A 2012 óta aktív kezdeményezés, a Red Bull Pilvaker 2014-ben debütált az Erkel Színházban, és azóta is aktív részese Magyarország slam poetry és zenei életének. A Red Bull Pilvaker olyan fiatalok körében közismert előadókat és együtteseket fogott össze, mint például Papp Szabi (Supernem), a Halott Pénz, Fluor, Deego vagy Wolfie (Punnyany Massif). Szerettünk volna többet megtudni a projekt hátteréről, az ötletgazdák motivációiról, de kérdéseinkre sajnos nem kaptunk választ.

Az anyanyelvoktatás alternatív lehetőségeivel foglalkozó sorozatunkban ezúttal egy igazi csemegét fogunk bemutatni olvasóinknak. Olyan zeneszámokról és videoklipekről lesz szó, melyekről nem túlzás azt állítani, hogy a tananyag szerves részét kellene képezniük, ugyanis kiválóan felhasználhatóak több szempontból is, több tantárgyban és témakörben. Jöjjenek a Red Bull Pilvaker nevű kezdeményezés anyagai, illetve azok felhasználási lehetőségei az irodalomóra keretén belül.

Rohadjak meg, kitörök, ha kell embert is ölök

A projekt oldalán az Album menüpont tartalmazza a dalokat, az Évről évre menüpont alatt pedig a klipek találhatók (amik a Youtube-ra is felkerültek).

A magyar irodalom történetének egyik legkiemelkedőbb alakja minden kétséget kizárólag József Attila, amit valószínűleg a Red Bull Pilvaker előadói is hasonlóan gondolnak, hiszen a költő két versét is feldolgozták. A Mama és a Tiszta szívvel című versekhez tartozó klipek hasonló koncepciót követnek a képi világot illetően. Mindkettő videó a dalszöveg mentén halad, azt jeleníti meg, méghozzá nagyon igényes módon. Íme az egyik ezek közül:

Hogy hogyan használhatóak ezek a klipek az irodalomtanításban? Azon túlmenően, hogy a versek megértésében rengeteget segíthetnek, a népszerűsítésben és az érdeklődés felkeltésében, megtartásában óriási jelentőségük lehet. Ne feledjük, hogy míg nekünk a klasszikus versmondók (pl. Latinovits, Jordán Tamás), illetve a klasszikus versfeldolgozók (Hobo, Kaláka) nagyon sokat jelentenek, addig a fiataloknak ezek a nevek nem biztos, hogy olyan sokat mondanak. Akár tetszik, akár nem Latinovits Zoltán nem versenyezhet Papp Szabival (Supernem zenekar) vagy a Halott Pénz nevű formációval. A fiatalok többsége az utóbbiakat ismeri és jó eséllyel kedveli, az előbbiekről pedig inkább csak hallottak. Persze összehasonlításképpen bevinni egy verset József Attilától Latinovits előadásában jó ötlet, de önmagában kicsi a valószínűsége, hogy kellő sikere lesz.

Mi a szitu tyúkanyó?

Petőfi Sándort talán még József Attilánál is jobban kedvelik a Pilvaker előadói vagy szervezői, ugyanis neki öt műve is szerepel az oldalra feltöltött anyagok között (egyébként a Youtube-on keresgélve még több videót találhatunk Petőfi munkáihoz kapcsolódóan). Az ismertebb versek, úgymint a Szeptember végén vagy az Anyám tyúkja nagyszerű videoklipjei mellett igazi csemege még a János vitéz klipje, amihez egy beharangozó is tartozik:

Hogy ez mire jó? Többek között arra, hogy – a színházi projektekhez hasonlóan – egyfajta előkészítő eleme legyen a tanórának. Le lehet játszani az óra végén (különösen stílusos, ha a tanár úgy szervezi óráját, hogy az Anyám tyúkja verset akkor veszik), ezzel az következő irodalomóra anyagát készítve elő. Így egyrészt a videóban szereplő, ismerős iskola szituáció, másrészt a kiváló slammer, Süveg Márk (alias Saïd) szövege motiválhatja a diákokat az önálló kutakodásra. Másrészt egy jól irányzott tanári utasítás – például, hogy milyen provokatív ez az egész, és a János vitézhez készült klip még borzasztóbb – szintén felkeltheti a vágyat egy kis otthoni munkára. Nyilván egyes osztályokban a „házi feladat megnézni, majd összehasonlítani az eredeti szöveggel (vagy annak egy részével)” utasítás is megteszi. Mindenesetre az biztos, hogy ezt a klipet mi semmiképp sem hagynánk ki (érdemes a végignézni!):

A zeneszövegből kitűnik, hogy a János vitéz első fejezetét ültették át az előadók – korunk világához teljes egészében igazodva. Hogy ez mennyire kedvező egy általános iskola felső tagozatos éveiben járó gyerek számára, vitatható. Ám az már kevéssé, hogy az átdolgozás közelebb áll egy ilyen korú gyerekhez, nem beszélve arról, hogy Kautzky Armand szerepeltetésével az erkölcsi tanulságok is kifejezetten előtérbe helyeződnek, illetve helyezhetőek. Egyébként a videó alatt az egyes zenészek dalrészletei mellett az eredeti szöveg aktuális részei is fellelhetőek, ami a tanári munkát nagyban támogatja.

Edward, király, ugyan, mondd már, ki raj?

Arany János balladái nem igazán tartoznak a könnyen feldolgozható művek kategóriájába, és nincs ez másképp A walesi bárdok című művel sem. Mind a balladai homály, mind az erőteljes korbeágyazottság igencsak megnehezíti a tanulói megértést. Talán ez is motiválhatta az ötletgazdákat abban, hogy a balladát megzenésítsék, az viszont nagy kár, hogy nem készült (még) a József Attila-versekhez hasonló, dalszöveget lekövető videó, ugyanis a hallás utáni szövegértés nem biztos, hogy egyszerű feladat:

Az viszont nem kétséges, hogy a pedagógusok a szöveget – megtalálható a Youtube-on a klip alatt – kivetítve  nagyon sok hasznot húzhatunk ebből az átdolgozásból. Például Fluor Tomi része – némi magyarázattal és összehasonlító elemzéssel – rengeteget hozzátehet az elemzéshez:

Összetett sztori, de elmondom szimplán is
Koccolok, csoki, me’ rád koccintás nincs
A neved rég ejtették diccsel
De jóba’ vagy az arannyal, a giccsel, a bilinccsel
Harsona harsog, elfordulnak a szolgák
Csoda kéne, hogy az ebeid ezt helyrehozzák
Fegyver akad, igaz szóból is lehet elég
Nem láttuk kérdésesnek a csata kimenetelét

Hiába dumált Eduárd, nem cselédje a csoda
Így esett meg egykoron az a híres lakoma

Az előadók
(Forrás: pilvaker.redbull.hu)

Az összehasonlítás mellett mintegy sarkalatos összegzésként is működőképes lehet ez a néhány sor. Ez azért különösen lényeges, mert a gyerek nagy valószínűséggel jóval hamarabb megtanul néhány ilyen szövegrészt, dalt, és jóval nyitottabb is egy ilyen kezdeményezésre, mint egy hagyományos műelemzésre. És tulajdonképpen ebben rejlik ezeknek az anyagoknak az egyik legfőbb értéke. A tanulóhoz szólnak a tanuló nyelvén, ezáltal számukra jóval megragadóbbak, mintha tanárként elmondanánk – végső soron – ugyanezt. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy felejtsük el a klasszikus szavalóinkat, pláne nem műveinket. Csupán azt, hogy legyünk nyitottabbak azért, hogy a diákjaink is azzá válhassanak. És ki tudja? Talán egy szép napon még olvasó, az irodalom iránt érdeklődő vagy akár fogékony felnőtt válik belőlük.