@challengeofusenglish: Ma az angolban gyakorlatilag csak természetes nemek vannak (tehát nem nyelvtani nemek) és csak a személyes névmások egyes szám harmadik személyében.

-hoppá - az "eset"-ből "esett" lett...... :)

@szigetva:

Szerintem is más esett, de a gyerekeim szerint, akik nagyon "bátor" nyelvi helyesírási reformokat vezetnének be, mindkettő csak a diákok bosszantására kitalált hülyeség. Az LY-t ők nagyon hamar kidobnák.

:)

@challengeofusenglish: A mondjuk egészen más eset, mert ott jól érezhető a kapcsolat a mondom, mondás stb. szavakkal. Az ly-s szavak viszont csak nagyon ritkán állnak ilyen kapcsolatban más szavakkal, amikben a helyén [l] áll (egyet tudok: vetélytárs~vetélkedő). (Olyan alternációk vannak, hogy [juk]~[luk], de ez meg általában beszélők közötti váltakozás, egy adott beszélő tehát nem feltétlenül van tudatában.)

@szigetva:

Érdekes a nemek kérdése az angolban. Tudom valaha a főneveknek volt neme és ennek már csak egy-két maradványa van meg, mert a hajóra (ship) láttam már írott szövegben "she"-vel visszautalni. (ha jól emlékszem).

Van-e esetleg még más maradványa a mai angolban az egykori nemeknek?

@El Vaquero:

Otthon élénk viták vannak a gyerekeimmel. hogy kell-e egyáltalán az LY. Engem is eleget gyötörtek vele annak idején.

Az az igazság, hogy nincs észérvem az LY mellet:

- régen volt kiejtésbeli eltérés - na és? Ma van?

- megszokás, na meg hülyén mutatna az hogy, juk a lyuk helyett - megszokás kérdése

- a régi könyvekben, internetes cikkekben úgyis LY marad és ez kavarodást okozna - miért? mindenki megszokná egy idő után, hogy ha LY-t lát az az könyv, dokumentum a régi időkből származik

- aki már LY-hoz van hozzászokva, annak nehéz lenne áttérni az anélküli írásmódra - és az ilyen vaskalaposok miatt szívatják a mai diákokat

És különben is, amikor Te voltál diák, akkor is ugyanezt mondtad?

:)

Szerintem még ez a helyesírási reformjuk (LY) még hagyján. De amikor azt szorgalmazzák, hogy a mondjuk helyett a kiejtést követve mongyuk-ot írjunk, abból még nagyobb kavalkád lenne. Erről még parázsabb vitáink vannak. :)

@Janika: Az angol sun és son szavak homonimák: két szó, aminek VÉLETLENÜL azonos az alakja, a nyelvtörténeti változások eltörölték a köztük korábban meglevő különbségeket. Az óangol sunne ’nap’ egyébként nőnemű volt…

www.etymonline.com/index.php?allowed_in_frame=0&search=sun

www.etymonline.com/index.php?allowed_in_frame=0&search=son&searchmod

@Janika:

"A SON és SUN szavak elég hasonlóak, kiejtésben még inkább."

Elkezdtem próbálgatni. Úgy találtam, hogy én teljesen ugyanúgy ejtem mindkettőt és leellenőrizem, hogy jól teszem-e egyáltalán.

1. Megnéztem az amerikai szótárakban (Webster, Longman Amerikai angol szótára)

Teljesen megegyezik.

2. Azután megnéztem az Oxford szótárban és Országh László Angol - Magyar szótárában is.

És ugyanúgy jelzi mindkét szó kiejtését.

Mindegyik hangosszótár ugyanúgy ejti mindkét szót.

Az IPA jeleivel: /sʌn/. (Szigetva jeleivel nem tudom. :) )

@El Vaquero: Azért nem csak a spanyolban van ilyen hang, tudtommal minden újlatin nyelvben megvan, csak másképp írják (olasz <gli>, portugál és provanszál <lh>, katalán és galiciai <ll>, francia <ill>, de már a franciában is sima [j]-nek ejtik). Tudtommal a délolaszban is eltűben van a palatolaterális ejtése.

@mederi: jajj, mert aztán tényleg szegényebbek lennénk, ha nem lenne írásban LY. Szerintem még így válságban is mindenki örül, hogy nincs munka, a gazdaság visszaesik, de legalább LY van, éljen. Az amerikaiak nem is tudják, hogy miből maradnak ki.

Egyedül a spanyolok tudnak csak együttérezni velünk, náluk van, csak LL-nek írják (és LY-os hangértékkel ejtették), és már arrafelé is beleolvadt szinte mindenhol a sima j-be, ami Y-nal írnak, ritkábban I-vel.

Én amondó vagyok, hogy hőmérsékletét tekintve a Nap nő, erejét tekintve hímnemű volt, azonban az erejéből (később "oldalbordájából") jött/ jön létre hője ("nőisége"), vagyis végsősoron úgy nő, hogy eredendően férfi (" férfias nő").

(Az isteneknek mint tudjuk, sokszor nemük sem volt a mitológiákban, hiszen örökké éltek. Zeusz pl. ugyan férfi volt, de a füléből minden további nélkül kipattant egy gyermeke, Hérára nem is volt szükség.. Ha, ha, ha..)

-A kiindulás feltehetően az lehetett, hogy "megállapították" azt hogy:

a NAP "ÉL-ő", mely abból a következtetésből ER-edt, hogy "ÉR-ő", vagyis a fénye és melege mindekit "EL-ÉR", és a Földön mindenfajta "ÉL-et" tőle "ER-ed".

- (Nem kell mindjárt azt mondani, hogy persze, mert a magyarból nőtt ki minden fűszál, hanem hogy a magyar mint toldalékoló nyelv megőrizte a ki tudja milyen nevű ős nép, és népek szavait..)

/Egyrészt: További kultúrákban, ahol mint istenséget meg is személyesítették a Napot, valószínűleg "nem tudtak, vagy nem akartak ő" hangot kimondani, helyette "o"-t mondtak, ugyanakkor szóeleji "h"-t szívesen alkalmaztak, erő=(h)ero..

/Másrészt: Mint tudjuk, a legrégebbi kultúrák feltehetően "anya jogúak" voltak, ezért feltehető, hogy először a Napot nőneműnek vélték.

Valószínű az előbbiek alapján:

erő----Hérá (görög istennő)

erős-----hérosz (hős, életerős férfi és nő is, mint az amazonok)

-Térjünk vissza a Nap nevéhez:

(eről-ködik mint Her(r)-old (férfi név), szép mint Hel(l)éna

(Hel(l)-éne), és talán a heraldika is rokon szó, ami képileg fejezi ki egy "erős, gazdag, "fényes" család erejét").

'"Hél" él, Hér(e(l))/hell elér..'

Lefordítva talán: A Nap él, lesüt (melegít)/ elér minket.

-A "hely" és a "helyes kislány" kifejezéseink is nagyon régi gyökerűek lehetnek, és rokonnak gondolom a "Héliosz", vagyis Nap szóval. A helyes kislány jelentése mint tudjuk, ragyogó szépségűt jelent. Mondjuk azt is meséinkben, hogy "szép Ilona olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem"..:)

-Az állatok a magyarban ellenek (szerintem régen az emberek is), a franciában "ell" nőnemű "ő", aki szülhet.( Így érnek össze a dolgok.)

Megjegyzés:

Fontos, hogy az "LY"-t hangtani változások miatt ne tüntessük el, mert azzal az emberiség is (nagy szavak, de igaz) szegényebb lesz szerintem!!.:)

@Sultanus Constantinus: köszi :-)

@Janika: Nem, a "sun" az indoeurópai *sHowl-nak egy -n végű függő esetéből származik, a "son" pedig egy *seuH- tőből. Ezek nagyon rövid szavak és a két leggyakoribb mássalhangzót tartalmazzák, tehát nagyon nagy az esély a véletlen egybeesésekre.

Még egy érdekssség:

A SON és SUN szavak elég hasonlóak, kiejtésben még inkább.

Talán ez is arra vezethető vissza, hogy a Nap a férfi?

Nem gondoltam volna hogy az ártalmatlan kérdésemből ilyen cikk lehet :-)

Amúgy a másik cikkben is de itt is leírom, nem az volt akérdés, hogy a Nap miért férfi, hanem az, hogy a Nap testvére miért az. Egy fivérnek lehet lánytestvére is nem? Nem Brother Sun-t írtak, hanem Sun's brothert.

Amúgy érdekes gondolatok jutottak az eszembe. Ha lánytestvér lenne, akkor valószínűleg sistert írtak volna, amit mi a fivér mintájára talán nővérnek fordítunk. A nővér azonban idősebb lánytestvért jelent: Tehár amikor mondjuk a brother sun, sister moon párost lefordítjuk napfivér, holdnővérre akkor kis csalást követünk el, ugyanis belekódoljuk, hogy a Hold az idősebb és a Nap a fiatalabb.