Mindig nagy visszhangja van annak, ha kiderül valakiről, hogy poliglott. (Ez nem egy furcsa, ritka betegség; csak annyit jelent, hogy valaki extrém mennyiségű nyelven beszél.) Itt a nyesten is bemutattunk már jó néhány ilyen különleges embert. Persze sokszor hihetetlen, hogy valaki húsz vagy akár ötven nyelvet tudjon, ezért elindulnak a találgatások, hogy hol lehet itt a csalás... Timothy Donert, a húsz nyelven beszélő amerikai tinédzsert, mi is bemutattuk néhány évvel ezelőtt. Most a TED Ideas oldalon írta meg saját történetét, hogy miért is tanult meg húsz nyelven, és hogy mit tanult még meg a nyelvtanulás közben...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Timothy Doner tizenhárom éves volt, amikor elkezdett önállóan nyelvet tanulni. Elkezdte érdekelni a Közel-Kelet, ezért kezdett el héberül tanulni. Eközben kattant rá a Hadag Nachash nevű izraeli zenekarra, amelynek az egyik albumát minden reggel meghallgatta. Egy hónappal később körülbelül már húsz számukat tudta kívülről – anélkül, hogy értette volna őket. Majd ezek után megtanulta a számok fordításait is. Ez, azt mondja, olyan volt, mintha egy szótárt töltött volna bele az agyába. „Néhány száz héber szót tudok, és soha ki nem nyitottam egy nyelvkönyvet” – mondja.

Ezek után határozta el, hogy kísérletezni fog. Órákat töltött azzal, hogy lakóhelyén, New York Cityben az izraeli kávézókat járta, és kihallgatta a vendégek beszélgetéseit. Néha még arra is vette a bátorságot, hogy odamenjen a beszélgetőkhöz, bemutatkozzon és beszélgetni kezdjen. Mindezt a fejében levő dalszövegekből összerakott, és csak véletlenszerűen grammatikus mondatok segítségével.

Forrás: Wikimedia Comons / Dina Said / CC BY-SA 4.0

A héber után az arab jött. Ezt úgy tanulta, hogy minden reggel elolvasta a hírek címeit és lefordította őket, illetve az utcai arab árusokkal próbált meg beszélgetni. Ezután jött a perzsa, majd az orosz, illetve a mandarin, és a többi tizenöt nyelv... Egy átlagos napon franciául és törökül skype-olt a barátaival, hindi zenét hallgatott órákon át, és vacsora közben latin vagy görög könyvet olvasott. „A nyelvtanulás a mániámmá vált” – írja. Nyári iskolákba iratkozott be, internetes nyelvi fórumokat kezdett követni és nyelvtanuló-találkozókra is eljárt New Yorkban.

A médiában 2012-ben bukkant fel először a neve, és egyre több műsorba hívták meg a „nyelvzsenit”. Először igencsak tetszett neki, hogy furcsa hobbija révén így nagyon sok embert inspirálhat nyelvtanulásra. Csakhamar azonban a médiamegjelenések terhessé váltak számára, ugyanis rájött, hogy az újságokban és a tévében senki sem az ő története érdekel, csupán annak a szenzációs és eladható része. Cirkuszi majomnak érezte magát...

Közben a nyelvtudásról is megváltozott a képe. Rájött, hogy folyékonyan beszélni egy nyelvet vagy beszélni egy nyelvet milyen sokféle dolgot jelenthet, és milyen relatív, hogy kire mondható, hogy tud egy nyelvet. Megtapasztalta, hogy annak ellenére, hogy az angol az anyanyelve, nem érti az apja és jogász kollégái között zajló angol nyelvű társalgás nagy részét, ugyanakkor például a jamaicaiak által beszélt angolból egy szót sem ért... „A nyelvészettanárom, akinek a lengyel az anyanyelve, jobban tud nálam angolul” – írja. Ugyanakkor ő sem ismer minden szót. Persze a nyelvtudás nem is jelentheti azt, hogy az atomfizikától a klasszikus zenéig bármiről képesek vagyunk értően beszélgetni; erre az anyanyelvi beszélő sem képes.

A nyelv ugyanis egy rettentően sokrétű, komplex és élő szövete a kultúrának és a történelemnek. Senki nem birtokolja teljes egészében, éppen ezért – vallja be töredelmesen – teljesen fölösleges valakit azért magasztalni, mert „beszél” egy-egy nyelvet. Timothy Doner örül, hogy a sok nyelv tanulása mellett ezt a leckét is megtanulta.

Forrás

Why I Taught Myself 20 Languages — And What I Learned about Myself in the Process