Az 1980-as évek vége felé közeledve olyan újítás jelent meg a szövegszerkesztő-piacon, amit ma teljesen magától értetődőnek találunk, de a maga korában értetlenség fogadta. Napjainkban mind a Microsoft Office, mind az OpenOffice, mind a LibreOffice és hasonló termékek szoftvercsomagok részeként jutnak el a felhasználókhoz. Természetes számunkra, hogy a szövegszerkesztőt, a táblázatkezelőt, a prezentációkészítőt ugyanattól a cégtől szerezzük be, és ezek a programok egymással is egybeépülnek. De ez nem mindig volt így, sőt mint azt látni fogjuk, az is a történelmi esetlegesség eredménye, hogy pontosan milyen jellegű szoftvereket szokás ma rakni az irodai programcsomagokba...

Prezentációra sok szakterületen szükség van
(Forrás: Wikimedia Commons / Victorgrigas / CC BY-SA 3.0)

Microsoft Office – jött, látott, győzött?

Az irodai programcsomag koncepciója az 1980-as évek második felében született meg. Vásárlói részről korábban fel se merült rá az igény: mire jó egy programcsomag, ha egyes alkotóelemei nem ütik meg a várt szintet? Lehet, hogy a táblázatkezelő szuper, de a szövegszerkesztő még döcög kicsit. Egyszerűbb mindenből külön-külön megvásárolni a legjobbat, hiszen a saját területükön piacvezető programokat általában különböző cégek fejlesztik.

Az ’iroda’ jelentésű Office nevet először csak a Microsoft használta – olyan más korabeli programcsomagok, mint a lejjebb részletezett Lotus Jazz vagy az AppleWorks, más elnevezéseket viseltek. Mára viszont az Office szó teljesen közhasználatúvá vált és mindenféle irodai programcsomagot így hívnak. A korábban piacvezető WordPerfect szövegszerkesztőre alapuló programcsomagot először WordPerfect Suite-nak nevezték, de mára már ezt is WordPerfect Office-nak hívják. A Microsoft az emberek fejében győzött: napjainkban a cég legnagyobb riválisai is a Microsoft szóhasználatát követik, mert a felhasználók „az Office-ot” keresik.

Mondhatnánk, hogy a programcsomagok esetében legalább az biztosított, hogy a különböző programok jól együtt fognak tudni működni egymással: ismerik és beolvassák egymás állományait, hasonló a menürendszerük, és így tovább. De kezdetben még ez sem volt feltétlenül igaz, mint azt hamarosan látni fogjuk...

Jazz? Mi az?

Az irodai programcsomagok születése nem ment zökkenőmentesen. 1985-ben jelent meg az Apple Macintoshra készült Lotus Jazz programcsomag, nagy felhajtás közepette. A Microsoftnál aggódtak, mi fog történni, de a Lotus Jazz hatalmasat bukott. Az ekkoriban a Wordön dolgozó Charles Simonyi elbeszélése szerint az a vicc járta, hogy a Jazzből többet vittek vissza a dühös vásárlók, mint amennyi egyáltalán elkelt belőle!

De miért vallott kudarcot a Jazz? Már az elnevezés maga is szerencsétlen volt: a Lotus ugyanis, mint az előző részben említettük, az 1-2-3 nevű táblázatkezelővel aratott nagy sikert. A felhasználók fejében nem kapcsolódott össze az új márkanév a régivel. A Jazz rendkívül drága volt, és mivel csak floppylemezről lehetett futtatni, a sebessége sem verdeste az egeket. A Lotus annyira tartott a kalózkodástól, hogy a felhasználóknak nem tette lehetővé, hogy a gép merevlemezére is felmásolhassák a programot!

Az Apple számítógépein nagyobb karriert futott be az 1984-ben indult AppleWorks irodai csomag, amelyet a Jazz-zel szemben maga az Apple fejlesztett, legalábbis eleinte. Egy idő után ugyanis kiszervezték a fejlesztést Claris nevű leányvállalatukhoz, és az ekkortól ClarisWorks néven futó terméket Windowsra is elkészítették. A ClarisWorks azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Apple újra magába olvasztotta leányvállalatát, a ClarisWorksből ismét AppleWorks lett, majd a program hosszú vergődés után, már a huszonegyedik században (!) végleg kimúlt. De ha minket inkább a nyolcvanas évek érdekelnek, a Youtube-on végignézhetünk egy hosszú-hosszú AppleWorks 2.0 oktatóvideót (ne hagyjuk ki 03:55 után a lelkes diákok kórusát):

A Microsoft megpróbált tanulni az esetekből: a Microsoft Works Jazz- és AppleWorks-szerű csomagnak készült, de messze nem aratott akkora sikert, mint az 1989-ben piacra került Microsoft Office. Pedig az Office korántsem volt tökéletes...

Kinek kellenek írásvetítő-fóliák?

A Microsoft Office első, 1989-es kiadásában csak annyi volt a plusz, hogy a csomag megvásárlásával időt lehetett spórolni, hiszen egyszerre benne volt minden. De az Office alkotóelemeinek eleinte semmi közük nem volt egymáshoz azon a koncepción kívül, hogy az irodában hasznosak lehetnek. Bill Gates és Charles Simonyi sokat vitatkoztak azon, mi a jobb: ha többet tudnak a Microsoft-szoftverek, vagy ha jobban egybeépülnek. Ahhoz ugyanis nem volt elég erőforrása a cégnek, hogy mindkettő egyszerre teljesüljön! Gates annyira az integráció pártját fogta, hogy még az sem tetszett neki, amikor a Microsoft által korábban megvásárolt PowerPoint prezentációkészítő bekerült a csomagba. Minek még egy extra vacak, amikor a meglévő programokat sem sikerült még tökélyre fejleszteni?

Az idő ebben az esetben a magyar fejlesztőt igazolta: az újítás gyorsan elterjedt, és gyakorlatilag iparági szabvánnyá vált. Napjainkban már az összes rivális cég programcsomagban kínálja irodai alkalmazásait, és ezeknek része a szövegszerkesztő, táblázatkezelő és más egyebek mellett az eredetileg teljesen esetlegesen az Office-hoz csapott prezentációkészítő is.

A piacért mindent?

A Microsoft Office, csakúgy, mint az előző részben tárgyalt Microsoft Word, először MS-DOS alá készült el. Az első Windows-változat a Microsoft Office 3.0 verziószámot viselte, és 1992-ben látott napvilágot. Mi volt benne? A nevek a mai napig ismerősek – Word 2.0, PowerPoint 3.0 és Excel 4.0. A következő videóban végignézhetjük a programok telepítését, és a használatukba is bepillanthatunk:

Észrevehetjük, hogy a telepítő rendre felhívja a figyelmet a rivális termékekről való átállást segítő funkciókra. (A telepítés eredetileg jóval lassabb, de a videó modern számítógépen készült.) A Word a WordPerfect-felhasználók számára készült extra súgót és billentyűkombinációkat ajánlgatja, az Excel a Lotus 1-2-3 jellegű működésre hívja fel a figyelmet. Természetesen azzal a megjegyzéssel, hogy „Haladó Microsoft Excel felhasználóknak nem ajánljuk a bekapcsolását”.

Elsősorban ez a fajta piacismeret tette lehetővé a Microsoftnak, hogy elsöpörje a vetélytársait. A cég ezen felül is minden létező üzleti taktikát bevetett, olykor a legalitás határán egyensúlyozva. Több nagy port felkavart perben is elmarasztalták őket, de ezek általában nem a szövegszerkesztéssel, hanem a szintén általuk készített Windows operációs rendszerrel voltak kapcsolatosak. Kivétel a jelenleg is zajló WordPerfect-per: a Novell, a WordPerfect egyik korábbi tulajdonosa azzal vádolja a Microsoftot, hogy szándékosan eltitkolt a Windows 95 működésére vonatkozó információkat, hogy így a WordPerfect hátrányba kerüljön a Microsoft Worddel szemben. A legutóbbi tárgyaláson, 2011 decemberében az esküdtszék három nap után sem tudott eredményre jutni, így a bíró megszüntette a pert, az esküdtek közül pedig a döntés hatására többen elsírták magukat. Ennek valószínűleg a nagy szellemi feszültség lehetett az oka: mint a Novell egyik jogásza elbeszélte, három napi megfeszített ülésezés után már csak egy esküdt volt a Microsoft pártján, és közelinek látszhatott az amerikai jogrend által megkívánt egyhangú döntés.A Novell várhatóan újra perel...

Bill Gates 1998-ban egy amerikai bíróság előtt
(Forrás: Wikimedia Commons)

A Microsoft máig uralja a szövegszerkesztő-piacot, de aktuális kihívói egészen más stratégiát követnek. Hogyan terjedtek el az ingyenes, nyílt forráskódú szövegszerkesztők? A következő részből kiderül...

Felhasznált irodalom, további olvasmányok

Whatever happened to... Lotus Jazz

Microsoft-perek (angol Wikipédia)

Novell-Microsoft Trial Over WordPerfect Ends as Jurors Deadlock

A két előző részben felsorolt irodalmak