak előadás-elemzései szerint néhány ember is elindíthat vastapsorkánt, de ahhoz, hogy a tapsvihar elüljön, szintén elég, ha egy egy-kettő abbahagyja. Teljesen eltérő hosszúságú tapsot kaphat két ugyanolyan színvonalú előadás, csakis attól függ a taps hossza, hogy mennyire dinamikus egyének ülnek a közönség soraiban – idézte Richard Mannt, a vizsgálódás vezetőjét a BBC hírportálja.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kutatók előadások végének közönségreakciót vizsgálták videofelvételekről. Meglátásuk szerint egy-két ember láncreakciószerűen indítja el a tapsot. A követés elsősorban nem attól függ, hogy valakinek a székszomszédja tapsol-e vagy sem, hanem a taps hangerejétől. Az egy főre számított tapsátlag – nevezetesen a tenyérösszecsapás száma – igen eltérő lehet: volt, hogy 10, de előfordult, hogy háromszor annyi, holott ugyanazt és ugyanolyan színvonalon láthatta egy másik közönség. Mann szerint a tapsvizsgálat eredményei más területek természetéről is árulkodhatnak, így például a divathullámok vagy világhálós ötletek burjánzásának élethosszáról.

„Most elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a székszomszéd tapsa hat-e jobban valakire, vagy a teremben lévő tapsolók száma. A világhálóra vetítve ez a hatás úgy mutatkozik meg, hogy valaki hajlamosabb a sokak által emlegetett irányzathoz csapódni, mint ahhoz, amelyet szűk baráti köre javasol” – mondta Mann.