A vitát nem más váltotta ki, mint Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvének angol fordítása. Tavaly januárban a The Times Literary Supplementben (az ismert napilap heti irodalmi mellékletében) Toby Lichtig írt kritikát Len Rix fordításáról, s bár összességében dicsérte a munkát, megemlítette, hogy a fordításban van néhány anakronizmus is: ezek között említette a coolt, mely szerinte csak a háború után terjedt el 'stílusos, csodálatos' jelentésben.

Erre azonban nem kevesebb, mint kilenc olvasó ragadott tollat, hogy megírja: szerintük a szót jóval régebben használják ebben a jelentésben, és különböző 19. és kora 20. századi irodalmi idézetekkel illusztrálták állításukat. Sőt, állítólag Abraham Lincoln is használta. Sajnos azonban ezen idézetekből csak annyi derült ki, hogy a szót nem a 'hűvös' jelentésben használják benne, hanem valamilyen átvitt értelemben: a pontos jelentést azonban nehéz meghatározni.

Mélységes mély a múlnak kútja...

Átvitt értelemben a cool már a Beowulfban is előfordul, ám ekkor emberi érzelmet, pontosabban annak a hiányát jelölte. Hasonlóképpen Chaucernél és Shakespearenél is 'szenvtelen, kimért, nyugodt' jelentésben fordul elő.

A 18. században aztán emellett egy másik jelentése is kezdett kialakulni: 'magabiztos, pofátlan (elsősorban olyan helyzetben, amikor félénkséget és habozást várnánk)'. Érthető, miképpen származhat ez a 'nyugodt, szenvtelen, hidegvérű' jelentésből. Ebben az értelemben használta Lincoln is, amikor a szeparatista törekvések arcátlanságáról beszélt. Ebben az időben tehát a szó a rosszallás, nem a csodálat kifejezésére szolgált.

A modern jelentés felé

Nem nehéz megérteni, hogy a 'szemtelen, pofátlan' jelentés hogyan tolódik el a 'vakmerő, vagány'-on át a 'fasza, menő' felé.

Az első olyan adat, ahol komolyan felmerül, hogy  a cool mai, szlenges jelentésében szerepel, az 1880-as évekből való. Egy fiatal lány írja le barátnőjének szerelméről, hogy cool. Később a lány férjhez is ment a fiatalemberhez, így nehezen feltételezhető, hogy nem rosszallóan használta, nem arra utalt, hogy szemtelen. Igaz, nem is arra, hogy szenvtelen: valószínűleg a 'nyugodt' jelentést feltételezhetjük.

Ezt erősíti meg az is, hogy a mai szlengből ismert jelentés ekkor még az afroamerikai angolból sem adatolható, pedig az angol szleng jelentős része éppen ebből a nyelvváltozatból származik. Arra ugyan van adatunk, hogy használják a kifejezést, de nem derül ki világosan, hogy negatív vagy pozitív értelemben. Az első biztos adatok 1933-ból, Zora Neale Hurston antropológus, az afroamerikai nyelv és folklór jelentős kutatójának néprajzi és széépirodalmi műveiben bukkannak fel: ezekben többször is elismerően használja. De az ugyanebből az időből származó jive- (afroamerikai szleng) szótárak még ekkor sem említik.

A filmtörténet kiemelkedő, jive-ül elhangzó jelenetei:

Airplane! - "Oh stewardess, I speak jive" - watch more funny videos

Igazán elterjedté a cool 'menő' jelentésben csak a negyvenes években válik: ebben nagy szerepet tulajdonítanak Lester Youngnak, a remek szaxofonosnak. A fehér tinirajongók körében csak az ötvenes évek elején kezdett terjedni – ha belegondolunk, a jelentés így sem tekinthető újnak, hiszen ma már ők is nyugdíjasok.

Ami a nyelvvel kapcsolatban az eset tanulsága: mai nyelvhasználatunk óhatatlanul befolyásol minket, amikor régebbi szövegeket olvasunk, és a szavakba hajlamosak vagyunk belelátni azt a jelentést, amelyben a szót mi magunk használjuk. Ami még rosszabb, az az, hogy a szövegkörnyezetből nem derül ki mindig egyértelműen, hogy a szöveg írója milyen jelentésben kívánta használni a szót. Az egyetlen lehetőségünk, hogy óvatosak vagyunk, mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le.

Forrás

ON LANGUAGE; Cool