@Kornél: Szerintem nem ilyen romantikus a dolog. A finnugrizmus a német (nyelvészet) gyarmatosító eszköze volt és gyarmatosító eszköz is maradt. Most az Európai Unioé. A görögök már kétségbeesetten kilépnének... mi még annyit se fogtunk fel, hogy mocsárban taposunk. S persze már egyik sem lesz képes kikeveredni. Fejlesztésekre vettél fel kölcsönt? A fejlesztések megvoltak, de már sem a föld a talpa alatt, sem a fejlesztések haszna nem a magyaroké. Nem lehetett előre tudni, hogy KIMEGY a haszon? Csak a kölcsön mosolyog mindig szélesebbre húzott szájjal.

"Tulajdonképpen csak úgy lenne elképzelhető, ha a nyelv beszélői összeolvadnának egy másik néppel, melynek eredeti nyelvében nincs f, és ez a nép úgy cserélne nyelvet, hogy közben az „akcentusa” megmaradna (ezt hívjuk adsztrátumjelenségnek). Tegyük hozzá: ha történik is ilyen nyelvcsere, nem törvényszerű, hogy ilyen változás is bekövetkezzen. Ezt a spekulációt tehát nem vehetjük komolyan."

"Piszkos volt a távcsöved, Galileo fiam!" - mondta a páter Galileinek, aki foltokat vélt látni a Napon, amely az egyház tanítása szerint maga a tisztaság, tehát makulátlan.

A minősítgetés, vallási bagatellizálás helyett komolyabb tudományos megközelítéssel előadott érvelésre lenne szükség. Az, hogy az ellentmondásokat lesöpörjük az asztalról, mondván ezek a tanítás szerint nem igazak, a vallások indoklásai. A tudomány korrigálja a tévedéseit.

A finnugrizmusban nincs korrekció, tehát a finnugrizmus nem tudomány, hanem vallás.

Egy másik szótárban a finn "pöyhkeä", azaz pimasz; míg a "pöyhkeilevä" nagyhangú.

Érdekes a magyar pökhendi szóval való összevetése is.

Érdekes, a pihe a fordító szerint a finnben "pöyhiä".

Ha meggondolom, hogy népiesen "pöhő, pölyhő" formában is hallottam, akkor nekem ez is gyanús. Lehet, hogy FU eredetű?

A fanszőrzetről jut eszembe, hogy a finn puna = piros. Nem a gyerekcsináló rész odabent (már megint komolytalan vagy!) hanem a szőrzet piros! Igaz, hogy a hébernek meg az egész adám = ember is piros. Ádám. Fenét véletlen, hiszen az adamá = föld is piros nekik . ITT. Ahol még nem művelik évszázadok óta a földet, és nincs benne fekete humusz. Csak a vörösses homok vagy agyag világlik ki sokfelé néhány elszáradt bogáncs közül. Mert eső itt az egy csepp sincs tavasztól-őszig, amikor az kellene.

Szép kis logika, ahelyett, hogy kibontanám a témát, még bele is tekerem a fonalat. Hogyan lesz a fanszőrzetből fonás? Hát úgy, hogy a pone = át-, be-, jobbra-balra fordul: a szövőszéken. De a fonal, fonás már kultúrszavak! Nyilván – hiszen az F is jóval későbbi hang mindenfelé. A finnbe például, olyan messzire ment a rénszarvasokat kergetve, északra, hogy odáig el se jutott.

A héber a vörösses szőrzetű északi rassz (kelták, de a németeknél is van elég) emlékét őrzi. Nemcsak a nyelvében, az emberek is úgy néznek ki. Mert az askenazi (európai) zsidók jó része még ma is lángvörös hajú, vagy csak vörössesszőke és szeplős. Az egyik unokám is, pedig az apja lengyel az anyja meg az enyém (azt meg ki tudja, hogy kinek volt közülünk zsidó felmenője – én biztosan nem tudom). Fan-tasztikusak ezek a vörös hajú, hófehér bőrű kisgyerekek, akik később se tudnak lebarnulni, inkább csak szeplősök lesznek. Elevenek, mint a tűz és folyton vicceket gyártanak. Főleg a szüleikkel való vitatkozásban. Neander, mi? Ja, az volt vörös és szeplős.

A természetes nyelvek (alapszavai, azok ősi értelme) nem változik. Még a százezer évvel ezelőtti ÍZEI is megvannak – a tudatunkban is.

"Olvasónk, Kornél kérdéseiből is kitűnik, hogy bizony sok dolog összekavarodott a fejében."

Nyilván igen, mert matematikusként racionálisan gondolkodom, s racionális magyarázatokat keresek. Míg a finnugristák sokszor adnak irracionális magyarázatokat, mint ez esetben is.

2 alatt feltettem néhány segítő kérdést, hogy világosabb legyen, mi a probléma a finnugrista magyarázatokkal.

A vallások esetén természetes, hogy a próféta kinyilatkoztatásai a mérvadóak, a logikát ilyenkor nem illik firtatni.

De a tudomány mégiscsak úgy épül fel, hogy LOGIKUS magyarázatot próbál adni a jelenségekre. Vagy ez kívül esik a finnugrizmus felségterületén? Mármint a LOGIKA?

És hogy kapcsolod ezekhez a *puna szót?

Jelentései: 1. szőr, haj 2. fon

Nem a kettőt egymáshoz, hanem a héber jelentésekhez?

Javitás az 1.ben: ... de kizárólag csak második MÁSSALHANGZÓKÉNT.

Népies: "Engem nem érdekel, hogy mit csinál az asszony, csak akkor legyen üres, amikor nekem kell."

A héber puna = kiürített, üres, pina = sarok, szöglet. Pone = megfordul. Na hallod! Ja, és a pin = tű, pecek, fasz. (A pin a magyar fény (tű) és a fenyő(tű) rokonszava.) Akkora kabarékat tudtam volna a Hofival összehozni...

Na most már komolyan, mit röhögsz folyton?

1. A finnben a D hang nem lehet szókezdő, csak a T, pedig D is van benne azért. De kizárólag csak második magánhangzóként.

2. A héberben az F nem lehet szókezdő, csak a P. A V sem lehet szókezdő, csak a B. A Ch se lehet szókezdő, csak a K.

3. A héberben a W csak 4-5, biztosan jövevényszóban szókezdő, de egyébként csak O/U lehet. A magyar V-vel kezdődő egyszótagúak valójában mind W-vel kezdődnek.

Vagyis a héber megmutatja, hogy a P/F, B/V, K/Ch, és az OU/W triász "eleje" mind korábbi, mint a későbbi váltó hangjaik.

A finn is megmutatja, hogy a T előbb volt, mint a váltó hangja, a D.

Az Európa közepén levő (ott is volt) magyar megmutatja, hogy ő már északtól is, délről is mindent felszedett.

Szal itt kezdődik a nyelvészet.

A pina szó eredetéről írott cikkben szerepel a fanszőr(zet), mint egy változás terméke. S mégis mikortól adatolható? A képzésmódjában erősen emlékeztet a "sampinyon gomba" szóra, amelynek első és második tagja is ugyanazt jelenti, csak éppen az első tag idegen szó.

A Zaicz-féle etimológiai szótár nem közli ezt az igen fontos szót, így a neten kutakodva csak a megbízhatatlan Czuczor-Fogarasi szótárban bukkantam rá, mint tájszóra, de a képzésmódja miatt a fan idegennek tűnik a nyelvérzék szerint. Talán "finnugor nyelvújítás" emléke? Mai szóval hoax?

Miért ne származhatna a pina a FU nyelvekből? Mikor kiváló párhuzama van, értelmi és hangtani ellenvetés sincs. Ja hogy nem illeszkedik a törvénynek kikiáltott változáshoz.? Hmmm, a törvénynek nevezett dolog talán nem is teljesül minden esetben? De ha lesöpörjük a zavaró kivételt, akkor helyreáll a béke...

Ha a hangutánzó szavakban megmaradt a p, akkor miért szabadult meg a nyelv a többi szóban a p-től?

Vagy a FU alapnyelvben a puffanást nem hallották, csak az f megismerése után javult meg a hallásuk? A hangfestő szavak p-je miért nem változott, hiszen az nem kötődött hanghoz, tehát nem volt, ami emlékeztessen...

Vagy FU korban nem voltak hangulatok? A pillanatot, a pihét, s más hasonló dolgokat nem ismerték?

Miért nem lehet komolyan venni az f>p változást, ha egyszer van olyan jelenség, az adsztrátumjelenség, amelynek során ez megvalósulhat? A magyar lenne az a csoport, ami beolvad, így őrzi az f-et, tehát nem később veszi át. Nem ugyanott tartunk...

Az egész volt p, megváltozott f-fé, majd újra lett p folyamat meglehetősen furcsa. Kicserélődött kétszer a magyar nyelvet beszélő csoport, hogy egyszer megszüntette a p-t, s áttért f-re, aztán viszont mégis befogadta a p-t?

Mégis mi oka volt a nyelv beszélőinek erre a furcsa viselkedésre? S a hangutánzó-hangfestő szavak miért csak az újra megtalált p után alakultak ki?

Ez valóban nagyon érdekes téma. Bár a cikkben nem szerepel így kifejezetten (hacsak nem kerülte el a figyelmem), de nagyon fontos, hogy a változás mikor zajlott le, és a kérdéses szó előtte vagy már utána került a nyelvbe, tkp. ez a lényege az egésznek.

Talán jó párhuzam lehet a baszk, amelyben eredetileg szintén nem volt [f], sőt, egyes nyelvtörténészek (pl. Trask) még a [p] létezését is bizonytalannak tartják az óbaszkban. A latinban [f]-fel kezdődő jövevényszavakat a baszk [b]-vel vagy [p]-vel veszi át (mivel zöngétlen zárhanggal egyáltalán nem kezdődhetett szó az óbaszkban, a latin [p]-t is [b]-vel vette át kezdetben: pace > bake), nagyon ritkán [h]-val. Éppen ezért ma már igencsak kétségbe vonják azt a nagyon elterjedt elméletet, hogy a latin [f]- baszk kölcsönhatásra alakult [h]-vá magánhangzó előtt a spanyol szavakban, illetve mindenhol a gascogne-i okcitánban (arról nem beszélve, hogy ugyanez megtörtént bizonyos délolasz nyelvjárásokban is, pl. a calabriai catanzaróiban).

Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy ha megfigyelhető A > B és A > C változás is, sőt, mondjuk A > A (vagyis a változás hiánya) is, akkor ezek közül lehet-e mindegyik az adott korra és ugyanarra a nyelvváltozatra jellemző. Szintén konkrét példával illusztrálva:

(a) lat. FACERE, FERIRE, FOLIA, FILIU stb. > sp. hacer, herir, hoja, hijo stb.

(b) lat. FACIE, FEDU, FOCU, FIDE stb. > faz, feo, fuego, fe stb.

A nyelvtörténészek szerint mindkét esetben "honi" (patrimonial), azaz nem jövevény- vagy műveltségszókról van szó. Valaki azt a nézetet képviseli, hogy a (b) sorban lévő szavak kivételek (pl. más nyelvjárásból származnak), más pedig azt mondja, hogy elképzelhető ilyen ingadozás, hogy a változás nem minden esetben zajlik le. Erről mi a nyelvészek véleménye?