Kevéssé ismert tény, hogy az Egyesült Államoknak, a bevándorlók országának nincs és soha nem is volt de jure, vagyis jog szerinti hivatalos nyelve. Meg nem nevezett, azaz de facto hivatalos nyelve azonban van, ami természetesen az angol. Ezen a nyelven íródnak a szövetségi szintű törvények, ahogy már az USA alkotmánya is ezen a nyelven íródott az ország alapításakor, az Angliától való 1776-os elszakadás után. Az angolt ráadásul a lakosság 96 százaléka jól vagy nagyon jól beszéli, ennek ellenére 80 millió amerikainak nem angol az anyanyelve és nem is angolul beszél otthon. Az Egyesült Államok különleges nyelvi változatossága pont a bevándorlásnak köszönhető. A legutolsó felmérés szerint az országban 337 nyelvet beszélnek, ezek közül 176 őshonos amerikai indián nyelv.

Nemzetiségi-származási eloszlás államonként
(Forrás: Wikimédia)

(A kék a német, a piros az amerikai, a narancs a mexikói, a zöld az ír, a türkiz az afrikai, a lila az olasz, a bíbor az angol, a sárga a filippínó, a rózsaszín pedig a Puerto Ricó-i származást jelöli.)

Az ország eddigi két és fél évszázados történelme során a bevándorlók többnyire két-három generáció alatt elveszítették az anyanyelvüket, így az éppen beszélt nyelvek arányát mindig a legújabb bevándorláshullámok határozták meg. 1956 után a magyar nyelvet is gyakran lehetett hallani az Államokban, ma azonban már csak nagyjából 100 ezer ember, azaz a lakosság 4 ezreléke használja a magyar nyelvet otthon, bár sokkal többen, felmérésektől függően 1,5-4 millióan tartják magukat magyarországi (az Osztrák-Magyar Monarchia korával együtt) származásúnak.

Hivatalos nyelvek az Egyesült Államokban

Ugyan az Egyesült Államoknak szövetségi szinten nincs egy az alkotmányban vagy máshol rögzített hivatalos nyelve, egyes tagállamoknak van. Először azonban egy pillanatra még térjünk vissza az egész ország hivatalos nyelvének kérdésére: azok közül, akik esetleg tudják is, hogy az Egyesült Államoknak nincs hivatalos nyelve, sokan ismerik az oknak egy torzított változatát. A Muhlenberg-legenda néven is ismert városi legenda szerint ugyanis csak egy szavazaton, Frederick Muhlenbergén múlott, hogy nem a német nyelv lett az USA hivatalos nyelve.

A valóságban ebből annyi igaz, hogy egy 1794-ben tartott képviselői gyűlésen német nyelvű bevándorlók egy csoportja kérvényezte néhány törvény németre való lefordítását, amit azonban tényleg egy szavazat híján utasítottak el a képviselők. Azt is hozzátehetjük még ehhez a tényhez, hogy a német származásúak aránya kiemelkedően magas az USA jelenlegi lakosai között, sőt, az angol származást is megelőzve a német a leggyakoribb nemzetiségi származás. 49 millió amerikainak voltak német ősei, ami a lakosság majdnem 20 százaléka, és ez megelőzi az ír (10,8 százalék), az angol (7,7 százalék), és az önmagukat amerikai származásúnak tartók (7,2 százalék) számát is, illetve az Afrikából behurcolt rabszolgák leszármazottainak majdnem 13 százalékos arányát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Korábban nemcsak az államszövetségnek, de az USA tagállamainak sem volt hivatalos nyelve. A hivatalos nyelvek törvénybe iktatása új keletű dolog: csak 1975 után kezdődött el. Addig Nebraska volt az egyetlen állam, ahol már 1920-ban megnevezték az angolt hivatalos nyelvként. Az utóbbi évtizedek főleg spanyol anyanyelvű bevándorláshullámainak köszönhetően azonban mára már 30 tagállam nevezi meg az angolt az adott állam hivatalos nyelveként. Pár tagállam továbbá de facto vagy de jure kétnyelvű, például francia gyarmati kötődések miatt Louisiana és Maine államaiban az angol mellett a francia is használatos, Új-Mexikóban pedig az angol és a spanyol. Érdekesnek mondható még Hawaii esete is, ahol 1978 óta rendelet nevezi meg az angolt és a hawaii nyelvet mint az állam hivatalos nyelveit, holott a szigetcsoport őshonos ausztronéz származású nyelvét mindössze ezren beszélik. Kalifornia pedig a bevándorlók nagy száma miatt információs célokkal bizonyos fontos állami dokumentumokat az angolon kívül még nyolc nyelven is megjelentet.

Négynyelvű szemetes Seattle-ben
(Forrás: Wikimédia)

Az Egyesült Államok leggyakoribb otthon beszélt nyelvei

Azt még itthon, egy óceánnyi távolságra az Egyesült Államoktól, is lehet tudni, hogy az angol után a spanyol a második leggyakrabban beszélt nyelve az országnak. Rengeteg hír szól a mexikói és más közép- és dél-amerikai spanyol anyanyelvű legális és illegális bevándorlókról, és az általuk az angol nyelvű többségben keltett aggodalomról. Ahogy ezt korábban említettük, erre vezethető vissza az angol nyelv hivatalossá tételét szorgalmazó mozgalom, ami a tagállamok szintjén már „jelentős eredményeket” ért el.

Sokan úgy ítélik meg az Államokban, hogy a spanyol nyelvű bevándorlók esete különbözik a korábbi bevándorlási hullámoktól. A folyamatos, igen jelentős és nagymértékben a déli és nyugati államokra koncentrálódó spanyol ajkú bevándorlók nagy számban tudják megőrizni nyelvüket és kultúrájukat anélkül, hogy az angol nyelv használatára áttérnének. A spanyol anyanyelvű amerikaiak száma már elérte a 34 milliót, azaz az USA lakosságának a 11 százalékát. Ez az arány még magasabb lenne, ha hozzászámítanánk az országban tartósan tartózkodó 10 millió illegális bevándorló közül is a spanyol anyanyelvűeket. A Mexikóval érintkező négy dél-nyugati amerikai államban már most állandó spanyol nyelvi jelenlét van, és nem alaptalan a vélekedés, hogy ha a spanyol ajkúak bevándorlása hasonló mértékben folytatódik, ötven éven belül a spanyol nyelv akár szövetségi szintű elismerést is nyerhet.

A spanyolon kívül hat további nyelvet beszélnek több mint egy millióan az Egyesült Államokban. A német nyelvű bevándorlók leszármazottairól már esett szó: ők képezik az USA legnagyobb etnikai csoportját felmenői szinten. A német anyanyelvű bevándorlók a 17. századtól folyamatosan részt vettek az új világ meghódításában, különösképpen az ország termékeny középső részén telepedtek le, ahol mezőgazdasággal foglalkoztak. Sokszor voltak saját német nyelvű iskoláik és folyóirataik is, de a 20. század két világháborúja után jelentősen felgyorsult az asszimilációjuk. Ma is több mint egymillióan használják a német nyelvet otthonukban, ami azonban kevesebb, mint 4 százaléka a teljes német származású lakosságnak.

A francia nyelvnek szintén fontos szerepe van a mai napig az Egyesült Államokban, történelmi okokból. A spanyolokon és természetesen az angolokon kívül a franciák még azok, akik igen jelentős szerepet játszottak Észak-Amerika gyarmatosításában. A mostani Kanada keleti részén 1534-től, a XIV. Lajosról elnevezett Louisianában pedig 1682-től voltak jelen a franciák. Az újvilági francia gyarmatok legnagyobb kiterjedése idején a Mississippi torkolatától, a Nagy-tavak vidékén át az Atlanti-óceánig tartott egybefüggően. A francia telepesek száma azonban nagyban alulmúlta a 18. század közepére az egymilliót is meghaladó angol gyarmatosítókét, és 1760-ban elveszítették északi területeiket. Louisianát pedig 1803-ban adta el Napóleon az Egyesült Államoknak, hogy európai hadjáratait finanszírozni tudja. A francia nyelv azonban a mai napig megőrződött Louisianában és a Kanada francia nyelvterületeivel határos Maine államában is, bár az otthon franciául beszélő majdnem 2 millió amerikai többségét újabb bevándorlók teszik ki – nem kis számban azok a nyugdíjasok, akik Kanada francia nyelvű (és hideg!) Québec tartományából délre költöznek.

A legtöbb beszélővel rendelkező „otthon használt” nyelvek közül a többi ázsiai eredetű és sokkal újabb bevándorlás eredményeképp használatosak az USA-ban. A kínaiak először az 1849-es San Franciscó-i aranyláz idején érkeztek Amerikába nagyszámban, bevándorlásukat azonban rossz szemmel nézte a fehér lakosság. 1882-ben egy a kínaiak bevándorlását tiltó rendeletet hoztak (Chinese Exclusion Act), amit csak1943-ban vontak vissza, de valójában csak a 1965-ös újabb bevándorlási rendelettel indult meg a kínaiak betelepülése. Kezdetben, a maoizmus idején, csak az akkor még angol kormányzás alatt álló Hong Kongból tudtak jelentős számban kivándorolni, így a mai napig a kínai-amerikaiak többsége a kantoni és nem a mandarin változatát beszéli a kínai nyelvnek, bár az utóbbi valószínűleg előbb-utóbb többségbe fog kerülni.

A Fülöp-szigetekről 1899-ben indult meg a bevándorlás az Államokba, amikor az ország amerikai gyarmattá vált. Ma már ők képezik például Hawaii legnagyobb etnikumát. Bár a szigetcsoport nyelvészetileg igen változatos, a bevándorlók többsége a tagalog nyelvet beszéli. A szintén milliós koreai és vietnámi nyelvi kisebbség pedig az USA 1945 utáni Ázsiában vívott harcainak a menekültjei közül kerül ki.

Indián nyelvek eredetileg
(Forrás: Wikimédia)

Őshonos nyelvek az Egyesült Államokban

Észak-Amerika már gyarmatosítása előtt is lakott volt. A becsült adatok nagyon eltérhetnek, de az 1 és 18 millió közötti amerikai indián őslakosság kb. 300 nyelvet beszélhetett, amikor az európaiak először elérték a kontinenst. Ezek közül 175 még ma is élő beszélt nyelv az USA területén, bár túlnyomó többségük erősen veszélyeztetett. Ezek a nyelvek igen nagy nyelvészeti változatosságot rejtenek, mert 28 különböző nyelvcsaládba tartoznak és további 27 szigetnyelv is van köztük. A kontinentális Európa őshonos nyelvei közül csak hat nyelvcsalád – az indoeurópai, a finnugor, az altáji és három kaukázusi – és egyetlen elszigetelt nyelv, a baszk nyelv maradt fenn.

A ma élő amerikai indiánok számát az összlakosság 1 százalékára becsülik, akiknek nagyjából a fele ma is rezervátumban él, többnyire a fejlődő világok „jóléti” szintjén. Az évszázadokon át tartó indiánellenes politikának köszönhetően a 3 millió őslakosnak ma már csak az egy hatoda beszéli ősei nyelvét. A legnagyobb számban beszélt és az egyetlen nem veszélyeztetett amerikai indián nyelv a navahó: 200 ezren használják. A többi nyelv egyike sem éri el még a 25 ezres nagyságrendet sem.

Az Egyesült Államok nyelvi evolúciója még nem állt meg, és 50 vagy 100 év múlva jelentős változásokat mutathat. A legvalószínűbb a spanyol és az ázsiai nyelvek további előretörése és az őshonos nyelvek visszaszorulása lesz.

Források:

David Crystal: A nyelv enciklopédiája

USA népszámlálási adatok, 2000

USA népszámlálási adatok, 2008

Wikipédia